Posted by
Posted in

Hajó a hánykolódó tengeren

Hajó a hánykolódó tengeren A frontok eddig is gyakran jöttek, mentek A tengeri viharok mindig váratlanul érkeztek Pusztító erejük gyakran felmérhetetlen volt Korálszigeteket sodort el mikor megorrolt Ha földrengést kísért letarolta a partokat Elpusztította az ember által alkottakat Az ember szívben is támadnak viharok Sajnos születnek életre szóló haragok A sarkcsillag is szégyenében elfordul Enyhítésére […]

Posted by
Posted in

A Hold és a pipacsok

A Hold és a pipacsok   Kaszált rét felett, Kócosan kelt fel a szép Hold. Rőt pipacsok között Vörösre csókoltuk egymást. Megtelt lassan fénnyel A föld, köröttünk a tájék, És míg szemben álltunk Szerelmünk pirulta a rét. Égő hátam mögött, Már Afrodité mosolygott, Hermész vitte a hírt, Hogy ma ilyen csoda történt.   Fekete virágfej- […]

Posted by
Posted in

Egy fa élete

Kívülről pompa, belülről magány. Elmúlt, vége, elmúlt… Hiányzik a nyár. Reszkető falevél lehullana az ágról, de nem tud elszakadni, fél a haláltól. Huncutul csavarint a hideg szél rajta, megadva magát lehull az avarba. Visszanéz a fára… Hiányzol! Súgja. S végleg megpihen a fa árnyékába’. Közben az öreg fa számolja az éveket… hányszor engedte útjára a […]

Posted by
Posted in

Bűbájos liget

Bűbájos liget Tavasz tündér rámosolygott a szendergő ligetre, tudta, hogy az nagyon vágyott a napfényre, melegre. Kézbe vett egy varázspálcát, azzal nagyot legyintett, a szürkén pihenő tájon mindent át is színezett. Nem látunk mi itt semmi mást csak azt, amit átfestett, az ég fent kéken világít, még a szél is csettintett. Virágokat szórt kezével amerre […]

Posted by
Posted in

Tükör előtt

Tükör előtt Tükörben nézem arcom elmerengve, ahogy kicserzi azt a sors keze, s barázdák egyre mélyülő ütemben, mit is lehetne tenni ellene? Fáradt szememben ott a csillogás még, de fénye már a lét vizén törik, nem ég a tűz a szívemen belül rég, az álmaim varázsa nem röpít. Csak üldögélek én a délutánban, lehet, ki […]

Posted by
Posted in

Valami nem jó itt…

A kapcsolatok üresek, kihaltak, Nem tudhatod, kinek szavazhatsz bizalmat. Az emberek magányosak, kevés az igaz barát, De egyre több az árva és csonka család. A fiatalok céltalannak érzik az életet, Idegen országban töltenek el éveket. Vagy lehet, hogy sohasem jönnek haza, Ott lelnek otthonra, ahol máshogy mondják: „anya”. A nagymama az unokáját évente csak egyszer […]

Posted by
Posted in

Fekete március

Azon a márciusi éjjelen Jókedvem, huss, elszállt. Belém hasított élesen: Nem vagy már. Láttam, ahogy szenvedsz, És én nem tudtam segíteni. Hogy Neked már nem fáj: Hát, sovány vígasz. Erről nem volt ám szó, Anya! Hogy csakúgy itt hagysz… Azóta utálom a márciust, És ki nem állhatom a hetedikét. Elvitted a kacagást, Elvitted a nyarat. […]

Posted by
Posted in

Múlik

A percek szétgurulnak, semmi sem örök. Az évek múlnak- gyarapodnak, mint fában az időkörök. Minden nap mást hoz, egyik könnyeket, másik nevetést. Észre sem veszem, és már eltelt a fél életem. Körülöttem fakul minden: a fába vésett szerelmes betűk, a nap sugarai az égen, a karfán hagyott ruhák ránca, a padló kövén a minták. Sokasodnak […]

Posted by
Posted in

Napfényes utca

  Hajnal óta ragyog a Nap a tájra, sok öreg házra, ébredező fákra. Ablakokon táncol szikrázó fénye, ez is az egyik, csodaszép erénye. Napfényes járdákon sétál az árnyék, ez is egy érdekes, izgalmas játék. Levelek között ha átsüt a napfény, fényárban ragyog terasz és a repkény. Házfalak mentén új virágok nyílnak, reggeltől estig illatot ontanak. […]

Posted by
Posted in

Napfényes utca Hajnal óta ragyog a Nap a tájra, sok öreg házra, ébredező fákra. Ablakokon táncol szikrázó fénye, ez is az egyik, csodaszép erénye. Napfényes járdákon sétál az árnyék, ez is egy érdekes, izgalmas játék. Levelek között ha átsüt a napfény, fényárban ragyog terasz és a repkény. Házfalak mentén új virágok nyílnak, reggeltől estig illatot […]