Posted by
Posted in

Kitárt karokkal

Kitárt karokkal ölelem a világot, szivemben nevelem az összes virágot. Tépjél magadnak amennyi csak kéne, csak vigyázz ,hogy szivem ne törd össze. Nincsen semmim csak az égen a csillagok, közöttük bolyongva mégis gazdag vagyok. Hisz enyém a világ legszebb adománya, hogy közöttük jöhettem erre a világra. Néha egyedül bolyongok a térben, legtöbbszőr csak adtam, sohase […]

Posted by
Posted in

Kereslek

Kereslek az öreg tölgy hűvös árnyai alatt, hol magunkhoz öleltük a forró délutánt. Ott éreztem elöszőr azt a finom illatodat, s ragyogtál kéklő íriszembe reménysugárt. S midőn elvesztem ott öled melegében, magunkénak tudtuk a szerelmes nyarat, Elmerűltünk a fénynek ózon tengerében, és végtelenné forrt a millió megélt pillanat. Kereslek a poros útnak minden porszemében, a […]

Posted by
Posted in

Könnyes elmúlás

Verőfény fürdette kócos hajnalok, hallgatták a nagy puha csöndet, amint a szögletes kopott házfalak, fölött beosont a fénytelen enyészet. Még arcomon a nyár tüzes csókja, de a távolban a tömör felhők alatt, vakon csoszogva jött már az elmúlás, és megkövült, a sok szép pillanat. Telt a szürke ködbe fakult nappal, ráncos homlokomra tapadt a máz. […]

Posted by
Posted in

Sötétség…

Sötétség! Telihold sincs. Kardvívás jó meglepetésnek… Kinéz a csata. * Sötétedésig nézem, Nap mennyire bánt sugarával. Aranyló meleg. * Sötétedésig várok, Hogy a vaksötét megérkezzen. Láthatás megszűnt. * Sötétedésig meg lesz, Hogy éjjel denevérré válok? Badar gondolat. * Sötétség egy tatami, Azonnal kelni, esés után. Érezd a talajt. * Sötétség idehozza Őt és hátha feni […]

Posted by
Posted in

Őszi enyészet

Őszi enyészet Ködös november ereszkedett a tájra, lomhamód megült a dermedt ágak között, mintha az életből nem is lenne hátra, nagy szürkeségével szívembe költözött. Bénítja lábam a végtelen sarában, kietlen, ingoványos, zord vidékre csal, az évnek eme reménytelen szakában, vállamra kúszik, kínoz és húsomba mar. Mintha semmi dolga már nem is maradna, mint lelkem kerékbe […]

Posted by
Posted in

A magány romjain

Vitos Irén   A magány romjain   A magány romjain fásultan heverve, Meghalt a szívemben repdeső lepke, S az akaratnak sincs semmihez kedve, Mint egy kabát, a sarokba levetve.   Fülemben nincs már tavaszi madárdal, Bezárkóztam előle bujdosó magánnyal, Vérző sebekkel s elszáradt virággal, Mint egy árnyék, lélektelen bábbal.   Füst és pernye lett minden […]

Posted by
Posted in

Tangó

Vitos Irén   Tangó   Egybeolvadt az éj körülöttünk, s hangtalan közelebb tolt egymáshoz a tömör sötét. Ében álmot varázsolt körénk, eltüntetve a szürke világot, mint az ezeregy éjszaka mesék. Szédülést dobott ránk, hol csak egymás szemét látjuk, s lelkeink bennük kapaszkodót. Már nem tagadhatjuk meg egymást, és saját valónkat sem féltjük, a marcangoló tudat […]

Posted by
Posted in

Swing

  Vitos Irén   Swing   Érted pulzál a lét, dobhártyákon lüktet a swing, a mámoros pillanatokba veszve el kéne dobni mindent, s futva lehagyni a nyakunkban loholó agóniát. A szobor angyalok még várjanak! Árnyékuk már ránk vetül, nem hagyva elég időt az egymást ölelő szeretőknek. S a holnapokban ránk robban a vég, de míg […]

Posted by
Posted in

Zsámoly foszlány

Vitos Irén   Zsámoly foszlány   Barokk nosztalgia üli meg a hajnalt. Koldusálom reggelim felett, vállamról erőtlen alél le a maréknyi selymet összetartó pánt. A tükörből rám bámuló fülledt csendélet drapériái, nagyanyám bojtos zsámolyát rángatják elő a tekervényekből. Azt a törpét, halványzöld zsinórral körbe szegve. Ahogyan rámered a fölé görnyedt áhitat, lehajtott fejjel, imára kulcsolt, […]

Posted by
Posted in

A pszichoterapeuta

Ott él egy pszichoterapeuta, menj oda Mondja minden bölcs, tanító, anya, Mert min nem segíthet semmilyen iskola, Ott egy lélekbúvárnak lehet csak szava   Kompetens szakemberként górcső alá vesz, Tüzetesen vájkál titkos gondolatban Lelkeket minden áron helyére tesz, Minden szó mögül valami jelentés lobban   Kibeszélés, hipnózis, esetleg kémia A cél szentesíti az eszközt nála, […]