Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária intelmei

Rózsa Iván: Mária intelmei „Inkább legyél pénzváltó, mintsem Megváltó! Nagyobb a haszon, és kisebb a rizikó… Tudod tulajdonképpen; mit is akarsz, fiam? Túl hirtelen történt minden, túl gyors az iram… Kérdezik barátnőim is: ugyan mi van veled?! Asszonyt hozol a házhoz, megjön végre az eszed?! Azok rúgnak majd beléd, akik most ajnároznak! Behúzzák fülük-farkuk, s […]

Posted by
Posted in

Problémám van… Rozi

Fölvetem problémámat, Rozi. Ettől, Te ne legyél, hangosi. Megizzasztanálak, Megkufircolnálak… Élmény lenne, beléd hatolni! Fölvetem, nagyon csókolnálak, Szádba beszélnék, csodálnálak… Nyelved, jól kiszívnám, Enyém ajánlanám… Bugyidba turkálnék, érzd’ vágyat. Fölvetem! Jót élveznék bele… Benedvesítenélek… bele! Fogdosnám erogént, Mutatnám fenomént! Rozi! Akaratod kellene… Vecsés, 2019. április 8. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor, anaforában

Posted by
Posted in

Az író és a hétköznap

Mit akar egy író sima hétköznapon? Erőltetné jussát, mint örökös a vagyont. Örök őse akkor mégse a pillanat: Hétköznap az író egy nevetséges alak… (Pápa, 2014. október 20.)

Posted by
Posted in

A megbicsaklott tanmese

Szohner Gabriella: A megbicsaklott tanmese Tízéves unokám kinőtt a mesékből. Érdeklődését nem kötik le a varázspálcával röppenő tünde lányok, a vasorrú, bibircsókos boszorkányok, az üvegcipellők, sem az elvarázsolt szellemek. Angyalian tiszta gyermekszeme meglátja már a világ számtalan rossz oldalát is, saját bőrén tapasztalja meg az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságokat. Ma már a mindennapos emberi történeteket hallgatja […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket, Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket! * Tébolyult a szél Új létnek, vadul örül. Kék ibolya él. * Szél végigfut Erdőn, barázdák során… Friss illatot hord… * Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról, Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról. * Szakadó eső Áztatja megújhodást. Szomjas […]

Posted by
Posted in

A vershez

  Szüless vágyaink éjszakáján, szüless, ha kong a déli harang, szüless hajnali gyöngyhullásban, s akkor, ha alkonyodik a nap! Csengjen kristálytisztán dalod, mint forrásé erdei tisztáson, zúgj, mint a szél, ha üzenettel száll, dobogj, mint szív dobog a kőben, légy kenyér a szellem asztalán!

Posted by
Posted in

Beszélni akartam a Mikulással

Szohner Gabriella: Beszélni akartam a Mikulással Már lehullott minden levél a fákról, és én tudtam, hogy nemsokára esni kezd a hó. Szerettem a telet. Nem is annyira a kinti hideget, mert hamar átfáztam, sokkal inkább a várakozást, a készülődést szerettem, amik odabenn, a családban történtek. Ebben az időszakban nálunk mindig történt valami érdekes. A nagy […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 6.

Állatvilág Éter! Madárdal! Földön, sok bogár futkos. Méhraj a fénybe. * Parkban ott ül már, Illathozó langyos szél. Boldog méhrajok. * Fűben, zene szól, Tücsök, nekünk hegedül. Zöldes sarjadás… * Újraéledtek Hangok, kertet betöltik. Tücsök ciripel. * Tücsökhang, cirip Hallik kerti zöld fűből. Fűnövés zaja. * A nád a széllel Kekeckedik, ujjat húz. Nádirigó ül. […]

Posted by
Posted in

Költészet napjára apeva csokor

Edit Szabó : Költészet napjára Apeva csokor Fény, virul virágod, sorok között könnyeket fakaszt. ” Írj verset, olvassák, köszönetet kapsz a szívekkel. ” Ó, anyám, kezedből nincs édesebb, falat kenyérnél. ” Én fogok, akarok, tanítani egy életen át. ” Vers, próza, költőnek könnyebben megy, szívet hódítsa ! Bőcs,2019.04.10.  

Posted by
Posted in

A magány az én lovam…

(Bokorrímes) Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek, Így bizony gyalog én, sehova nem megyek… Lovam hátán, az élettel nem hetyegek… (3 soros-zárttükrős) Volt már ki intett, hogy beszélgessünk, Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk… Volt már ki intett, hogy beszélgessünk. Idealista nem vagyok Jót fogadni, jaj! Fanyalgok? Idealista nem vagyok. Lovam patái a […]