– Mit követtem el? – kérdezi a lélek a köztes létben. – Túlságosan féltél – válaszol egy fénylő entitás. – A pokolra kerülök? – Meg kell, hogy büntesselek érte! – Lehet alkudni belőle? – Ezúttal nem. Menj, de most nem lehetsz szerelmes! – Hallottam már ilyenről, de még sosem találkoztam vele. Nincs előttem példa. Így […]
Úgy döntöttem, kézzel írom a levelem, mert manapság szerintem ezt Isten is értékeli. Csak az a baj, hogy már egy jó ideje az íróasztalom felett görnyedek és nem írtam még egyetlen sort sem. Odanyomom még egyszer tollam hegyét a papírra. Mustrálom a belső csendet. Semmi. Egyvalami, mégis. Jobb szarvamon végig gördül egy csepp verejték, ami […]
Fogolyán Szellőről sokat konzultáltunk. Isten és én. Végül mégsem mi döntöttünk az ügyében, hanem az asszony szaga. Van neki egy jellegzetes unalom bűze. Ez az egész szobát orrfacsarón lengi körbe, de az exkluzív esszenciát, melyet száz közül felismerni, nem állítják meg a falak sem. Csukott ajtón át a többi kórterembe is átszivárog. És rohadtul átitatódik […]
Ma reggel gyakornokként képviseltethettem magam a szülőszobán. A doktor úr két feltételhez kötötte, hogy egy tanítvány idáig eljuthasson, és én abban a pillanatban megnyugodtam, hogy az elsőnek sikerült eleget tennem. A második már csupán gyerekjátéknak tűnt. A jóformán kitűnő tanulmányi átlag és az ígéret, miszerint a szülőszobán már semmit nem kérdezünk, csak követjük a tanultakat […]
Fura az élet, abból csak egy van… Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom! Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom… Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött! Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben, De bevágott első bomba, […]
Edit Szabó : Hitem az életben Megtanultam nagyon korán lesz életünk holnap után, nagyszüleim nem ismertem, Isten tette talán velem ? A szüleim felneveltek, kezeikkel terelgettek, szavaiknak mindig hittem, messze ment az Isten innen. Szorgalmasan dolgozgattak, minket is munkára fogtak, nem múlik el, mert nem emlék, mindent tudok, nem feledék. Nem feledék házi munkát, felnőtten […]
A gondtalan ifjúság észrevétlenül tovalebbent, kileste a nagybetűs élet és a szeme sem rebbent. Titkok súgtak össze sarokban és az asztalon, emlékek harca az értelem, ő az én őrzőangyalom. Magamat ostorozó sorokban hiába dohogtam, emlékeket poroltam, villámok közt loholtam. Mikor mást is okoltam, nehézségbe botoltam, majd egyet morogtam és másik sorba soroltam. Egy álomba karoltam […]
Ki korán kel, aranyat lel. Nem mind arany, ami fénylik. Harcolhatsz te is a földiekkel. Mégsem juthatsz el mindig a célig. Barátot szerencse hoz, szükség próbál. Nem mind barátod, aki rád mosolyog. Mint rád illő ruhát, az idő kipróbál. Sűrű füstként az életünkön átgomolyog. Lehazudná a csillagokat az égről. Minden csoda három napig tart. Szókoszorút […]
égben és mennyben fényben és térben veled vagyok mámoros éjben izzó szemmel parázsló szívvel pirosló ajkam mindig a tiéden elrepül érted gyenge kis lényem szerelmet adni a mennyben, az égen szívem szívedben testem testedben szomorú lelkem szomorú lelkedben elégek egyre téged keresve szerelmes szívben szerelemre lesve érzésekben égek tüzes kín a testem fájdalomhullámokon átvisz a […]
Gyémántkönnyek hullanak a Földre. Peregnek, potyognak hideg göröngyre. Hallgatom: koppannak, esnek az útra, szomorú könnyek a Földre hullva. Sírok, csak sírok, zokog a lelkem, nélküled szívem hova is tettem? Karodban lenni, átölelni téged, szerelmem izzón lelkedbe égett. Kifolyik, kipereg, múló az érzés. Tenyerem arcodon, simítva becézés. Számon a csókod, lángot szít a szívben, Ragyogó, […]
