Posted by
Posted in

Szívünk mélyén Anyánk

Edit Szabó : Szívünk mélyén Anyánk Szonett Muskátli virág a terasz ablakán, Virágzik a szirma, vidám mosolya Kedvence Anyámnak, nyíló orgona Kertjében bontaná lila virágját. Színes kavalkád úgy ontja illatát, Gyönyörködne, minta álomban volna, Karjaiban tartja kedves családja, Mennyország vedd át, az égnek boldogság. Kinn ül kis székén, megpihen a lélek, Örök virágoskert légy üdvössége, […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

(Lili unokám kérésére írt vers, kicsi lány ezzel köszönti anyukáját!) Oly szép ez a május, csupa virág, ünnepi díszben pompázik a világ, gyermeki kezem virágot szorongat, köszönteni fogom édesanyámat. Bocsáss meg anya, ha megbántottalak, néha már tépkedem a korlátokat. Pedig törekszem a szépre a jóra, szeretlek téged drága jó anyácska. Kezemben most itt e néhány […]

Posted by
Posted in

Most pormacskákat…

“Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska. (Petri György: Hírösszefoglaló) kendőzetlen vad áramlatok tisztuljon a kép csak várhatok mocsok szemét úton útfélen istenem ezt is meg kell élnem minden fontos csak az ember nem a mélység mély mint egy tengerszem ködök borítják a holnapot kopott emlékek róluk álmodok most pormacskákat sodor a szél […]

Posted by
Posted in

A zaj elhal…

a zaj elhal csend telepszik az alma mater falaira te állsz virággal a kezedben a mára gondolsz nem holnapra véget ért a gyermekkorod vár téged a nagybetűs élet ballagás van a rokonok mind csak téged ünnepelnek még füledben cseng a nóta “most búcsúzunk és elmegyünk” ma még ünnep csupa móka a nap is mosolyog velünk […]

Posted by
Posted in

Egy nagy grafikus életmargójára

Egy nagy grafikus életmargójára Negyed évszázada találkoztunk Tusnádon, szülőfalujában. Küküllő-mentit ittunk, közös barátunknál, Virág Jóskánál. Első látásra kis ember, majd egyre nagyobb… Az Olt partján élt kutyájával, ki, mikor Elemér hazafelé ment a Csángó csűrből (kocsma) és rózsaszínnek látta a Nyergestető ölelte csillagos eget, előrefutott, jelezve: gyere gazdám, nincs medve a közelben! Rendben mindig bevárta, […]

Posted by
Posted in

Ködbe veszett mindenünk

Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal, régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált corvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán ennyit […]

Posted by
Posted in

Saját árnyékom gazdáját keresi

Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak eredményre, […]

Posted by
Posted in

Örökké vagyunk!

Örökké vagyunk! Jól belegondolva, vagy akár sehogy, örök életű vagyok. Mert: Mozdulatomat, hanghordozásomat, elhivatottságomat, életfelfogást és tehetséget őseimtől örököltem. Mikor a kávémhoz kockacukorért nyúlok, pont úgy teszem, mint ahogy lang pakombartos porosz ősapám. Mikor megdobban a szívem Erdélyért, a székely anyai elődök üzennek. Miként a formázófa nem idegen a kezemben, sejtem, valakim már gyakorolt helyettem, […]

Posted by
Posted in

Mobiltelefon

Mobiltelefon Végignézve a metró utasain, elkap a csüggedés. Mindenki a telefonját bújja. Belőlük léphettek ki, mint Jin a palackból. De az legalább kalandra indult, ők viszont nem bírják elengedni. Teret nyertek, de hiába, mert tenyerükben vigyázzák volt börtönüket. Nem léteznek egymás számára. Bezzeg a régi szép időkben beszélgettek. Bocsánat! Akkor az újság mögé bújtak, most […]

Posted by
Posted in

Író, ki a boldogsággal jegyben jár

Író, ki a boldogsággal jegyben jár Az örök élet kezedben! – csak tollat fogj vele! Ki majd szerencséssé tesz, ő vezeti soraidat, ő osztja el a pontot és vesszőt, majd abban is segít, mit közé kell írnod. A fáradt régiségeket megbabonázza, és kelendővé teszi időköntösük; mert szín és forma a jelenből beléjük szivárog, tarkítja és […]