Posted by
Posted in

Húsvéti sonka

Finom, kellemes étek, Ez az, mit róla vélek, A húsvéti sonkáról. Gyönyörű szép a látvány, Vendégnek terít a lány, A húsvéti sonkából. Mi jó helyről szereztük, Hozzáértőtől vettük, A húsvéti sonkát. Lajos apó ki levágta, Pácolta és adjusztálta, A húsvéti sonkát. Tudja biz’ a páclékészítést, Nagyon érti a füstölést, A húsvéti sonkát. Nejem volt ki […]

Posted by
Posted in

Golgota2

Álmodozás Az álom az élet megrontója Mit tehetek, hisz minden éjjel utolér Álmodom mely gyakran hatalmába ejt Gyermekként már nappal is álmodtam S álmomba sokszor bele is fáradtam Az álmokkal elrepült az idő S kíváncsi voltam, mit hoz a jövendő Az álom veszélyes vizekre vihet Megvalósíthatatlan merész vágyak felé Mert túllépheti a valóság küszöbét Igy […]

Posted by
Posted in

Álmodozás

Álmodozás Az álom az élet megrontója Mit tehetek, hisz minden éjjel utolér Álmodom mely gyakran hatalmába ejt Gyermekként már nappal is álmodtam S álmomba sokszor bele is fáradtam Az álmokkal elrepült az idő S kíváncsi voltam, mit hoz a jövendő Az álom veszélyes vizekre vihet Megvalósíthatatlan merész vágyak felé Mert túllépheti a valóság küszöbét Igy […]

Posted by
Posted in

Hiányzik valami

Edit Szabó : Hiányzik valami Tettek jelennek gyorsan kezeink közül, mégis mintha látszatja rövidül, valami hiányzik ott legbelül, mely a tettek mezején megrövidül, végig kíséri életünk egy nagy érzés, valahol legbelül hiányzik egy kérdés. Megéri harcolni a mindennapokért, hiszen a csók és ölelés sokszor keveset ér, valami hiányzik az igaz szerelemből, miért nem adsz érte […]

Posted by
Posted in

Tűzvész

Tűzvész Egy volt a sok közül Sok közül az egyetlen, szent falai között Quasimodo és Esmeralda védelmet lelt. A Katedrális volt, minden nehézség ellenére, egyszer majdnem elpusztult, a forradalom hevében. Szimboluma volt Párizsnak, francia honnak és az emberiségnek. A nagy szellem óriás ő, háborúk, járványok, pusztítás sodrában biztosan állt őrt. Robosztus szépségben sugárzóan védett, Ember […]

Posted by
Posted in

Notre Dame

Aranyló Notre Dame Iszom az illatát Eszem a fényeit Fogva tart évekig az áhitat, mi átjárja falait. Sötétségből fény fakad Vastag boltíveken századok szaladnak. Trónol az öröklét, de a tűzvész más történet írója, az öröklétet nem bírja. Lédikó 2017-2019

Posted by
Posted in

Tavasz tájt

Hegyek bíborban Élvezik tavasz estét. Hegy is megújul. * Soká havas volt, De tél, elmúlott lassan. Zöldül is minden. * Most már sár dukál, Híg és lefolyik oldalt. Hónál csúszósabb. * Cseresznyevirág A völgyek ékítménye. Friss tavaszi szél… * Táj, varázslatos, Gyönyörködésre csábít. Hegy, mély csöndben van. * Bíbor – hegyekben Bíbor növények nőlnek. Bíboros […]

Posted by
Posted in

Gyümölccsé érve

Edit Szabó : Gyümölccsé érve Tavaszi kert legszebb éke, hajnalfénnyel kel életre, bimbók ezrei nyílanak, vidámak és bólintgatnak. Fehér szirmok csokrosodnak, lehullva kis bogyót hagynak, szép zöld, kerek lesz a termés, megindul majd a fejlődés. Gömbölyödnek, kerekednek, gyönyörködve nézegeted, rózsaszínből pirosodnak, megérve oly ropogósak. Meggyfa ágain csüngenek, levelek közt bíbor színek, édes szemnek és a […]

Posted by
Posted in

Lenge tavasz

Lenge tavasz Lenge, lenge szél, fodros ruhájában útra kél, bevonja a kopasz fákat, rózsaszín-fehér tüllruhába. Tavasz van! Illékony, zsenge, bájos, büszke, első bálos leányka táncol a fákon, szédülve forog a világ, dallamosak az éjszakák, a csillagok is tündökölve járják a tavaszi táncok éltető bálját. Lédikó 2019.04.15.

Posted by
Posted in

Láng felírat

(bokorrímes) Ültem egy padon, szembe láng felírat lebegett, Sors bizony, kicsit sem kényezteti el az embert… Az enyém is ily’, inkább nem tunyán… miszlikezett! * (sedoka) Ragyogott a nap… Hittem, hogy nem változhat; Sötét lett, könnyem fakad. A sors kétszínű, Reményt kelt, majd elveszi, Ad, vesz, csak játszik velem. * (10 szavas) Lángolnék, ha tudnék, […]