Posted by
Posted in

BÁNYÁSZOK

Megreccsen a kormos verejték Csikorog a földben a mély S fejtik az éjben a reményt Fényt s meleget árasztva szét Mig rájuk fekete leplet terit az éj Mig én a biztos felszinen járok Ti nap mint nap A mélybe leszálltok Tüzes szemekkel és vasakarattal A bányák riasztó otthonába Életet keresve a zord magányban Mit kerestek […]

Posted by
Posted in

Vándorcigányok

Edit Szabó : Vándorcigányok . Pusztának a közepében megpihenni le-letérnek, országutak vándorai, szekéren egy család lakik. . Vándorcigány nemzettségük, lovasszekér az ő fészkük, elfér benne asszony-gyerek, életüknek ami kellhet. . Falu szélén le-letérnek, munkát keres, mert nem szégyen két kezében az ereje, ő bizony a család feje. . Megdolgozik a kenyérért, mindennapi eleségért, alamizsna nem […]

Posted by
Posted in

Szabad vers – Vasparipa

Vasparipa Az utunk monoton, zúg-zeng egy vonaton. Vas és olaj kötötte szövetség, mi saját vérét is felemészti. És bár minden csavar nyög alatta, vas igáját mégis büszkén hajtja. Csendet tör az erő, remeg a bazaltkő. Új hitünk még gyűrjük, nincs bizonyság! Úgy suhanunk, hogy nyomot sem hagyunk. Velünk fut a kép, csak előttünk él, falja […]

Posted by
Posted in

Ártatlanságom életképekben

Nőt, úgy akartam, de elestem, Földre húzott sok, sör-kenyerem. Légyottból semmi lett, Ittasság földhöz vert. Elmaradt a nő. hogy „vár férjem”. Gondoltam kéne, újra hívlak, Vársz engem csicseregték varjak. Jó lenne már ágyban, Átélt megszokásban… Férjed játszd ki, elvarázsollak! Óh, kisleány, kinyitnád ajtód? Engedj! Lennék én a farkasod… Mutatnám valamit, Cuncusod szögecsit. Lepedő… szögelni állat-mód… […]

Posted by
Posted in

Erzsébet-kilátónál

Ragyogó júniusi napra ébredtünk, enyhe szellő rezegtette az ágakat. Indult a fantázia, tervezni kezdtünk, bejárjuk ma a környékbeli tájakat.   János -hegyi kilátóhoz vezet utunk, libegővel kényelmesen emelkedünk. A zöldellő lombsátrak fölött feljutunk, a kilátásban derűsen gyönyörködünk.   Fentebb, a kaptatón, nagyokat szusszantunk, a látképen ámulunk, mint egy festményen. Tiszta levegőből nagyokat szippantunk, távcsővel pásztázunk […]

Posted by
Posted in

A mólón

Süthet rá bármilyen fényesen a nap, ő mérhetetlenül gondterhelt marad. Szemeit mélyen lesütve mélázik, fátyolos arca könnycseppektől ázik.   A víz öleli most a mólón körbe, egyedül a bajában elmerülve. Hiába hibátlan a test kívülről, ha borzalmas kór kínozza belülről.   Betelepedett hozzá álnok módon, mint a vadállat jár át a kordonon. Valaha kiűződik-e belőle? […]

Posted by
Posted in

Vándorcigányok

Távolról zúgó patak hangja hallik, a kis erdő szélénél falu látszik. Delel a nap, tűz árny nélkül, keményen, két gebe szenved az ekhós szekérrel.   A bakon a kocsis csak egyre hajtja, az apró nép az utat nagyon unja. Jobbra – balra róla le is ugrálnak, kergetőznek szabadon a pusztában.   A felnőtt férfiak munkához […]

Posted by
Posted in

“Szomorú örökség “c. könyvem ismertetése, mely május végén jelenik meg.

Előszó. Egy regény születésének, mindig van egy igazság alapja, egy lelki megindítója, nem utolsósorban, az író fantáziája. Talán, kezdeném az alappal: Nem könnyű, nyolcvan éven felül gyökerei helyszínéről, fiatal évei városából kiszakítani valakit. Már pedig velem ez történt. Gyermekeimhez költözve, Soroksárra kerültem. Nem tudom ki, hogy van vele, életem folyamán, bárhol megfordultam, szerettem megismerni a […]

Posted by
Posted in

Nem gondoltam volna

Álmomban sem gondoltam Álmomban sem gondoltam Hogy nyolcvan felé jártamban Mikor éltem termése Végső aratásra vár, S reggeli madárfütty jelzi A földi ébredés édes illatát Mikor megszólal a telefon Melyből árad szeretteim Aggódó kíváncsi hangja Bizonyságot kívánnak szerezni A vírus ,vajon elkerült-e És az új betegek növekvő száma Az áldozatok szomorú halála Reggeli fohászunkat tetőzte […]

Posted by
Posted in

Szavamat adom

Szavamat adom. Bőségesen adott a történelmi példatár Ami a földi múltban mindenütt körbejár A hamis ígéretek, fogadkozó esküvések A szóban adott megtagadott reménységek Hunyadi László álnok meggyilkolása A király esküjének sutba dobása Kirívó példa volt múlt történelmünkben Csak bizakodhattunk reményeinkben Napjainkat is sajnos utolérte az átok Képviselők a Parlament alakuló ülésén Pártfüggetlenül esküvel megfogadták Tetteikkel […]