Pedig érdemtelen vagyok rá… Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem, Mert ez a mostani a végső lehetetlenem… Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem. Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött, A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött… Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj […]
Minden nélküled eltelt nappal kevesebb lett az ég egy csillaggal. Sűrűn csöpögnek rám a fekete éjszakák, mintha az elkapart vérhold-seb vére hullana alá. Két sziget vagyunk a fekete tengeren. Vagy két kontinens – ölelői a Fekete-tengernek? Tiéd a nyugati part, enyém kelet: egyre távolabb visz tőled a tektonikus lemez. Egyszer – majd, ha arra ébredünk, […]
Ébredés A csend perceiben fény ölel át, selymes szellő bontogat vitorlát, a kék ég hallgatag nyugalma int, a természet szépsége megérint. Könnyed lebegést, borzongást érzek, bársony szárnyú lepke szép igézet, hajnal üzen csillogó párának, nap áldoz már lángoló vágyának. Kezemet nyújtom a végtelenbe, bokrok hajlonganak énekelve, hófehér ruhám lebeg a szélben, gyönyörködöm a csillogó fényben. […]
Dallamok Zongora csodás dallamot játszik, üteme csábít, fülembe mászik, billentyűn gyémántként csillog a fény, szállnak a hangok varázsos estén, lelkemhez érnek, hozzá beszélnek, apró rezdülések már becéznek, a szívverés is ütemre dobban, szeretet borít be mosolyogva. 2018.01.
Csillagválasz Hulló csillagok könnyei, mint tengerfenék gyöngyei, káprázatos, égi látvány, midőn lejti végső táncát. Hullámok törnek az égig, esdve a csillagot kérik, vágyva a kristályos csodát, a mélyben imádnák tovább. Otthona lenne kék mélység, ragyogna a holdfényénél, változna fénylő virággá, örökkévalóság vár rá. Nem csábítja az öröklét, vágyak, mik eddig gyötörték, fénycsóvaként tovasuhan, szabadként a […]
Cseresznyevirágzás Rózsaszín szirmok földön hevernek, sugárkoszorút a nap fon köréjük, opálos fényekkel keverednek, ölelkező fák borulnak föléjük. Újjászülető örök természet, míg múló időként peregnek szirmok, rövid életük derűs csendélet, fák csipkeköténye őrzi a titkot. Hullámzik, ringat a tavaszi szél, virágos ágakon ezüst hold oson, selyemszőnyegen illan csillagfény, megakad egy percre égi mosolyon. Nem álmodok, rám […]
Edit Szabó : Szeszélyes tavasz . Tavasztündér bús a szemed, évszakod eltévesztetted, lenge ruhád,fázik vállad hol a tavasz,nincs rá válasz. . Szél fújja el világodat kényszer nyitja virágokat, felhő takarja napfényét, virágoknak a szépségét. . Eső hullik, hó sem ritka áprilisi télnek titka, téli idő még itt ragadt gyalázata a tavasznak. . Tavasztündér, fújj ébresztőt […]
Rózsa Iván: A Bunkó király A Bunkó király a bunkók főbunkója, A Bunkó király a hazugok főhazugja. A Bunkó király gonosz, mint a Rémkirály: A Bunkó királytól semmi jót ne várj! Neki mégis még mindig sok a hódolója: Pontosabban fogalmazva; temérdek a talpnyalója. Szegény; „szegény”, mint a templom egere: De az összes rokonának telis-tele a […]
Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrös) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]
Utolsó lobbanás Ha még maradna annyi őserő, mi egybe tartsa ezt a földet itt, és nem szakítaná a törtető sereg ma szerteszét darabjait, úgy érdemes lehetne még talán az ember névre mind, ki itt lakik, s az is lehet, hogy majd a kézfogás közöttünk megszokássá változik. De kapzsiságunk olthatatlanul kivájja vérző földünk belsejét, s koszoljuk […]
