Síró felhők… Szilaj fellegek, Beborítják a tájat. Ebből, eső nincs. * Komor szürkeség, Őrzi távoli csendet. Ég, valahol zeng… * Nap és fellegek Küzdenek, ki lesz az úr! Napsütés… eső. * Felhők repdesnek, Konokul az ég alatt! Eső készülődik. * Sok felhőpárna, Nagy felhőnek áll össze! Zivatar kezdet. * Már szemerkélni Kezd, majd zuhogássá lesz. […]
Apokalipszis 1 Tűz… mint kémény? Mint: ágy, asztal, padló, ajtó. És? Oxigén vagyunk. Elfogy? Apokalipszis 2 Ár. Jő a víz. Víz. Le-fel noéhajón. Más? Bor? Ihatjuk-é be? Mindet? Apokalipszis 3 Lég- de mérgez, jaj. Hát vigyázz, nehogy lélegzz! Jaj, meg tudsz fulladni? Soha. Apokalipszis 4 Szív… De erős! Puff! Kalapál és dobog, “Üss”. Ver. Kipofozza […]
Pöfékelve dolgozik a vén gőzmozdony, hegynek felfelé, Lefele meg… még jobban dolgozik, a vonatot fékezé… Útközben látni, mesébe illőn szép, mini-zuhatagot, A sín-kanyar árkában meg látni, sok-sok kőhordalékot. Kirándulókkal van tele a vonat, Kik nagyon élvezik a látottakat. Itt-ott vadat is vélnek előbukkanni, De azt senkinek nem sikerül még látni. Van itt bokros táj, meg […]
A naplementéről… Ajtófélfán a Bíborszín tükröződik. Sötét éj… terül. * Alkony, bódító, Ég meg skarlátvöröses. Láthatár lángol. * Esti lángolás Vörösre festi eget. Felhők színesek. * Vörös áhítat Borítja, meleg estet. Sötét békesség. * Ha estefele Megjön, lehuppan a csend. Bíbor ég, szépség. * Naplemente, ég Vöröses bársonyában. Éjjel, nesztelen. * Ha alkonyodik, Nap is […]
Nyáron… Búzamezőkön, Hűs zápor veri termést. Lesz-e aratás? * Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll, Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál. Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése, E sors, igazolhatom, a jó Isten verése. * Tarlóba gyűlnek Búzaszárak csonkjai… Kóró árván áll! Vecsés, 2004. július 31. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú […]
Ne háboruzz. Az irigység mételye vitte Kaint a gyilkosságba S szellemisége kiáramlott az egész világba Az irigységnek a hatalomvágy az első szülöttje Hogy a másiknak ő lehessen a legyőzője Az önzés, a birtoklás vágya csak olaj a tűzre A világot beborító fegyverarzenál ezt fűszerezte Az egymást követő századok megszülték a gyűlöletet A hazugságot, a rágalmat,s […]
Nap a kiszáradt fűre arany tűzet, ont. Kósza szélroham, magasra sepri a port. Az állat és az ember izzad, piheg, szomjúhozik, Míg egy kisebb fuvallat aranytűzzel játszadozik. Árnyat keres most, az ember és állat, Hőség olyan, hogy vakolatot mállat! Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc
Borús éra – szélvihar… Mentem volna ki a szabadba… nem voltam régen… De vad, sötét, ólmos felhők lógtak le az égen. Láttam, az út is nyálkás, csúszós, és sáros És ez szabadba, nem kedvező, nem sármos. Esik a fránya eső, hideg szél is fúj, Még a kutyát is beengedem, muszájbúl. Szegény pára ne szenvedjen, a […]
Poéta éjszakája… Vihar, tán’ elítélhetően, szövetkezett egy nagy jégesővel, Az avarban halódó leveleket szétsöpörtették a széllel… Reggel én magam az udvaron összeszedtem, kukában nem fért el. Minden lehullt falevél, maga az elmúlt, már örök pillanat, De, hogy itt önök kerttel így bánjanak… kivívták haragomat. Tomboló viharban, éjjel csak úgy kopogott a tető, Teljes dühvel megmutatta, […]
Esti holdfény Estben fény ragyog, Fák koronája, ezüst. Hold, most dolgozik. * Árnyékfényesít Éji erdőben a Hold. Ezüstborítás. * Este a holdfény Lámpafénynél nem látszik. Csend, torz árnyéka. * Felfújt képe van A Holdnak. Száraz légtér. Holdudvar nincsen. * Hold, csak vonszolja Magát, égi útjára… Kedvetlen lehet. * Őrangyal csillag Ragyog, bársonyos égen. Holdfivér segít. […]
