Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]
“Megváltást, lám, ez sem hozott, ez a kéthétnyi ÉLET;” (Garai Gábor: Megváltás) látod fényt sírnak most a hajnalok az élet szólít ma is mennem kell megváltást nem remélek nem kapok teszem a dolgom és nem adom fel ott túl a messzeségen más a világ mindaz mi most van messzire kerül de talán nyílik még itt […]
A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]
Barátnők voltak már gyermekkoruk óta. Charlotta Williams, Linda Hamilton és Nova Miaó. Nova volt a leg-szebb. Amerikai apja és vietnami anyja volt. De 17 évesen, mind szépek voltak. Együtt jártak, piknikezni, mint ma is. Így vasárnap délelőtt, a mise után nekiindultak a városka melletti hegynek Williamsék terepjárójával. Általában estig maradtak. Ezek a szabadban eltöltött vasárnapok […]
” a tér mint a jóllakottság akár ölel akár kilök s a molekulák ütközés után a halandó újból fölkel más testben ugyanaz a lélek(zés) ” (Radnai István: Tágulunk-e vagy beszűkülünk) csukott az elme és zárt a világ agymosás “vizét” fröcsköli a szél csak technó őrület kommunikál emberi kapcsolat lassan nem él virtuális élet párbeszéd hiány […]
Olyan szép volt, amilyen csak lehetett december 6. –n. Hideg volt, de szikrázóan sütött a nap. A hó, millió csillám módjára, visszaverte a napsugarakat. Judy Hanke ücsörgött a padon. Jól felöltözve nem fázott. Arcbőrének nagyon jót tett a napsütés. Ideje is volt, már három éve nyugdíjasként pihente az élet fáradalmait. A szeme is csukva volt […]
Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]
Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]
Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]
Itt a maszkabál ideje, csinos maszkot öltünk, Fölveszem a bohócsipkám és arra lődörgünk… Ez már a farsangi mulatságok ideje, Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt el megye… * Az Élet Szinte csak Nagy rohanás! Most, mulatozás… * Nagy muri lesz és mókázások a bálba, Teleesszük magunkat fánkkal és állva. * Lesz tánc, hejehuja, Megállás nélkül, padló […]
