Posted by
Posted in

Nézz fel…

  Itt egy…   Itt egy temető. Jönnek-mennek emberek, fekszenek sírok.   A bűnös   A fegyverünket mi mind csupán elsütjük. Ő, aki elsül!   Március   Ébred a tavasz, ébred az erdő mint én és a favágó.   Az élő fa   Fenyő kivágva! Megkarácsonyozva, kész! De mégse dobd ki!   Nyílik a virág… […]

Posted by
Posted in

Álom…

Álom 1   Álmodom, de azt: földre hogy leszállok és hogy felébredek.   Álom 2   Álmodom, de azt: földről hogy felszállok és hogy felébredek.

Posted by
Posted in

Utca…

Utca 1: Keresztben   Az utca széles. De átugorni tudjuk. Vagy úszni jobb lesz?   Utca 2: Hosszában   Az utca hosszú. Mehetjük-é a végig? S ha futni kell-baj?

Posted by
Posted in

Három apeva

Én mégsem értem, hogy: miért fehér, ami fekete? Én… te, ő… mi, ti, ők… Egyre többen. Vagy csupán csak én? Van- Nincsen. Létezik- Nem létezik. De van, létezik!

Posted by
Posted in

A szabadok honába

A szabadok honába 1. Lássad hazámat, mert szabad ő, szabad! Lássad hazánkat, mert szabad, ó, szabad. Országodat el- s megtiporják? Nézz ide, láss ide, énhazámra! 2. Állják a trónját Más katonák, s üli Más pápafő. (Ám: kell aki rája lő!) Mégis szabad és oly hatalmas, mert ilyen ő, a hazám-hisz én is. 3. Mert én […]

Posted by
Posted in

Az ősz nem láthatóan… erre oldalaz

Közelg’ az ősz – Renga-láncvers, fél haiku-láncban… Simogató szél Csiklandozza őzeket. Este nincs hőség. Susogó falomb. Lassan itt van a végzet, Borul már az ég. Gomolygó ködben Károgás, szárnysuhogás. Éhező sereg. Simogató szél Viselése, esőben… Őzbunda csepeg. Susogó falomb. Remény, csendben marad most, Egy lélek sem szól. Gomolygó ködben Esti fények nincsenek. Tejfehér miden. Simogató […]

Posted by
Posted in

Az öröm gyümölcse

Mit viszel csőrödben, kismadár? –, kérdi, s míg válaszra vár, az apró teremtmény vállára száll, és torkából a dal az ő lelkébe hull.   Az ember tudta már, a madarat ki küldte, lelkébe a derű magját elültesse, ott meggyökerezzen, szépen növekedjen, virága teremjen nemes gyümölcsöt, mellyel borús lelke éljen, s övendezve nyíljon a teremtett világra, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége!

Rózsa Iván: Vége! Lét végeztével: Kezdődik a végtelen… Vége a végnek! Budakalász, 2018. szeptember 6.

Posted by
Posted in

Kifüstölt méhkas

A „nincs” filozófiája… Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas Vagy mint egy ázsiai éhező has. De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. Én ellenséges vizeken evezek, Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, Valóságom kárhozat, mint a faló. Környezet nélkül mindenki csak […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Megérint a Végtelen…

Rózsa Iván: Megérint a Végtelen… Mikor először megérint a Végtelen: kicsit fáj… Úgy érzed, reped a tüdő, hasad a máj… Aztán, amikor másodszor: leolvad rólad minden háj… Nem érdekel többé holmi földi birkanyáj… Fent lebegsz, más innen fentről a táj: Nem is integetsz, hogy viszlát! Vagy bye-bye! Már a lélek beszél, nem kell ide száj: […]