Napnak fénye velem játszik, sugarával fák között tétovázik. Lombokon átszűrődő fénye, hajnalban megtalál ébredése. Szürke felhő el ne takard, hagyd most élni a sugarakat. Játszál inkább éjjel a csillagokkal, húzódj félre, s várj a sorodra. Engedd most a nap ragyogását, hallgasd te is az élet zsongását. Hisz olyan mint a szív lüktetése, melynek soha nincs […]
Életterem talajába ültetek, minden igaz szót szüntelen. Kikelve majd ez teremjen, közte hamis sem legyen. Írtom a hazugságot mellőle, kevesebb teremjen belőle. Naponta szüntelen gyomlálom, valahogy mindig megtalálom. El ne szívja a szó igazát, hazug szóból csúfos aratás. Nem engedek teret a hazugságnak, szabad helyet adok az igazságnak.
Némán,lomhán készülődik, fullasztó levegőben őrlődik. Félelem lánca fogva tart, bilincsbe zárt foglya vagy. Tehetetlen vergődés a kín, viharfelhőként tornyosodik. Közte a villámok cikáznak villanó fények körbezárnak. Szűnni nem is akaró vihar mely szüntelen beléd mar. Kitombolja végleg akaratát, erőtlent mélyen földre ránt. Esővel áztatott föld sarába, nyomot hagy beletaposása. Dobálgat eszeveszett ereje, mintha sosem lenne […]
Gyakran látom, mindig megcsodálom a legújabb vasúti mozdonyokat, hogy milyen csendesen húzzák a hozzá csatolt kocsikat. Eltűntek a régi gőzmozdonyok,melyek ontották magukból a füstöt és a gőzt.Ilyenkor jut eszembe egy gyermekkori történet. Visszagondolva félelmetes élménybe volt részem és féltem a mozdonyoktól még felnőtt koromban is.Habár rég múzeumba került néhány darab belőle, az új mozdonyokat is […]
Téblábol az álom képeket vetít. Kiterített vásznán csal megint. Eltűnik, visszatér sötét képe. Nincs gondolata vár a fényre. Éjszaka az övé körbe fon. Feszülő képzelet a plafonon. Árnyjátékát elűzi a derengés. Képeit már elviszi az ébredés.
Forró a nap lehelete, árnyék forog előtte. Folyik a verejték vize, kendő a szárító szele. Zápornak hűs cseppjeiben, most enyhülést találnék. Pataknak vizét keresném, rég kiszáradt medrében. Kiégett fűszálak között, verejték esővel öntözök.
Lápos, ingoványos talajon, lidérc fénye az égő levegő. Maradjon ott a mocsárban, a mindig gonosz bajkeverő. Követni csalóka e látomást, a láp felszálló illata szédít. Veszélyes, járatlan utakon, hajlékony talaja megbénít. . Hamis fény a láp világában, zavaros vize mérges csoda. Messziről szemlélni látvány, tudni kell róla,hogy csalóka.
Baljós gondolat borzol, elmúlt idők szele megfolyt. Friss levegő után kapkodok, ez gyorsan múló állapot. Beágyazott érzés mélyéből, időnként lávaként feltör. Forró talajom égésétől, sebzett talpam menekül. Hamueső cseppjei hullanak, sötétjéből keresem a kiutat. A méla csendet felkavarom, hamu maradványán virágzom.
Illatodat mélyen beszívom, érzem te lehetsz vigaszom. Keresem néha annak okát, Miért választ engem a virág. Vagy én óhajtom annyira őt, ki szívemhez már hozzánőtt. Bájos, hófehér csillagvirága, elbódít teljesen édes illata. Szépségében egyszerűsége, hófehéren él a tiszta a lelke. Tiszta benne a mély érzelem, nem is lehet virágban véletlen. Az örök, nagy kedvencemet, szorosan […]
Lelkednek viharát érzem, húrjait szétfeszíti szíved. Nem fér el több feszültség, könnyekben ázik rég. Mond mit tehetnék érted, hogy a nyugalmat érezd. Ne fájjon annyira az élet, melynek pohara megtelt. Legyek én neked a gyógyír, ki nehéz időkön is átsegít. Nyújtom feléd a kezem, fogadd el kérlek segítségem. Engedd lelkemet lelkedhez, ölelj magadhoz engem
