Posted by
Posted in

A szerelem mágusa

Vitos Irén   A szerelem mágusa   Ámít az elme, szárnyal, csodára vársz, kábít, mindent másnak láttat, csábít, s hagyod azt látni magadnak, pedig jól tudod, színez, csaló! Szemfényvesztés, mégis vágyod, ami semmihez se fogható, a varázslatot.

Posted by
Posted in

A vadászles

  A VADÁSZLES   Sokáig féltem tőle. Úgy állt az erdő szélén, mint valami hórihorgas ijesztő rém.  Szilárdan állta az időjárás okozta megpróbáltatásokat, dacolt széllel esővel. Kemény tölgyfából ácsolták, elbírta volna akár egy elefánt rohamát. Ám a környéken, ez a veszély nem fenyegetett. Mikor végre elszántam magam,  a közelébe merészkedtem, még hatalmasabbnak tűnt. Soha nem […]

Posted by
Posted in

Az utcazenész

  Az utcazenész….   Lecsapta a laptopot. Percek óta csörgött a telefon, de nem vette fel. Kirúgta maga alól a forgószéket. Titkárnője kétségbeesett arccal dugta be fejét az ajtón. -Főnök az apád keres, pár perce már üvölt… Szenvtelenül, vigyorogva söpörte le az asztaláról a papírhalmazt, nem törődve azzal, hogy a nő döbbenten, mozdulatlanul, megkövülten bámulja. […]

Posted by
Posted in

A róka dala

      A róka dala   Nem láthatsz, mert csak az szabad, ki rejti magát, az nem rab. Erdőn mezőn ahol én élek, fújom a dalt, mert nem félek.   Ember, mikor rám vadászol, üdözöl, lősz vagy elfogsz. Nem tudod, mit hoz a holnap. Lényeg, csak a zsákmányt hozzad…   De ha minden élő […]

Posted by
Posted in

Panelromantika

  Panelromantika Panel házak sorfala itt már nincs romantika. Szétmálló vakolat, meztelenek a falak. Két rivális gonosz banda harcol, és rettegésben tartja, a lakókat, s a környéket, sokan már menekülnének. Piszkos, sivár lépcsőház a rendre senki nem vigyáz. Ha leszáll az éjszaka, felhangzik a ház dala. Ajtók mögött még remél, énekel mind, aki fél. Rettegés […]

Posted by
Posted in

A Közellenség

A Közellenség Nem volt más a reggel, mint máskor. Felhúzta a nehéz faredőnyt, bevetette az ágyat, kicsit téblábolt, teát főzött, megpirította a háronapos kenyér maradékát. Egy félkilósat szokott vásárolni, az kitartott a hét közepéig. Mivel több napra főzött, így arra most nem kell gondolnia. A kertben tervezett munkákból semmi nem lesz, reggel hóesésre ébredt. Nem […]

Posted by
Posted in

Az Apróherceg…

Az Apróherceg, Ironka, Pironka és Vadmalac, Covid idején…   A tegnap esti balhé után minél hamarabb megpróbáltam eltűnni otthonról. Cicamosdás, fogmosás után összekapkodtam a cuccaimat, kabátomra a hátizsákomat lendítve, kisurrantam lakásunk ajtaján. Akkor is megcsinálom! Ha leszakad az ég, ha… mindegy, mindenképpen. Elmúltam tizennyolc. Sokra megyek vele. Szüleim nem díjazták túlzottan a döntésemet, az állatorvosit […]

Posted by
Posted in

Kiszámíthatatlan

Akár egy tört, úgy volt ismeretlen. Ő is csak részben számított velem… Amit lehetett, kivont belőlem, ami itt maradt: nulla a négyzeten. A próbáknak száma tán végtelen… Átvergődtem annyi ismeretlenen! A legjobb megoldást mégse leltem, mert ahhoz, lám, kevés az értelem. 2020. 09.03.

Posted by
Posted in

Őszi búcsú

Őszi búcsú Pasztellszínekbe öltözik az erdő levélruhája hullik nesztelen, föléje tornyosul megannyi felhő, hogy Hold ne lássa ágát meztelen. A sóhajom száll, íme egyre feljebb, mint színes léghajó a föld felett, de már nekem tőled ma menni kellett, mert összetörted bolond szívemet. Barangolok a roppanó avarban, szarvasok riadnak minden léptemen és egy fülembe visszatérő dalban […]

Posted by
Posted in

Az élet, sokszor olyan…

Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló, Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló… Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló! A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri! A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli! Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli! A szabadság […]