Az érzelmek síkján… Kedves Barátném, mutasd a kottád, Mit mutat nekem az ábrád? Kedvesem! Ne keresd kottám. Egy húron pendülünk már. Húrom pengesd, búj hozzám, Szeretlek! -mondám. * Odaadó szeretőm… az egyetlen vagy, Aki bajban el nem hagy. Tudom jól, Egyetlen vagyok. Tűzön, vízen át együtt, Menni veled akarok, S végig… maradok! * Édes szerelmem […]
Rózsa Iván: Szentségtörés, avagy a hírnév ára Ugyanannyi A tiszavirág élete és nyolcmillió év a végtelenhez képest ugyanannyi… Összetartó család Az én családom tényleg ragyogó: vannak köztünk baloldali és jobboldali gondolkodó emberek is, hívők és nem hívők, de az ideológiai különbségektől függetlenül mindannyian utáljuk a Fideszt! A nyugalom A nyugalom; igen, a nyugalom… A megalkuvók, […]
“amputált fantomfájás ott bent a koponyaűrben elég tágas a terjedéshez eszedbe jut a lepra” (Radnai István: befagyott átjáró) vöröset csen az alkonyat az estre lentről egy percre még visszanéz a nap majd csendben eltűnik asszonyi teste imát celebrál a templomi pap mint eldobott álarc lehull az éj a táj sebeit sötétség takarja vad sikoltásban érkezik […]
Nyári viharban… Ég, már messziig Elsötétült, vihar lesz. Felhőzet vastag. * Nap, elmenekült, Sötétség ül a tájon. Árnyak baljósak. * Minden nesztelen, Kutya bebujt házába. Égető villám! * Rettenetes csatt! Kutya fél, felnyüszített! Vihar lecsapott! * Kezdődő eső, Átcsapott özönvízbe. Mennydörgés ijeszt… * Tyúkok, kárálnak Az ólban, most nem tojnak. Villám versenyek… * Eső illata, […]
A bíboros alkonyatról haiku csokor, eredeti Baso féle stílusban… Bíbor horizont Festi be a tófelszínt. Lassú sötétség… * Este, bronzszínű Leplet húz magára ég. Sötét láthatár… * Megnyúlt árnyékok, Bíbor színűek lettek. Fent felhőtlenség. * Bíbor csendesség, Hosszan, mélán, felettünk! Rohanó alkony… * Égszínkék világ, Az esti bíbor égbolt…. Csend és alkonyat. * Habkönnyű szellő […]
A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe, Idegingerlő élességgel és dermesztően… fényességbe! Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe… Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe, Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe. Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe. Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem… létezésben, Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben. […]
A nagy életkérdésről TANQ -ban meditált a szerzőpáros… A reményünk örök! Embernek, haláláig tart! Vannak bús fellegek? Elmében sötét szendereg, Korlátoltak az emberek. * A felhő-csónakok, Elsiklanak reményünkkel? Vajh’ hová tartanak? Fényes gondolatok nélkül, Az eszményi szív leépül. * Hit kell a reményhez? Remény magától teljesül? Szerető szív is kell? Hinni így már-már képtelen, Csak […]
„Az ember nem szerelmes, hanem ő maga a szerelem. És ha valaki a szerelem, akkor más valaki szerelmes – ez viszont az eredmény, nem pedig a forrás. A forrás az, hogy az ember a szerelem.” (Osho) Vannak, akik szerint a szerelem elvakít és rózsaszín felhők közé csomagolja a realitást, ahonnan majdhogynem lehetetlen észrevenni. És egyre […]
Rózsa Iván: Lavina A birka természete a jámborság: Ne akarj belőle tigrist csinálni! Változáshoz persze kell kis bátorság: Ki fog itt lavinát elindítani? Budakalász, 2018. augusztus 6.
Rózsa Iván: Sakk-matt-patt A ló nem eszik húst, Az oroszlán sem zabot. Azt hiszed, előbbre jutsz? Ha természeted feladod… Budakalász, 2018. augusztus 6.
