Itt egy… Itt egy temető. Jönnek-mennek emberek, fekszenek sírok. A bűnös A fegyverünket mi mind csupán elsütjük. Ő, aki elsül! Március Ébred a tavasz, ébred az erdő mint én és a favágó. Az élő fa Fenyő kivágva! Megkarácsonyozva, kész! De mégse dobd ki! Nyílik a virág… […]
Álom 1 Álmodom, de azt: földre hogy leszállok és hogy felébredek. Álom 2 Álmodom, de azt: földről hogy felszállok és hogy felébredek.
Utca 1: Keresztben Az utca széles. De átugorni tudjuk. Vagy úszni jobb lesz? Utca 2: Hosszában Az utca hosszú. Mehetjük-é a végig? S ha futni kell-baj?
Én mégsem értem, hogy: miért fehér, ami fekete? Én… te, ő… mi, ti, ők… Egyre többen. Vagy csupán csak én? Van- Nincsen. Létezik- Nem létezik. De van, létezik!
A szabadok honába 1. Lássad hazámat, mert szabad ő, szabad! Lássad hazánkat, mert szabad, ó, szabad. Országodat el- s megtiporják? Nézz ide, láss ide, énhazámra! 2. Állják a trónját Más katonák, s üli Más pápafő. (Ám: kell aki rája lő!) Mégis szabad és oly hatalmas, mert ilyen ő, a hazám-hisz én is. 3. Mert én […]
Közelg’ az ősz – Renga-láncvers, fél haiku-láncban… Simogató szél Csiklandozza őzeket. Este nincs hőség. Susogó falomb. Lassan itt van a végzet, Borul már az ég. Gomolygó ködben Károgás, szárnysuhogás. Éhező sereg. Simogató szél Viselése, esőben… Őzbunda csepeg. Susogó falomb. Remény, csendben marad most, Egy lélek sem szól. Gomolygó ködben Esti fények nincsenek. Tejfehér miden. Simogató […]
Mit viszel csőrödben, kismadár? –, kérdi, s míg válaszra vár, az apró teremtmény vállára száll, és torkából a dal az ő lelkébe hull. Az ember tudta már, a madarat ki küldte, lelkébe a derű magját elültesse, ott meggyökerezzen, szépen növekedjen, virága teremjen nemes gyümölcsöt, mellyel borús lelke éljen, s övendezve nyíljon a teremtett világra, […]
Rózsa Iván: Vége! Lét végeztével: Kezdődik a végtelen… Vége a végnek! Budakalász, 2018. szeptember 6.
A „nincs” filozófiája… Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas Vagy mint egy ázsiai éhező has. De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. Én ellenséges vizeken evezek, Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, Valóságom kárhozat, mint a faló. Környezet nélkül mindenki csak […]
Rózsa Iván: Megérint a Végtelen… Mikor először megérint a Végtelen: kicsit fáj… Úgy érzed, reped a tüdő, hasad a máj… Aztán, amikor másodszor: leolvad rólad minden háj… Nem érdekel többé holmi földi birkanyáj… Fent lebegsz, más innen fentről a táj: Nem is integetsz, hogy viszlát! Vagy bye-bye! Már a lélek beszél, nem kell ide száj: […]
