Az író Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról… A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet, Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet. A betű és az írás, régen nem volt az irodalom velejárója, De ma már, megörökítő az írás, mint az irodalom fő […]
A rím Micsoda új divat! Már nem divat a rím, Azt megírni a költőnek, talán már kín? Hogy összesimuljanak össze szavak, Hogy hullámzó lélekben utazzanak… Mint ahogy a vízben úsznak a halak? Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként, Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként… És sosem tudja meg, benn van versében […]
Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és európai stílusú haikuban. A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés, Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés… A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre. Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része. Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból, Okosabbak látják, a zene kialakulásból, Vers […]
Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve európai stílusú haikuval és Tankával) A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni! Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni? * Az ékesszólás Erény, a rossz stílus bűn! Sokan vannak így. * A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének, Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése… A stílus megvetése […]
Gesztenyelevél A fa okkersárga lombját goromba marok szorította, durván megrázta. Egy halódó gesztenyelevél a csúcsról lehullott, pörögve szállt az aszfalt felé. Néma sikolyát a szél megszánta, megragadta és felröptette a háztető fölé. Egy kémény hajlatába tette le, onnan leste a levél az utca forgalmát, szájtátva bámulta a mélység és hosszúság távolát. Lapított és reszketett eltépve […]
Előre… én sehonnan tudhatom, hátra hány évem maradt, Meg talán vár-e még küldetés a borús, kéklő ég alatt. Vajon, mesélhetek-e még én… nekem is új élet fakadt? Tegnapjaim, már mind temetett és ehetetlen… A mákat nézem, ezek nagy része temetetlen. Holnapjaim… vajúdásuk szinte lehetetlen. Világtól rejtegettem vágyam és minden féltett kincsem, De már látom, nagy, […]
Tudósítalak ismét – már régen nem tudósítottalak! Tudósítalak arról, ami itt körös-körül alakul, kevéske jóról és annál több rosszról… Legelőször miről is tudósíthatnálak? Arról, ami egy cseppet sem változott: most is nagyon-nagyon hiányzol! Ülök az asztalnál, s nézem, egyre nézem fényképedet s csak könnyezek, csak könnyezek… De most másról is kell, hogy tudósítsalak, […]
Vannak hajnali, egérszürke ködök, Sűrű cigarettafüstként gomolygók. És reggeli ködök: mint hattyúk, oly fehérek. Ők lesznek a lassanként majd felszakadozók. Déltájban jönnek az aranyló ködök, Majd a délutánok tinta-kék köde. Később ránk barna mókusbunda-ködök nehezülnek, este meg fekete bogár-ködök nyakunkba települnek. A ködben messzire nem látsz: emberek, tárgyak szétesnek, felszállnak,eltűnnek. Mintha most feltűnnél […]
Edit Szabó : Kedves versem Neked ! / Tanka / . Szeretsz engemet szereted e versemet, nevethet szemed, nem felejtheted el sem, kezembe kezed, veled ! . Gyakran zavarban arany hajad tartalma, napnak aranya hatalmat ad az arcnak, adja azt az akarat ! . Fogod most portom, óvod boldog sorokon olykor, hogy pótolsz sorsokon gondolkozol, […]
Csíksomlyói Mária.javitva / Szent István nemzetét nagyon szerette Országát Mária pártfogásába helyezte Évszázadok Európa vérzivataraiban Árvízben, járványban, családi viharban Fátum-szél zúgásban, emberi botlásban Megnyugvásra találtak a Mária fohászban Szétszaggatott nemzetünk nehéz perceiben Meggyőződtünk, csak az összetartás segíthet Bátor őseink mindnyájan abban reménykedtek Egy új világ meghozza fáradozásuk gyümölcsét Szeretet béke barátság fogja uralni az éltét […]
