Posted by
Posted in

Ha velem lennél

Arcodra mondig mosolyt csalnék. Minden sírást messze elűznék. Ha fájna hogy elestél, ölem lenne menedék. Minden betűt s számot együtt tanulnánk. Verset, mondokát szavalnánk. Labdát dobnám feléd, s te kacagva rúgnád az ég felé. Nyári záporban jól eláznánk, nevetve haza szaladnánk. Este ölelnélek, s elmondanám nincs mitől félned. Az éj korom sötét, de a szivverésem […]

Posted by
Posted in

A tavaszhoz

A tavaszhoz Kibomló, langyos, lázadó tavaszban, megannyi lélek úgy zokog ma fel, ősrobbanás utáni pillanatban, amint a tér bezárt időt ölel. Atomjait a tágulás röpíti, miközben új világokat teremt, varázsa csillagokkal kergetőzik, és lassan végül összeáll a rend. E vágyott március ma így zuhant rám, a lelkemig hatolt az illata, fülig belészerettem, lenge fodrát, nem […]

Posted by
Posted in

Kávéház a Názáreti Otthonban

Kávéház a Názáreti Otthonban. Názáreti Otthonba kerülve, örömmel vettem tudomásul, hogy a különféle foglalkozások mellett, kávéházi délelőtt is van. Fiatalságunk meghatározója is, egy jó kávéházi beszélgetés, minden közös kapcsolatot felülmúlt.  Akár egy új baráti, kollegai beszélgetés, közelebb hozott egymáshoz. Minden városnak, közösségnek, mindig meg volt a maga kiválasztott kávéházi székhelye. Gondoljunk csak a híres, mindenki […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Születésnap (Belépés az 52. évbe)   Üres szavak csengtek, Mint a kötelesség bére. És nem örült, aki adta, De az sem aki kapta.   Volt, ki feledte korral… Fájt, hogy nem vagyok Már meglepett gyerek. Átöleltek, szabadulni vágytam, Örömmel menekült az ölelő is.   Nem volt aznap ünnep a szívben, Nem találtam sehol a helyem. […]

Posted by
Posted in

Mosd el eső

Rácz Anita: Mosd el eső Mosd el eső a bánatot! Fújd el szél a félelmet! Téli fagy ébredj fel, hívd meg teára a napot! Eső! Tápláld a szomjas folyót! Mint édesanya éhes gyermekét, De el ne hagyja tágas medrét mert mindent elsodor. Mínusz van. A víz is befagyott. Ablakon jégvirág díszeleg. Etetőben didergő cinege várja […]

Posted by
Posted in

Igék

Igék A kulcsra zárt magány szobája mélyén egy gondolat csupán mi hallható, az önsajnálkozás bolond igéje csak billeg egyre, mint a hintaló. Nem látod már a fényeket se balgán, könnyóceánon kis papírhajó, mi tartja benned még talán a lelket, miközben értelmetlen ott a szó. Bezártad hát a Héttoronyba szíved, de közben érzed, élni volna jó, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhő

Rózsa Iván: Felhő (Haiku tizenegy) Felhő kiadta Terhét, ennek öl örül: Mindenki boldog! Sehol egy felhő, Tikkasztó kánikula: Adj Uram esőt! Nappal nincs csillag: Válasszunk hát magunknak Felhőt, vonulót! Nyert a csapatuk: Felhőtlenül boldog a Szurkolótábor. Kis bárányfelhő – Egyre nő… Birkafelleg Lesz majd belőle?! Nem tudsz napozni, Ha felhősereg takar Napot. Süss fel, Nap! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mikor a sötétség fénynek tűnik…

Rózsa Iván: Mikor a sötétség fénynek tűnik… Üres és minden Érkeztekor az emberben benne rejlik a minden, illetve a semmi csírája. Születésekor már potenciális zseni, illetve senki. Igények Könnyű a jót megszokni, és nehéz leszokni róla. De aki igénytelen, talán a világ legboldogabb embere! Még ha netán nincs is tisztában ezen fogalom jelentésével/jelentőségével sem… Egykedvűség […]

Posted by
Posted in

Tihon Ágnes Virág- Szeretlek

Tihon Ágnes Virág   Szeretlek   Végigjárom, Az én utam. Legyen az rögös, vagy szúrós, köves. Lassan boldogulok, Általad gyógyulok.   Szerelmet remélek,  Rólad ábrándozok. A jövőnkről, Az életünkről. A szép életet, Veled álmodom.   Nem is figyelsz! Kedvesem! A kék szempár, rideg. Elillant a lélek. Összetörtem,  Darabokban a szívem.   Üresség van bennem, Szomorú […]

Posted by
Posted in

Cseberből vederbe

Cseberből vederbe Vad éjszakákon át tovább követtem, egy pillanatra sem vesztettem el, akár a kard a véres ütközetben, amely nyugalmat csak halálba lel. Úgy gondoltam, gonosz szívébe mártom, de untalan szökött előlem ő, és végül itt e zord, lapályos parton ütöttem rajta bár nem érthető, miért is hagyta, hogy halálra döfjem, hisz addig csak kajánul […]