Posted by
Posted in

Az idő múlásában

Az idő múlásában A hold szemérmességében a felhő mögé bújik Idős embert ünnepelni szégyenére válik Úgy tűnik, hogy még a forgószél is fázik Januárban születni, a hó végét meglovagolni Jeges úton, vagy hót-taposó cipőben járni Reményt nyújthat: tavaszi ébredésre várni. A hold kikacsintott S gúnyosan kacagott Árnyéka rávetült házfalunkra Jól esett szolid simogatása Eltévedt ártatlan […]

Posted by
Posted in

Önkéntesek voltunk

Túlélő tréningen… (Lépcsőzetes) Roppant kegyetlen Volt a fagyos éjben, Önként vállalt sötétben. Nem félni itt lehetetlen. Szerencsecsillagunk felhőben, De kipróbáljuk magunk… röptében. Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben, Félelem lekötözte agyunk… élőben. Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben. Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben! Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben… Sötét égbolt, sötét föld […]

Posted by
Posted in

Keresve

Egyedül bolyong a lélek, kutatgatja az örömét. Mindhiába keresi azt, lassan elveszti a hitét. Nyughatatlanul kóborol, újra meg újra próbálja. A szeretet olyan ritka, mint a víz a sivatagban. Fárad a meggyötört test is. Már le- lemond a képzelet. Feszít a lét, elköszön a vágy. Marad az álom, a sötét. Nem is tudni hol tarthat […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Szertefoszlott lételemek sallangjából  építkezett. A lehullott morzsákból járható utat épített.   Kevés volt hozzá akkor már a kitartó, szívós akarat. Nem akármilyen segítség kellett, olyan alig akadt.   Egy hajszálon mozgó kapcsolat, – nem szerelem, vagy barátság- vitte tovább a minden napokat, adva a megmenekülést.   Nem ígért, sem számon nem kért, jelenlétével átkarolt. Erőgyűjtő […]

Posted by
Posted in

Fogy az erőm

Nem csak az idő teszi, a kor sem kíméli testem. Láttam már másokon, de magamon nem hittem. Lassacskán fáradok, be kell osztanom a napot. Nem lehet mértéktelenül kihasználni a perceket. Nem idő nincs naponta, az erő az, ami korlátozza. Hamar izgat a kevés is, nem kompenzál a vágy se már. Inkább szembe száll. Elég! Mára […]

Posted by
Posted in

Igazi öröm

Edit Szabó : Igazi öröm Bezzeg olyan nagyon régen, fehér felhő fenn az égen, csillogott szemem a vágytól, a szédítő magasságtól. Körhinta a nagyvárosban, magas erő úgy vonzotta, nem kellett a létra foka, felszálltam én mosolyogva. Pénzt kértek a beszállásért, végtére ez nem ajándék, felszálltunk a magas égig, majd a pokol fenekéig. Sikítottam örömömben, foroghattunk […]

Posted by
Posted in

Hommage á Pilinszky János

Hommage á Pilinszky János ! Volt egyszer, hol nem volt Európa keleti felén Ősi mondavilág gazdag tárházával birtokában Virtussal felfegyverkezve szerény magányában Hirtelen útra kelt nyugat felé kiváncsiságában A Kárpát medencébe érve körültekintett Szépsége ,gazdagsága elkápráztatta Végül ez győzte meg az itt maradásra Út közben beleütközött a Kárpátokba S nyugati kapujában egy virágzó,kultúrába Letelepedett,s felverte […]

Posted by
Posted in

Zenés irodalmi est és kiállítás Zamárdiban 2019-01-26

Csőre töltött álom – Párhuzamos világok 2019. január 26-án szombaton a Közösségi Házban nagyon különleges délutánon vehetett részt, aki eljött az eseményre. Már a terem elrendezése sem a szokványos módon történt, hanem látványosan teret engedve a kiállítási anyag képeinek, a színpadnak háttal helyeztük el a székeket. Ez az elrendezés izgalomba hozta a közönséget is, hiszen […]

Posted by
Posted in

Hideg tél

Edit Szabó : Hideg tél Oly sokszor arra ébredek, hó fedi be a tetőket, sűrű pelyhekben hullt a hó, kedvem biz’ nem mulattató! Ajtó előtt a teraszom, hamarjában letisztítom, felnézek a magas égre, arra kérem, legyen vége ! Téli ruha, csizma rajtam, mindig tudtam, hogy csináljam, kapu előtt járda seprés, lapáttal a hó kergetés ! […]

Posted by
Posted in

Alkonyórán (haiku formára írt vers)

Elmenni messze, nem cél nélküli az út, vár rám új hajnal. Még jön sok barát, jön megújult ébredés, életem enyém. Simul a ránc, a gondok tovaszállnak, mosoly arcomon. Aki hiányzik, szívemben nem találom; könnyet ont szemem. Magány nem ölel, erre járok, benézek… Hol vagytok, társak? Sorsunk közös volt, már együtt jegyez minket a történelem. Elfárad […]