Sajnos, nem is érzem, rabságból hol kezdhetném, Annyi mindent kevert, rögzített már az elmém. Annyi az életproblémám, hogy nem is ismerem már ki magam, Hét évtized alatt széthullottam, nem összekapartam magam… * („bambuszliget” vu-csüe = 5,5,5,5 Rímképlet: xaxa) Hol kell kezdeni? Életproblémák Megoldás lenni? Szükségessé vált. * (sedoka) Magány a zárkám, Szabadulni kellene… Megoldás még […]
Elmegyek, mert nem találom egy ideje sehol sem a helyem. Mióta elhagytam a régi otthonom, csak bolyongok a világban és mindenhol, mindig a szeretetet keresem. Ez, ahol most vagyok, csak egy hideg tégla ház, nem is élet. Mert egyedül vagyok és folyton csak remélek! Elmegyek, mert hiába szőttem színes tarka virágos álmokat. Magamra maradtam, […]
Nem tudom, hová is lett az én vonatom, A sínekem mellett magamat baktatom… Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön, És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny? Vonszolom magányosan Sáros sorsom, mocskosan, Ha kapnék még egy esélyt Nem élnék magányosan. * Látom a vasúti pálya szélén, sok a […]
Rózsa Iván: Az egyszerűség (Haiku-változatok) Az egyszerűség És a letisztult elme Kéz a kézben jár. Az egyszerűség Tanít meg arra; semmit Ne bonyolíts túl! Az egyszerűség Nem feltétlen bunkóság! Tiszta látásmód… Az egyszerűség Dolgok tisztán látása: Szemüveg nélkül! Az egyszerűség Több néha, mint bonyolult Magyarázkodás… Budakalász, 2019. július 16.
Rózsa Iván: Nincs itt baj! (Haiku-füzér) Nyugodj meg, szívem! Nincs itt baj, tán semmi sem… Csak így csendesen… Így népiesen… Kimúlunk rövidesen… Halál, siessen? Nincs oka rá, nem? Csak bevár türelmesen, És nem mérgesen… Siralomház lesz, Sirató asszonyokkal, Az egész ország… Az asszonyokat, Lesznek, kik elsirassák? Netán turisták?! Dehogy, szakértők! A sírásók e dolgot, Hisz […]
Rózsa Iván: Ezek a… Ezek a parafadugó-lények mindig a víz felszínén maradnak, nahát! Ezek az átváltozó „művészek” mindig mindent a maguk képére változtatnak át… Ezek az át-ejtőernyős káderek megint csak átejtettek bennünket… Mi lesz, magyarok? Mikor zavarjuk el ezeket a tökmag senkiket?! Budakalász, 2019. július 13.
Bori, egyre szebb lett. Sudár termete, vakítóan kék szeme, még jobban kiemelte nőiességét. Munkából hazamenet tartva, Ferinek minden este a Kisdyék háza előtt kellett elmennie. Gyönyörű, nyári júniusi este volt. A virágok illatoztak a kertekben. Az asszonyok, a kapu előtt beszélgettek. Bori és egyik barátnője, szintén, a kapu előtt nevetgéltek. Amint meglátta az arra haladó […]
Sanyarú sorsot szántak itt neked, nehézre tervezték meg legfentebb. Te folyton jó voltál mindenkihez, nem kaptál segítséget semmihez. Gyermekként szülőktől megfosztottak, tőlük gyakorta távol tartottak. Kisiskolásként dolgozni kellett, nehézzé vált a kenyérkereset. Jött a politikai baleset kétszer is három évet elvettek. Kilátástalanul robotolva valamennyi bajon átsodorva. Mi, gyerekek lettünk az életed. Legyőzve […]
Hajdanában még egy kis faluszélén, éltem érdekes gyerekkoromat én. Ott, ahol a házunkból kiszaladva, lehuppantunk a tarka árokpartra. Friss fű illata volt a valóságnak, se hangja, se útja nem járt motornak. Porban trappolva haladtunk az utcán, vagy futkároztunk a zöld puha párnán. Közelünkben legeltek az állatok, felhőlenül kerestük a kalandot. Lehetett a kazlakon […]
Kerékpárral a réten átmegyünk, suhan a tarka táj el mellettünk. Szemünket vonza a piros lepel, mely az út széléről ránk is figyel. Aranyló kalászok keretében, vörös pipacsok élnek szerényen. Papírvékony szirmokba öltözve, emberek szemét gyönyörködtetve. Nem lehet körötte nem megállni, a kerékpárról muszáj leszállni. Sajátos illatból szippantani, a látvánnyal hosszan töltekezni. Gyere […]
