Posted by
Posted in

KOPOG A CSÖND

Kopog a csönd Ébred a magány Megszólal egy hang S az éj tovaszáll Észrevétlen, némán Kergetőznek a fények Elindult egy haldokló világ Benne menetel az élet Tüzet gyújt a múlt Lángra lobban a jövő S megtorpan a múló idő   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

Ha lenne Anyukám…

Ha lenne Anyukám, folyton kényeztetne, soha sem dorgálna, mindig csak szeretne. Hogyha beteg lennék, orvosságot adna, két erős karjával, védőn átkarolna. Ha bántanának engem, mindig megvédene, becéző szép szava, vigaszomra lenne. Főzne finomakat, sütne sok süteményt, szép ruhákat venne, s amit kívánnék még. Ha azt kérném tőle, játszótársam lenne, mindent félre tenne, és csak rám […]

Posted by
Posted in

Sírig tartsd a szád

Sírig tartsd a szád Ha majd a görgeteg mögött a jajsikoltás összeköt, kezünk gúzsban dagad, s a kínok kínját szenveded, nehogy kiadd a szívedet, nehogy kiadd magad. A téged addig éltető gonosz, hálátlan, nyers erő, most göröngyöt hajít, előttünk köddé változott az út, elértük a folyót de összedőlt a híd. Magunk maradtunk végül is, lassan […]

Posted by
Posted in

Csillagom vigyáz rám!

Meg akartam számolni a sok csillagot. Mint ezernyi szikra az égen ragyogtak. Fényükkel szebbé varázsolják a világot. Kísérnek engem, tudják minden titkomat.   Meg akartam keresni az én kis csillagom. De mindegyik olyan gyönyörűen csillogott. Azt gondoltam, az összes szépet akarom. De egy közülük össze-vissza bolyongott.   Figyeltem őt, ahogy cikázott az égbolton. Majd egyszer […]

Posted by
Posted in

Mindig kell szeretni valakit!

Mindig kell szeretni valakit! Valakit, akinek szívében nincs. Meg kell tudnia, hogy a szeretésnél A világon szebb érzés nincs!   Mindig kell szeretni valakit! Valakit, akinek senkije nincs. Meg kell tudnia, hogy a szeretet egy Csoda, mi a szívnek kincs.   Mindig kell szeretni valakit! Valakit, aki csak gyűlölni tud. Meg kell tudnia, aki szeret, […]

Posted by
Posted in

Júlia

Júlia Eddig idegen volt e név De már mindennél kedvesebb: Júlia. Végre megszülettél. Üdvözöllek a Földön, gyermekem. Nem ígérem, hogy könnyű lesz az élet, Mert hazudni nem fogok neked. De ígérem, ha tudom, megkönnyítem, Vagy megmutatom, magadnak hogy könnyítheted. Ígérem, felfedezzük a tavaszt, a virágot, A tündéreket a szirmaik között, Megvigasztaljuk az esőt síró felhőt,  […]

Posted by
Posted in

Látogatóban

Törékeny a csönd és meghitt benne a pillanat, megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat. Mának megélt perceit egymás mellé teszem, elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem. Mivé lett a világ, csak pár percre embert keresek, ki soha nem szól vissza, nem szid, nem kesereg. Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón, göröngyös út vezet […]

Posted by
Posted in

Enrique Badosa: Az öt stáció éneke – januári elégia

Enrique Badosa AZ ÖT STÁCIÓ ÉNEKE JANUÁRI ELÉGIA … III. vers SZÉTFOSZLIK benned a tenger összes párája. Semmi a partja. Ha rád bízom a levegőt, megsebez téged annak is a kardja. Ha osztozom a gondjaidban, a végén még elszomorítalak. Reménykedtünk eleget, s elveszíteni soha nem akartalak. Nyugovóra tér bennem minden óra. A lét súlya rám […]

Posted by
Posted in

Három kérdés

Három kérdés Vajon ki fogja majd kezét a tűz fölébe tenni, ki fog majd újra értetek a keresztfára menni, ki lesz ki szörnyű bűnötök helyettetek bevallja, s a zúduló nyílvesszőket testével eltakarja? Vajon lesz még egy Jézusunk, ki megvált minket újra és kenyeréből enni ad nekünk a hosszú útra, majd át a Vörös-tengeren elvezet Kánaánba […]