Posted by
Posted in

Kinek kutyája van

Én nem mondhatom, a kutya se vár rám, mert hűséges négylábú állatkám ezt megteszi. Csodával határos az az ösztön, mellyel gazdáját meglepi, jövök rögtön! Pedig messze még a kapu, hogy átlépjem, a kulcsot a zárba illesszem. Sugallat, intuíció, mit kis teste megérez és jelzi, gazdaasszonya haza érkezik. Minden porcikája beleremeg, mert nem hiába várta jöttömet. […]

Posted by
Posted in

Fergeteg havának küszöbén

Fergeteg havának küszöbén állunk, és az öreg platán még nem dobta le rezes leveleit. Szokatlan viselkedés, ismerve a természet rendjét. Télhez illene a hideg, vacogtató, jég és fehér világ. Ropogó. Felborult a fegyelem, tradíció? A téllel nem jár már hó?! A felhők sötétek, támadásra készek, a ritkás ligetre paplanként terülnek. Súlyos terhükkel ráülnek a fák […]

Posted by
Posted in

Egyedül senki ne legyen

Természetem spontán. Ha szeretek, azt nem rejtem véka alá. Manapság, szimpátiám kimutatására, nem kevés az akadály, mert tilos a karolás, ölelés és nyakba-borulás. Két méter az ajánlott távolság ismerős, barát, mindenféle entitás között. Megszokni nem óhajtom, távol áll tőlem, de alkalmazkodom. Bánatosan konstatálom, muszáj, a galád koronás acsarkodásának okán. Fanyar várakozással készülök a szeretet ünnepre. […]

Posted by
Posted in

A hólepte Balaton parton.

A hólepte Balaton parton. Kocogva rovom a métereket a parti sétányon Köröttem csend honol Egy-egy kabátjába zárkózott Napi mozgásigényét lerovó Füredi fiatal, vagy nyugdíjas Téved utamba Életjelt mutatva Az idei télnek az a furcsasága Hogy míg valami után várakozunk Lakás, kocsi, jövedelmező állás A lelkekbe ma a félelem rejtőzködik Tavaly a tavaszi várakozásban Reménykedtünk a […]

Posted by
Posted in

Kimegyek

Hideg van, röpködnek a mínuszok, Már süt a nap, mindent szépnek látok. Egy csapásra még nincs vége a télnek, Napsugarak boldogságról regélnek. Hosszú alagútnak értem végére, Kimegyek a napsütésbe, a fényre. Teleszívom magam friss levegővel, És feltöltődők új életerővel. Hiába van mínusz hat fok Celsius, Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz. Ez az, erre vártam, […]

Posted by
Posted in

Lépések-Mindennek vége

Vörös színben pompázva égnek a függönyök, a pokolból csapnak fel a lángok. Néma sikolyokra nyílnak szét a bútorok, majd röpke pillanat az egész és a tűz átterjed mindenre ami a szobában van. Lángol a szőnyeg, hullámokat varázsol a levegőbe, halál, kín, s szenvedés ég porrá minden másodpercben. Üvöltenek a székek, visít a szoba közepén lévő […]

Posted by
Posted in

Lépések: Ősz

Minden mi valaha volt, semmivé válik, és én érzem. Érzem a világ súlyát ránehezedni a vállaimra, oly kínzó fájdalmat okozva mi le nem írható, szabad ember számára nem érzékelhető, és mégis érzem…mert nem vagyok szabad. Gondolataim, s lelkem segítségért kiáltanak mindhiába, és ezzel én egyre kevesebb vagyok a többi ember számára. Nem mindig volt így. […]

Posted by
Posted in

Büszke…

Meditációm… Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet… Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán’ letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * […]

Posted by
Posted in

Zúzmara – Haikuk

Edit Szabó Zúzmara – Haikuk . fehér zúzmara a zöld fenyő ágán csillagként fénylik . zúzmara pereg kopasz ágak gallyáról tél csak integet . ágon kristályok zúzmarás csillagfények szemembe néznek . rózsasziromra oly hirtelen zúzmarás álom menekült . olvad zúzmara januárban eltűnt tél emlékről mesél Bőcs,2021.01.21

Posted by
Posted in

Vírusok

  Mit hisz magáról, meddig merészkedik még el az ember?! Miért képzeli, hogy tehetsége van mindent büntetlenül átalakítani, legtöbbször a fölfedezés nagy jóakaratából? Miért gondolja, hogy okosabb, mint a csodálatos rend, amely – ne firtassuk most, hogy egy teremtő akarat, vagy egy nagy, kozmikus “rendcsinálás”, összerendeződés nyomán – több száz millió éve létrejött és mostanáig […]