Posted by
Posted in

Őszi idill

A parki sétány letaposott ösvényén Idős úr lépeget az utat szemlélvén. Ráérősen sétál, fején szürke kalap, Ropognak a levelek a lába alatt.   Jobbra néz, balra néz, élvezi a csendet, A nap sugarai incselkednek vele. Kecsesen lépeget piciny kis cipőben Egy karcsú szőkeség, pontosan előtte.   Hátra néz a leány, szeme incselkedő, Lépteit lassítja, mosolya […]

Posted by
Posted in

Őszi gondolatok

Vonulnak a felhők, egymásba olvadva, Kárognak a varjak, szárnyukat csapkodva. Hűs szél támad, zokogva tépi a fákat, Levelei könnyezve a földre szállnak.   Ennyi az életük, nincs már tovább semmi? Ezért születünk hát, gyorsan el kell menni? Vagy ez a földi lét átutazás talán? Akkor az öröklét élet, avagy halál?   És akkor a kezdet […]

Posted by
Posted in

Ha lehullanak a levelek

Ha sárgul a vén fa levele, mit érez? Midőn sorra veszti őket egyesével, És látnia kell, hogy a sárba tiporják, Szél hordja szanaszét, majd kupacba hordják.   Majd látnia kell, mint gyújtanak alájuk, S hogy lobban fel szikrázva a sárga lángjuk. Égig szöknek, madarakként felreppennek, Majd pernyeként szomorúan földre esnek.   Midőn lassan minden levelét […]

Posted by
Posted in

Üdvözlünk szeptember

Múlik a nyár Illata rég Más fele jár, ne keresd már! Hullt avaron Játszik a szél Repteti fának levelét. Szürke az ég Szűri a fényt, Halovány sugarú a Nap. A hűs tavon kis kacsa ott úszik a hű társaival Nagypapa és unokája kenyér morzsát szórnak nekik.    

Posted by
Posted in

Őszi napéjegyenlőség

A Földön mindenhol ezen a szent napon Egyformák az éjjelek, és a nappalok, A csillagászati ősz kezdetét veszi, S az északi féltekén tart decemberig.   A Napunk ilyenkor 90 fok magasan delel. A földi egyenlítő síkja nesztelen Áthalad az éltető Nap középpontján, A Földre napéjegyenlőséget hozván.   Rövidek a napok, a nap se süt nagyon, […]

Posted by
Posted in

Őszbe öltöztem

Égig érő hegyek alján büszkén áll az öreg fenyő, Sok évszakot megélt ő már,zölden mered,s csak egyre nő. Körötte a lombos fákat ősz festette színpompásra. Vörös, sárga, zöld és barna, szemeinknek mily káprázat! Jó, hogy ott a tónak tükre,illegeti magát benne, Versengenek, ki lombja szebb,ki színesebb,és deresebb. Elszürkül az óriás hegy, irigykedve néz le oda, […]

Posted by
Posted in

Ősz van

Peregnek, hullanak a sárga levelek, Megjött az év rőt hajú vén októbere. Sápadtan les ránk a kába, vén, morcos hold. Ezüstszínnel festi a sárguló lombot. Szép ez az évszak, én mindig is imádtam, Pedig a természet ilyenkor kifárad. Leveti a meleg, zöld-piros ruháját, Készíti önmagát, várja téli álmát.     Bús, őszi szél édes zenéje […]

Posted by
Posted in

Félelmek

Félelmek Éjszakánként álmodom, zord vadonban, ragadozók között járok. Megbotlok, de el nem esek, s ha elesek, hát felállok, mert menni kell tovább, égetnek a lángok. A pokol tüze talán nem fájna, de itt, e szörnyű világban, hol minden oly kihalt, hol madarak nem szállnak, hiába vársz csodára. Hiába látsz emberi arcokat, csak maszkok azok, melyek […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Fájó szerelem Fáj minden csókod, mit adsz nekem, éget a pillantásod, mit nekem küld szemed. Nem kértem tőled soha, hogy szeress, de ne fossz meg a hittől, hogy élni érdemes. Engedj egy kicsit közelebb magadhoz, ne irigyeld a boldogságot másoktól, ha a szíved már kiégett, s a szerelem tőled messze szállt, ne kínozz egy bolond […]

Posted by
Posted in

Fáj az emléked

Fáj az emléked Emlékeimben él még a varázs, érintésedtől izzott éjszakánk, a mosolyod jéghegyet olvasztott, szerelmünk lassacskán bontakozott. Perzselő érzések, vágyak éltek, mára kihűlt,- jegesek az éjek, meghitt órák, édes pillanatok, tegnapba zuhanó igéző napok. Ki nem mondott szavak most is fájnak, mi állta útját a boldogságnak? zátonyra futottak szép álmaink, viharos szél üvölti átkaink. […]