Posted by
Posted in

A bánat versei (Elképzelt kötetem mottója)

A bánat versei ezek. Ki vidám perceket szeretne, ki se nyissa e kis kötetet. De ki bánatos, s gyászában rokon érzéseket és némi kis enyhülést keres, bátran elolvashatja a verseimet.   Nem titok: párom halála volt e versek ihletője. Csak az imént távozott el, de örökre.   Nem könnyű a Sors akaratát elfogadni és a szeretett […]

Posted by
Posted in

Töredékekből született vers

Édes, drága párom, oly nagyon szeretlek! Reggeltől napestig sokszor emlegetlek, magamnak és másnak, bárkivel beszéljek. Terólad szól most is valamennyi ének.   Elmondhatatlan az, mennyire szeretlek. Reggeltől napestig téged énekellek azon reám virradt a szomorú nap óta, amikor elmentél, mert ütött az óra.   Visszagondolok most közös életünkre, azt hittem, hogy együtt leszünk mindörökre. A […]

Posted by
Posted in

Ott ülsz te a padon

Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva, amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra. Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva.   Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra, s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva, avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába.   Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka! Milyen nehezen […]

Posted by
Posted in

Őszi meditáció

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… Sötétben nem is látni a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ami most van…

Rózsa Iván: Ami most van… A rablókat követték a még nagyobb haramiák: Úgy cserélnek eszmét, mint mások alsógatyát… Sokszor hittük azt, hogy ez már mindennek az alja: De ami most van, ez tényleg a Sátán birodalma… Budakalász, Lupa-tó, egy „kalózhajón”, 2020. szeptember 2.

Posted by
Posted in

Csillogó szemek, simogató szavak

Csillogó szemek, simogató szavak Amikor hosszabb-rövidebb eső után az előbúvó Nap a leveleken megcsillan, mintha a Te csillogó két szemedet látnám újra – megsokszorozódva!   Nagyon szerettem a szemedbe nézni, hisz benne a lelked tükröződött: rengeteg szeretet, jóság, és mellettük nem is kevés szomorúság.   Te is néztél sokszor, az arcomat, a szememet és eközben […]

Posted by
Posted in

Talán…

Talán… Talán a válladon, Igen, talán ott, a válladon, Talán egyedül a Te válladon Tudnám kisírni magamat nagyon, Nagyon, de nagyon.   De ha… De ha még egyszer, Az életben még egyszer a Te válladon, Igen, ha ott tudnám kisírni magamat, Akkor sírni sem volna mért, Mert élnél, akkor élnél!   De te… De te […]

Posted by
Posted in

“Tizenöt évünk, mint egy pillanat”

„Tizenöt évünk, mint egy pillanat, Úgy repült el” – szoktad mondani… Az is csak most volt, hogy legelőször Jöttél engem meglátogatni.   Igen, s mikor a lépcsősoron Már minden utas rég lejött, Tűntél te föl akkor a legtetején, S tűnődve nézted, eléd ki jött.   Tűnődő arcod mosolyra derült, Kissé tétova, ám kedves mosolyra, Ahogy […]

Posted by
Posted in

Korona

Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy a Föld, amin élsz, felsóhajtson végre. 2020. március              

Posted by
Posted in

“Nívós” találkozás

Edit Szabó : ” Nívós” találkozó . Ennyi ölelésben régen volt már részem, ropogott a csontom,elfeledtem gondom, nem nagy a társaság,régi ismerősök, mellettük újakat hamar felfedeztem. Csodálatos asztal tele minden jóval, az igényeinket kielégítette, főtt ebéd az üstben,üresen senkinek nem maradt a gyomra. Séta Sástó körül,jöhet a szieszta, vadkacsák simultak tó vizében úszva vidáman hápogtak. […]