Posted by
Posted in

Ébredés

    A hajnal álmos köntösét kéjesen bontogató, Mohón ölelő kávészemek ébresztgető lágy csókjai egyre követelődzőn szakítanak ki az éj mámorából S hagyom, hogy álmom kacagva vágtasson hátra hagyva a tegnap mosolyát, Védtelenné téve a ma könnyeivel, hogy meztelen maradjak egy újabb őrült napon

Posted by
Posted in

Bohócparádé

Bohócparádé Állatkerti séta jut eszembe Vidám zsivajtól volt hangos A jóllakott majmok ketrece Bukfenceztek,labdát kergettek A közönséget nevetésre késztettek Napjainkban nem kell pénzt áldozni Ha bohócmutatványra vagy kíváncsi Csak bekapcsolod a TV készüléked Friss bohóclátvánnyal kényeztetnek Kik az ellenzék sorait dagasztják Cirkuszi mutatvánnyal járultak elő Parlamenti rögtönzött mutatványaik Mosolyt varázsoltak az arcokra Tetteikkel hasonlítottak a […]

Posted by
Posted in

Vasicsek János: A múzsa és a költő

Te múzsa vagy én költő. Nem ismerlek igazán, de tudom, hogy neked is két lélegzetvétel egy emberöltő. És tudom, hogy fél hanggal magasabban cseng a nevetésed, ha zavarban vagy. Nem ismerlek, mégis, ha nagy-néha látlak, és megsimogatom a vállad, úgy gömbölyödik a tenyerembe, mintha oda lett volna teremtve. Én tudom az elmúlt 200 éved, és […]

Posted by
Posted in

Vasicsek János: Első ballada

Szőke volt, mint völgyben a hajnali köd, a szeme kék, akár távol ázsiában az azúrkő a havas hegyek között. Zsenge búza hajlott mozdulatában. Tudtam, hangjában gyógyító varázs van, és tudtam, az úton akárhova lép margaréták nőnek a lábnyomában, és ránevetnek, mert Ő annyira szép. Szárnya volt, igen, s szólt, hogy repüljek Vele. Én két kézzel […]

Posted by
Posted in

Várlak, ó, Henrietta!

Gyere várlak, ó, Henrietta, Te vagy szívem megszállottsága. Tudd, hogy testemé is, Megőrülök… csakis. Légy közelembe Henrietta. Vágyamnak csúcsa vagy, Lélekharang kondul… gyere. Kar közelben legyél. * Imádnám már cickód a számba, Nyelved nyalogatnám a szádba. Simítanám hátad, Csókolgatnám nyakad. Öledbe nyelvem behatolna. Istenem, ha én már Játszhatnék izgi testeden… Nyalogatnám hátad. * Élvezném a […]

Posted by
Posted in

HAIKUK – megjelent az IRODALMI RÁDIÓ ANTOLÓGIÁJÁBAN.

Szabó Edit : Haiku 1. Boldogságban élsz, csillagod a reménység élet tengerén. 2. Esthajnal csillag tündököl éji fényben, ragyogó égen. 3. Nyílnak a rózsák töviskoszorú között, illatuk ontják. 4. Égre tekintve Tejút messzeségben, lelked megpihen. 5. Tündöklő varázs a lelkek lajtorjáján ontja parazsát. 6. Piruló orcák édes lány tekintetek, viruló rózsák. 7. Alszik a bánat […]

Posted by
Posted in

A Halál misszionáriusa

    Érzed a háború bűzét? Kopogtassatok! Verjétek az ajtót! Üssétek a dobot! A Gecsemáni kertben hullatják szirmukat a rózsák Sionon Dózsa György unokája vár Judások és Pilátusok Dörzsölik már markuk Népek Krisztusa ébredj! Hová lettek az ideológiák? Nagy pátoszok, imák? Ne higgyetek a Cipolláknak Lélekgyilkos vámpíroknak Ne higgyetek a  varázslóknak A becstelen ámítóknak Ébredjetek! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gravitáció

Rózsa Iván: Gravitáció Vonz a Föld, nem lehet elhagyni. Csak legfeljebb itt hagyni… Űrhajóval, de hát ez nem tipikus… Az átlagember neve, sorsa: kuss! S mikor már hulla vagy; A Föld akkor is befogad. A lelked elszállhat a Mennybe: Persze, ha hiszel is benne. Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt: Lelked, testeddel együtt, a földhöz […]

Posted by
Posted in

Bölcselettel…

Ironikus meditáció… El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök, Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők! Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők! (3 soros-zárttükrős) Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem, Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem… Akkor […]

Posted by
Posted in

Kimaradt

Tegnap elfelejtettek megcsókolni, és kihűlt a szám Nem forrasztottam magamhoz szerelmünk parazsát És egyre messzebb vagyok tőled, és a hiány mardosva tépdes Élni így nem lehet, tovább nem lehet, hogy a tűz elenyésszen   Ma nem vagy itt s a lángerősítést kér Rohanok hát lángoló lélekért Jaj, egy nap mikor meg nem tettem Csak nehogy […]