G. Nagy Éva Isten, a megbocsátó Nem jót szóltam. Nem jót cselekedtem. Így hát leülök veled szemben, szépen, csendben. Minden, mit tettem, ott tükröződik, a jóságos két szemedben. Igazságtalan voltam és türelmetlen. A gonosz játszott újra velem, de felismertem, s már tudom mit kell tennem: alázattal, bocsánatkérőn esdekelnem. Percekig nézünk egymás […]
G.Nagy Éva: Tavasz Friss zöld fű közt fűszer illat, langyos szellő simogat. A napsugár rám nevet és arcon cirógat. Ezerszínű tarka réten sárga pitypang bólogat, a lépteinknek ütemére, s mosolyával csalogat. Távolról halk ciripelés, vajon ki lehet? Tücsök húzza jókedvűen: Itt a kikelet!
G. Nagy Éva Új tavasz Mi történt ma kora reggel? Rigó füttye ébresztett fel. Hajnal kelő nap sugara, lopakodott a szobámba. Nem vonzott az ágy melege, ki, csak ki a levegőre! Új tavasz fűszer illata, hajtott, űzött ki a szabadba. Tavasz tündér elvarázsolt, Lelkem dúdolt, lábam táncolt, rigófüttynek dallamára. S alvó szívem […]
G.Nagy Éva Ravasz tavasz. Tavasz, te csodálatos teremtő! Telet eltemető, sok titkot rejtő, ébredezőn reményt keltő, s oly bódítóan ravasz tavasz. Évről évre megújhodó, erdőn, mezőn zsongó-bongó, szürke fáknak rügyfakasztó, virág kelyhet bontogató tavasz. Természetbe kikergető, simogatón melengető, zöldet, kéket, sárgát festő, szemet, szívet felpezsdítő tavasz. Hideg szívet felolvasztó, szerelmesnek álmot […]
G.Nagy Éva: Hála ima a unokákért… Lehet, hogy majd többször éled át a Születés misztériumát. De minden alkalommal, átélve e teremtő Isteni csodát, lélekben térdre borulva számtalan örömkönnyet hullajtva, némán zokogod érte hálaimád. Lehet, hogy még többször élem át, de szívem türelmetlen-sürgetőn kitárva, várva időtlen-időkön át, egy új unoka érkezését e világra. S […]
Klotz Mária: csókás remények jegenyefán télen hóval fedett részen sopánkodnak a madarak fájdalmat hadarnak zajosan panaszkodnak egymáshoz ragaszkodnak egy kóborló öreg vándor arra járt siránkozó csókákra talált látta, hallotta ahogy sorra üldögélnek zsíros táplálékot remélnek fehér hóvirágról regélnek majd füstölgő kéményhez repülnek ott kotorásznak koromban bogarásznak talán megmelegedhetnek tavaszt érezhetnek „öreg csókával” szemezgetnek […]
G, Nagy Éva: Festővé válni Töprengve állok a KÉP mellett. Gondolataim incselkedve megkísértenek. Hisz ez egyszerű, ilyet én is tudnék…! Nem kell hozzá más, csak egy ecset és festék. Meg egy szűz vászon. Aztán az ihletet, türelemmel ki kell várnom. Majd tettre készen merengni kicsit a vászon felett, mint kit a múzsa megérintett. […]
G.Nagy Éva Jön a tavasz Mérgelődik a mogorva télanyóka, fújtatva havat szór szerteszét, érzi most már mennie kell, ezért félti hideg, aszott életét. Utolsó fagyos leheletét, ráfújja hegyekre, házakra, fákra: Ne bízz, ne örvendj ily korán, hozok még deret a kutyákra! Nem hisz neki már senki sem, érzik szívükben a reményt, hogy […]
Megpróbáltatásokat rótt rám az ég Folyamatos, szigorú vezeklést még… Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet, Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet. Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett. Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron, Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón. De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón. Táncol a tollam […]
Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt. Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap! Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak. Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek. Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy! Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt az érzés, amit nekem […]
