Ásítozva jön az este, beterít a fekete leple. A hold is ébredezik, felhők mögül kacsint. Szemed lecsukódik, álmokkal bajlódik. Az éjszaka takarója, puhán ölel karjaiban. Elringat bölcsőjében, elaltat csillagfényben. Angyali álmokat ígér, mindenkinek jó éjt!
Lobogó, izzó tűznek szikrája pattan, felfelé törve kialszik, visszazuhan. Parázsló, izzó tűznek lángja halványul, a szél fújta levegőt kapja táplálékul. Tűzfészekben elalvó erőtlen parázs, fekete hamuja közt tűnő tűzvarázs. Porszemei a széllel felrepülnek, szóródva egyszer még földet érnek.
Iskolás lettem, elsőosztályos büszkén vittem hátitáskámat. Az első nap után már éreztem, az egészet nem így gondoltam. – Mi bánt annyira gyermekem? szólt csendesen nagyapó. – Meggondoltam magam, nem leszek én iskolába járó! – Ugyan-ugyan ilyet nem tehetsz, tudást ott kaptok! – Úgy adtatok iskolába, hogy írni és olvasni sem tudok! – Ott tanítják […]
Elbújok a lelkem lombja közé, ágai eltakarják érzésem rejtekét. Szívem nyugalmát megtalálom, sötétben a lámpást meggyújtom. Meggyógyul sok emlékem, szépen reagálnak sejtjeim. Memóriámból törlöm a rossz fájlt. a valóságot tisztán látom már. Fehérre mosom a gondolataim. a béke szigetét megtalálom.
Pók Apóka benevezett egy versenyre, a legnagyobb pókhálót szövő lesz a nyertese. Álmában is hálómintát rajzolgat, amit másnap hálójára ráfonhat. Már éjjel-nappal csak dolgozik, napok óta már nem is alszik. A pókcsalád csak neki szúrkol, Apóka már néha-néha horkol. Végre elkészült a nagy háló, a zsűri pók szemeivel csak bámúl. Olyan nagy lett a rekord […]
Víznek lámpásai ülnek hullámkörök fodrain, játszadoznak a nap sugarainak szárnyain. Mintha gyöngysor ülne minden hullámkörön, felékszerezett tónak vizén úszó gyöngyözön. Fénylő kicsi csillagok világítanak a tóban, szél dobálva szórja szét de fénye kiolthatatlan. Partra vetett lámpások soha nem koppannak, halvány csillogásukban maradnak láthatatlannak.
Mert az én hűségem nem köt engem gúzsba, ő választott engem, s lett lelkem lakója, rendelt utamon kitartott mellettem, ha megpróbált sorsom, erejét éreztem. Súlytalan a terhe az én hűségemnek, hálás vagyok érte Gondviselőmnek.
Az öregségről, oximoronban és apevában írt a szerzőpáros… Vajh’ Mit rejt A tükröm Hátoldala? Elmúlt életem. * Bíz’ Voltam Fiatal, Boldog, derűs. Életet faltam. Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. * Száz Kislány Szívével Játszogattam, Elcsábítottam. Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, […]
bár érzi a veszélyt de azért megy tovább roppan a talp alatt egy kicsi bogár kitin páncélja és ennyi volt a léte nem figyelsz rá de a helyébe képzelni magad bizony nem mered embernek alkotott a sors bogár helyett de nem tiszteled az életet ha bogár lennél várna egy másik élet egy nagy talp alatt […]
miért mindig a jók szenvednek sújtja őket a vad ostoba sors de talán meglelhetnek néha néha egy kiskaput ha olykor talán belerúg az ember egy út menti kőbe érzelmet ír a szív-zug hogy felvegye lehajol érte látsz egy arcot megfog a kép érzelmet sző a kósza álom trubadúr dallamot szór a lét de nem tiéd […]
