Posted by
Posted in

Túl mindenen…

Túl mindenen, sok tarka délibábon, Élet szakaszaim már nem vizsgálom, Megéltem, élem és élni is fogom, Hogy meddig tart, bizony nem tudhatom, Teszem a dolgom, mint mások, oly sokan, Rajtam múlik, boldog lesz vagy boldogtalan, Mi hátravan, az a számos hosszú év, Csak jó lehet! Mert nincs arra olyan érv, Mely mást mondana, vagy írna […]

Posted by
Posted in

Tűzd ki a célt!

A vágy, mi benned s bennem él, Hozza közel a jelent s jövőt, Az emberi akarat sok mindent elér, Lebontva gátat, magas kőfalat! Ha az előítélet már ledőlt, Újrakezdjük! Mert szabad! Szeretet és azonos akarat Állítja helyre majd a dolgokat, Csak akarni kell! De nem tunyán, sután, Ímmel-ámmal, félelemmel Egy átmulatott éjszaka után! Félve a […]

Posted by
Posted in

A szó

A szó, mely elhagyja ajkunkat ott, Lehet nyers, éles és nagyon konok, De lehet kedves, lehet szívmelengető, Tanácsot adhat, mely megszívlelendő! Lehet együtt érző és támogató, Szólhat úgy, mint egy halk tárogató, Fakaszthat nevetést, de bizony könnyet is, Felsorolni sem lehet, mi mindent teljesít Egy szó, mely lehet meggondolatlan, De átgondolt, hazug és bárdolatlan, Hittel […]

Posted by
Posted in

Magányos éjszaka

Jeges szél süvít az éjszakában, Hideg erősíti magányodat. Sarki lámpa fénye a szempilládon Keresztül rajzol a falra árnyakat. A takaród melege már nem elég, Vágysz egy vad, forró éjszakára, Képzeleted képei gördülnek eléd, De hol a valóság és a vágy határa? Hiszed, hogy egyszer neked is nyílik A kertben rózsa és sok-sok virág, Fázósan, remegve, […]

Posted by
Posted in

A Sors Könyve

az én olvasatomban A Sors Könyvét nem élhetem másképp, Mint előre megírt saját sorsomat. Vagy dönthetek úgy, hogy átírom akképp, Hogy beleírjam szabad akaratomat! Egy találkozás sem a véletlen műve, Hiszen tudjuk, véletlenek nincsenek! Az ok és okozat, mint karmád egésze, Átszövi, átfonja az életedet! Gondolatod a teremtő erő, Határok pedig, hidd el, nincsenek! A […]

Posted by
Posted in

Szegénység

Anya! Miért folyik szemedből a víz? Ne haragudj, kicsim, ma is csak tejbegríz A vacsora, mert nem telik másra, Tudod, apának nincs most állása! Anya! De miért folyik szemedből a víz? Tudod, kicsim, a Jóisten megsegít! Biztosan lesz munka, meg szép ruha. Egyél, kicsim, ne legyen éhes a pocakocska! Tudod, egyszer majdcsak összejön, És elönt […]

Posted by
Posted in

Halk hegedűszó…

Halk hegedűszó az éjszakában Lágy szellő-szárnyon libben tova, Várod, jöjjön szemedre az álom, Mely elrepít hozzá, elvisz oda! Nem szűnik meg a fájó, furcsa érzés, Minduntalan kedvesed arca tűnik elő, Bár lenne mindenkiben annyi megértés, Mint benne, hisz a legjobb ember ő! Küzdelmet vív a gyilkos kórral, Létéért küzd, de téged segít, Nyugodt, kedves, biztató […]

Posted by
Posted in

A kimosott jelvény

Ősz van. Az évszakhoz képest enyhe idő. A fák itt-ott aranyló, máshol rozsdavörös színekben pompáznak, helyenként ritkuló zöld levelek emlékeztetnek az elmúlt nyárra. Reggel még ködburok vette körül a környéket, de mostanra már a nap simogatja gyengéden a járókelők arcát. Az utca sárgás homokfedelét halványbarnásra festette a tegnapi csapadék. A levegő ennivalóan finom. A kerttől […]

Posted by
Posted in

Végzetes kirándulás

Veronika remekül érezte magát a csodásan zajló nyárban. Büszkén és boldogan sietett reggelenként a cipőgyárba, ahol néhány esztendővel ezelőtt kezdte el ifjúmunkás éveit. Szépen gömbölyödő pocakján látszott, hogy várva várt picinye hamarosan megérkezik. Lefelé fokozatosan bővülő, méretesre szabott ruha takarta a még így is csinos, mozgékony testét, lábát az elől – hátul nyitott fél lábszárig […]

Posted by
Posted in

A kislány és az ibolyák

A kislány és az ibolyák Égszínkék szemeit tágra nyitva felébredt álmából a víg tavasz. Körülnézett, mintha azt keresné, megvan-e még, amit tavaly itt hagyott. Kopár ágak, száraz füvek nyitottak neki nyikorgó ajtót, s arra kérték, frissítse fel őket. A tavasz megtette. Mindig is jóban volt az áldott Nappal, mely kellemes hőmérséklettel és simogató sugaraival üdvözölte […]