Posted by
Posted in

A bizalom árulói

Hétköznapi pszichológia… Bizalmat a másiknak odaadni, de nem kérni cserét, Nagy bátorság, de nemes, építő cselekedet. Másik a bizalommal… nehogy kifordítsa maga szűrét, Mert Az eltávolítja egymástól az egyedeket. Hitványak nem fognak veszni, mert ők így adták az elemét… Vecsés, 2015. október 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Amikor kicsi voltam

Szabó Edit : Amikor kicsi voltam Nem vagyok már mai gyerek, túl jutottam életem derekán. Ám a gyerekkor emléke ma is elevenen él emlékezetemben, hiszen felnőve a sajátjaimat nevelve már ég és föld volt közötte a különbség. Nem emlékszem mindenre, szüleimtől tudtam meg,hogy bérlőként éltek egy nagygazda házában. Itt a Nagyságos Asszony annyira szeretett, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szirom

Rózsa Iván: Szirom (Haikuk) Szirmok, virágok – Koszorúk; kezdet és vég: Létünk lényege… Torz tükörképek: Lélekszirmok által most Tán homályosan… „Ne tépj le, haver!” – Szirom sziszeg mérgesen; Hosszú hervadás… „Szeret? Nem szeret?” – Téped a lét-szirmokat: Romlást előzvén… Szirom-tépéssel, Elé mész a dolgoknak; Korai halál… Mint lónak sörény: Virág lényege – szirom; Szépség-szivárvány… Hajnal, […]

Posted by
Posted in

Csiga szerelem — Gyerekvers

Edit Szabó : Csiga szerelem  —  Gyerekvers Csiga-biga a kiskertben araszol a friss zöld gyepen, szarvacskái úgy kiállnak, talán valakit találnak ? Csiga-biga háza kerek, lassan mozdul, nem nyekereg, kora reggel minden álma, hogy a társát megtalálja. Szarvacskái felmerednek, fényességet észre vesznek, formája s hasonlósága, néki is van kicsi háza. Ám szarvai nem felelnek, szavaira […]

Posted by
Posted in

Semmi (semmim) sincs!

Életvízióm… Semmim nincs előttem! Semmim nincs mögöttem! Eddig, mire lőttem? Semmim sincs mögöttem! Semmim sincs előttem! Cipőt, mért fényeztem? Én a semmiből régen elindultam, Az óta a semmibe visz az utam… Megérem-e, hogy véget ér a futam? Érzem, hogy a semmiben soha nem volt igaz múltam, De azért úton vagyok, bár már nagyon kifakultam… Kőröm […]

Posted by
Posted in

Életút

Edit Szabó : Életút Megfogan egy petesejt, kifejlődik a magzat, megszületik a gyermek, boldogságok hatalma. Csecsemőkor eleje minden szülőnek karma, nevelik szeretettel, hamarosan lábra kap. Tipeg-topog, ereje egyre nő magasabbra lassacskán észre veszed, többet tud,mint akarna. Megy tovább az életed, gyermeked még fiatal, ám a saját létedben gondolkozz akarattal. Új utakra tereljed, mert felnőnek oly […]

Posted by
Posted in

Pirkadat

A pirkadat, már tavasz hevében fogan, Már nem illan el, marad, állhatatosan… Látom, még nagyon elővigyázatosan… Daltalan, borús A táj, eső lába lóg! Szomjas növények. * Borús ég alatt, Esőfelhők táncolnak. Rét füve vizes. * Eső, már esik, Égi élet hírnöke. Csendesen lehull. * Bárányfelhőknél Elakadt, kis napsugár. Pár szem, eső hull. * A téltábornok, […]

Posted by
Posted in

Tavaszi anziksz

Már nincs hó, sem jégcsap, Nap éltet. Ezer ága süt. Meleggel simogat! Örökös körforgás, Évszakok követik egymást. Zöld bimbóhasadás. A szorgos méhrajok, Nagy lakomára készülnek! Virágkehely fosztás… Langy szellő lengedez, Zöldül az erdő, rét s liget. Felgyorsul az élet. Orgonaillattal Teli levegő elborít. Illatos… orgiák. A lombhullató fák Nyári-zöld ruhába bújnak. Felújulás színe. Orgonavirágzás Pár […]