Posted by
Posted in

A régi ház

A régi ház Vajh’ áll-e még a jó öreg parasztház Kiszomboron a Kör utca öt alatt? Kölyökéveim a kilincset adták egymásnak ott, aztán mind tovább szaladt. Talán az udvarán még az ásott kút ugyanúgy ácsorog nagy türelmesen, mint azokban a boldog-szép időkben és várja, hogy ismét megtekergetem. A földes padlóján a vizesnyolcas vajon még oly […]

Posted by
Posted in

Tétova gondolatok

  Múlnak a napok, fáradt vagyok, Rád gondolok és a lelkem halott. Hol jársz, merre, mire gondolsz? A magány, mint néma bánat, magába zár, s kitörni ebből nem tudok már. Nézem a havat és rád gondolok, Várom a napot, mi nékünk ragyog. Te mire vársz és gondolsz-e rám? A hópelyhek útján a vágy is tovaszáll, […]

Posted by
Posted in

Ártatlanság

Ártatlanság 1. A varázsló Egy őszi napon elmentünk gombát szedni a Pilisbe. Boldi még nagyon kicsi volt, talán másfél éves lehetett. A férjem vitte fel a hegyre, mert apró lábai hamar elfáradtak a felfelé való caplatásban. Úgy ült az apja karján, mint egy kis királyfi. Mosolygott és ragyogott, pedig nem is volt a fején arany […]

Posted by
Posted in

Örök szerelem

Héthelyi Krisztina Örök szerelem Lélek rezdül, fodrozódik a tavon, a hold lidérces fénye reám vetül. Szívem téged vár egy nyári alkonyon. A rideg értelem itt megsemmisül. A szerelem rajongás és kegyelem. Ajándék számomra tested temploma. Minden porcikádat bejárja kezem, kihűlő vággyal sem múlik e csoda. Bennem egy földön túli dal imbolyog, botorkálásomban beleütközök, szerelmet énekelnek […]

Posted by
Posted in

Szeretnék…

Héthelyi Krisztina Szeretnék… Szeretnék bekúszni bőröd alá, s amögött szövetek, idegek, inak között lüktetni együtt-egyedül veled míg elhomályosodik a szemed Szeretnék bekúszni bőröd alá még egyszer lobogó-lángoló tűztenger tested helyett én lennék a tested fürödnék, tündökölnék tebenned Szeretnék behatolni, felkúszni a szívedig az erek közt időzni percekig önnönmagamba szívni lényeged hogy örökké érezzem lelkedet

Posted by
Posted in

Markolni a semmit

Héthelyi Krisztina Markolni a semmit Héthelyi Krisztina Markolni a semmit Most mondom el sikoltva, mit jelent zúzott vággyal markolni a semmit! Mert hiába sírt fel az újszülött, csak két hétig tudott enyém lenni! Teljes valóm átadtam, s mindenem. Ezer éjszaka nyelte könnyeit. Bennem csupán meddő hüvely hörgött, szél vitte széjjel lelkem hamvait. Mindezt nem érti […]

Posted by
Posted in

Újjászületés (Tavasz)

Még hidegen fénylik a füstszínű reggel, még hószagú harmaton siklik a Nap. De érzem szívemben a rügy fakadását, amint lelkem tüzével megsimogat. Még hallom a tegnapot mélybe halódni, még utolsót zendül télfejedelem. De illatruháját már föl készül venni, hogy átvegye jussát egy új szerelem. Még hallom a kertben az éj susogását, még csábít a tegnap, […]

Posted by
Posted in

Minden nap szerelem

Adj édes csókot minden vasárnap. Hétfőn is érezzem ízét a szádnak. Kedden ölelj, hogy egy kicsit fájjon. Szerdán az álom ölemben találjon. Csütörtök legyen a menyegzőnk napja. Pénteken frigyünket semmi ne zavarja. Szombaton a szerelem szítsa fel vágyam, hogy vasárnap ismét ajkadon találjon.

Posted by
Posted in

Kitárt karokkal

Kitárt karokkal ölelem a világot, szivemben nevelem az összes virágot. Tépjél magadnak amennyi csak kéne, csak vigyázz ,hogy szivem ne törd össze. Nincsen semmim csak az égen a csillagok, közöttük bolyongva mégis gazdag vagyok. Hisz enyém a világ legszebb adománya, hogy közöttük jöhettem erre a világra. Néha egyedül bolyongok a térben, legtöbbszőr csak adtam, sohase […]