Rózsa Iván: Gyíkok és kaméleonok, avagy a politika „művészei” A jó politikus Egy jó politikus ne két-, hanem sokszínű legyen! Legyen kiszámítható, de mégis kiismerhetetlen! Vagyis: legyen köztudott róla, hogy tisztességes szándékai vannak; kérdés, ezt hogyan viszi végbe?! Ez már a politika művészete… Mit tehetünk?! Most már csak a választástól való távolmaradással tiltakozhatunk… A választás […]
Rózsa Iván: Ne zaklasd őket! Ne zaklasd a fáraót! Ő mindig megmondja a tutit, a jót! Ne zaklasd őt munka után, munka közben: Főleg ne a Parlamentben! Ő szent és sérthetetlen… Hogy ezt nem érted, érthetetlen! Tán kérdéseket akarsz neki feltenni?! Nem kéne ezt más országban tenni? Tán nem lehet már ellenük tüntetni?! Aki mégis […]
Ködös, párás hajnalon, várom virradatot, Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot. De útmutatást várok a jövőre nézve, Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve. Véres alkonyon, tudom jó nagy szél várható, Aztán, ha szellő fújna csak… az is ámító. Nem hiszek már az ilyen csacska, kis mesékben, Életem másként alakult, nem mint… mesékben. Járom a göröngyös, […]
Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei, Gyógyulásban a betegnek korlátozottak… eshetőségei. De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei. Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett… Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Vecsés, 2012. augusztus 31. – Kustra Ferenc – versben és 3 soros-zárttükrős –ben.
Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond, Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez. A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond És Félszóból sem derül ki igazság… út jellemhez. Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond. Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc
Pisztolyt látva Van a sosem… véres… fegyver. Kézbe veszi minden ember. Persze, hiszen-éppen ez kell. Véle verjed le az almát, rajta éberd a szent álmát. Benne pihend a bölcs elmét. Sosem… véres… fegyver hallgat. De ha verik? Bizony jajgat! Belénk kong-bong. Gépi hangzat. Sosem… véres-lehet hogyan? Úgy, hogy éppen és pont ilyen mindig minden hívó […]
Csodásan 1. Csodalények… Róluk szóljon most az ének! 2. Van-tok hol-ja…? Ottan… itten… Vagytok csoda! 3. Arc? az nincsen. Testük semmi, lelkük minden. 4. Semmi-földek újra, újra szülik őket. 5. Csodalények. Vagytok, úgy van. Én is élek. 6. Vaj’ mit Hisztek? Jól vagy rosszul higgy’tek minket? 7. Vaj’ mit tudtok? Persze, minden szépet-csúfot. 8. Vagytok […]
Teleírató 1. Üres papírok. Földön ülnek ők. Ma már nem írtok? Hőség ád esőt! 2. Üres papírok, gyűjtöm és hozom, amennyit bírok. Nincs sehol korom. 3. Üres papír van: számla, kártya, csekk. (Hisz én megírtam.) Céltalanba csak? 4. Fogom kezembe -rajta, kell, vidd el. Nyomban lesz telve… Nos vajon mikkel 5. Sok irkafirka. Sok gyerekfejből. […]
Egy kalács és Mária Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte. Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. […]
