Posted by
Posted in

Behódolás után

Behódolás után Tudod te jól, hogy vannak rossz napok, mikor magányod szörnyű perbe fog, alatta újra fáj a béna szív, goromba lelked lomha, s invazív. Mikor tucatnyi bűnödet mosod, hazudsz magadnak, nincs is indokod továbbiakban mentegetni már a múltba rejtett számtalan hibád. Szavak lapulnak bár az ajkadon, kimondhatók, kimondhatatlanok, de jobb, ha hallgatsz és osonsz […]

Posted by
Posted in

Miksa úr és a beltéri egység

Miksa úr és a beltéri egység   Miksa úr ugyan úgy ébredt, mint mindig. Ugyan azt a szertartást csinálta végig minden reggel, miután felébredt álmából hat óra tíz perckor. Miért éppen akkor, ez nem egészen volt tisztázott az életében, pedig általában mindennek a végére járt. Évtizedek óta hat óra tízkor ébredt, teljesen magától. Nyolcvanöt évesen […]

Posted by
Posted in

Jó volna

Jó volna, csak úgy kavicsokat dobálni a tóba, esőben sírni, napfényben nevetni, napfényben sírni, esőben nevetni, nem szégyellni sem sírást sem nevetést, belebokszolni a párnába, beleférni a gyerekcsúszdába, kihajítani az órát következmények nélkül, aludni, mikor álmos vagyok, enni, mikor éhes vagyok, ölelni, mikor arra vágyom, úgy, hogy a te szemedben is azt látom, azt a […]

Posted by
Posted in

Akik bennünk élnek

Ahogy telnek, múlnak a hetek, a hónapok, az évek Egyre többen vannak, akik immár csupán csak mibennünk, az emlékeinkben élnek.   Igaz, születik más, sosem áll meg – reméljük – az élet, de azok közül, kik körülöttünk tettek-vettek, éltek, egyre kevesebben éltek.   De más volt veled, de másként hangzott, míg éltél, az ének, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben

Rózsa Iván: A végtelenben A végtelenben nincs olyan, hogy kétséges. A végtelenben még a végtelen is lehetséges. A végtelenben minden bizonyos, minden végtelen. A végtelenben könnyedén átnézel az életen. Budakalász, 2021. április 23.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál

Rózsa Iván: A mindenség kapujánál… A mindenség kapujánál nincsen őr: Idáig nem jut el, ki Sátánnak bedől. A mindenség kapujához nem kell kulcs: Ha már megszülted önmagad, biztos bejutsz. A mindenség kapujánál nincsen zsaru: A mindenség kezdeténél netán nincs is kapu? Átlibbensz; egyik idősíkból a másikba: A végtelenbe; az idő nélküli idősíkba. Ez idő tájt […]

Posted by
Posted in

özvegy…

állok. te már nem állsz ő sem áll itt valahol messze ott egyedül   mi nem állunk. mert csak én állok itt egyedül már nem is erdőben puszta temetőben   láncfűrész. gyilkold meg Földed, ember! lassan de biztosan írtsd veszítsd majd temesd   értelmezés. ,,Terítve a Föld: lakni tessék vagy” ,,Terítve a Föld, lakni tessék: […]

Posted by
Posted in

A szokásos hétvége

Edit Szabó : A szokásos hétvége Eljött újra a hétvége, szombat – a piaci nap. Az ismerős falusi asszonyok megjelentek a bolt előtt szépen kialakított kis építményhez, és kirakták eladni való terméküket. Volt itt sok minden, kora tavaszi virágokból csokrok, megmaradt zöldségfélék,tavaly elrakott befőttek és savanyúságok, nem utolsó sorban szép ruhák és kozmetikumok. A szombat […]

Posted by
Posted in

Álmodozom

Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A harcos és a harci lova -4.

Harci ló vágtat, Lovas szeme… könnyezik. Sorsa… követi. * Harci ló nem társ! Lovas… magányos lovas. Sorsa… követi. * Harci ló segít, Ha zablája jól kezelt… Sorsa… követi. * Harci ló párja, De sorsa zablát rángat! Sorsa… követi. * Harci ló is sír, Közben, erőből vágtat! Sorsa… követi. * Harci ló érti, Menekvés nincs gazdinak… […]