Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 2/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele, Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre. Tennivalóm még van elég, időm már kevés… Idő kell… míg búzaszemből lesz kenyérszegés. * (3 soros, zárt tükrös) Az idő mint a csikó elfutott mellettem, Talán még igazából, soha nem is éltem, Az idő, mint a csikó […]

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 1/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő, De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő? Az esti alkonyatban is formákat rajzol, Az éjszakai vaksötétben sem araszol… * (3 soros-zárttükrös) Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül, Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, * […]

Posted by
Posted in

Lélekrészletek…

Hétköznapi pszichológia Lélek-azonos Emberek, egy nagy közeg. Akarategység! * Az együttélés Gúzsba kötve táncolás… Élet a bilincs. * Gyötrelem úton Sirám a világítás. Nehéz belátás. * Lélekidomár, Szeretetostorral üt! Lélekdobogón. * Megfagyott mosoly, Arcból torz álarcot ír. Nincs szimpátia. * Holdfogyatkozás! Kapcsolat, fénytelen árny. Árnyék, sötétben. * Vitázók heve Elfogultság! Éreztet. Segítő kéz nincs. * […]

Posted by
Posted in

Elillan az élet…

Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban… Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet… Ősembernek valaha a […]

Posted by
Posted in

Az életről…

Emberben bízni, Nagyon rémes gondolat. Kárát szenvedtem! * Bámulok. Csak úgy Látom világot, hazug… Mit hoz a jövő? * Az élet álom, De oly’ mint egy rémálom; Kéne ébrednem. * Érzelem völgybe Tombol lelkem mélysége; Mást nem érdekel. * Siker, mi kerget! Utol nem ér, nem siet. Csak megyek tovább…. * Magam vagyok én Kívül-belül […]

Posted by
Posted in

Az életperc…

A poéta meditál… Életperc, végleg belefagyott a párnámba, Én meg aztán belestem az életármányba… Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? Lélekhullámaim csapkodják a partomat, Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… Nézek körbe… keresem üldöző vadakat. Mit ér a poéta ma, Ha nincs neki holnapja? Vagy feledett a múltja… Mit ér a költő, […]

Posted by
Posted in

Jöjj, Daniella!

Homokvárba jöjj, Daniella! Mint várkapitány, várlak még ma. Szerelmed élvezném. Szeretnél? Szeretném! Szerelemhajón ússz, váramba. Öreg erődöm a szerelmem, Rozsdás kapuja menekvésem. Bőrpuskám töltve van, Harcra is készen van. Lepedőfront hív, szerelemben. Gyorsan gyere, légy harcostársam, Hizlald fel az öreges májam. Simogassuk egymást, Kitalálunk még mást… Imádom… lepedőm-vasaljam. Vecsés, 2019. július 9. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem adtad az agyad!

Rózsa Iván: Nem adtad az agyad! (Bada Tibornak, posztumusz) „Mint Dada destroy dekrétum!” – Így kellett ennek lenni, punktum. Hol lehetsz most Bada; pokolban, mennyben? Szerintem; ott, ahol lányok zsongnak; mindkét helyen… Nem adtad az agyad a másvilágon sem: Sem Istennek, sem Sátánnak; senkinek sem… Tisztel mindkét játékos, mint független művészt: A seggnyalók büntetése viszont […]

Posted by
Posted in

Kánikulában

Kánikulában ! Mintha az idő felöntött volna a garatra Nem tud megállni saját lábain Ontja csak ontja a meleget zsákszámra Nem férne már fel a szamár hátára Tartja magát,nem mozdul nem tágít Mint a csökönyös szamár,nagyokat ásít S az izzadságtól mindenünk átázik Hűsítőért a gyermek mindenütt lármázik A figyelem lankad, a termés pedig szikkad Ilyen […]

Posted by
Posted in

Tér közepén acélszobor

Edit Szabó : Tér közepén acélszobor . Kihalt szürke a táj, valóság talaján csak egy szobor áll, szögletes alapján. . Oszlopon lámpa ég, világít lefelé, ember neki dőlve mereng a semmibe. . Támaszkodik mélán, vágya is volt talán, keménykalap arca, vonását takarja. . Kockakövek körbe, könyvet tart a keze, látja a betűket, szíve vajon lüktet? […]