Posted by
Posted in

Már…

Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrös) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]

Posted by
Posted in

Utolsó lobbanás

Utolsó lobbanás Ha még maradna annyi őserő, mi egybe tartsa ezt a földet itt, és nem szakítaná a törtető sereg ma szerteszét darabjait, úgy érdemes lehetne még talán az ember névre mind, ki itt lakik, s az is lehet, hogy majd a kézfogás közöttünk megszokássá változik. De kapzsiságunk olthatatlanul kivájja vérző földünk belsejét, s koszoljuk […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 7.

Zöld színben… Repülőtéri Kifutón, zöld fű sarjad. Szélzsák, tele van. * Mező lélegzik, A madárfütty is harsan. Zöld fű is sarjad. * Zöld fű sarjad a Kertben, járdát díszíti. Szép betonszegély. * Bimbó és szirom, Zöld levél száron, jó sok. Váza még üres… * A szomorúfűz Ágai, már zöldesek. Kacérkodó szél. * Örökkévalók Nappalok és […]

Posted by
Posted in

Kirobbanó Kreativitás

Bennem volt amiről sokáig nem tudtam, Csak amikor harminc elmúltam. A zene ébresztette fel mi ott szunnyadt bennem, Ott mélyen belül a kreativitásban. Még van hova fejlődni az írásban, De már benne vagyok mélyen, Írásnak szenvedélyében. Elmélyülve a zenében, Jönnek elő a betűk elmémben. Írok a világ felé, Neked aki éppen zokog, Neki aki vidáman […]

Posted by
Posted in

Képzeletben – álmaimban

Hívlak téged, s már itt is vagy, Igen, itt vagy énmellettem, Egészen a közelemben, Két kezem fogja kezedet, Két kezed fogja kezemet, Már-már át is ölelsz engem – Itt vagy – de csak képzeletben.   Rád gondolok, s már velem vagy, Hogy itt legyél, perc se kellett, Nem is tudom, hogyan esett… Pillanatok műve volt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vakcina-haikuk

Rózsa Iván: Vakcina-haikuk Vakcina? Megjött! Ám még nem választható: Kínai is jó? Gyermekkorunk ős Vakcinái, mennyiben Más a mostani? Oltasd be magad! Oltakozzál… Majd bízzál A vakcinádban! Oltakozzál, majd Imádkozzál, hogy kapott Vakcinád a jó! Politika is, Vakcina-mizéria: Egyben jó üzlet… Mondd, kit válasszak? Melyik vakcina a jó? Válasz: mindegyik… Vakcina: hatás, Ellenhatás; év múltán? […]

Posted by
Posted in

Álmaink…

Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek… Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly’ sokszor álmodik, És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik. A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja, És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak […]

Posted by
Posted in

Orgiát ülnek…

Könnyeink, ha nagy orgiát ülnek, A kísérőhang, nem jó a fülnek! Baj, ha valamit zokogva kell elsiratni, De ha zokogónak nincs oka, ő oktondi. Csillagok betakarnak a horizonton át, De könnyek, csak tovább folytatják az orgiát? Elég legyen, hagyjátok abba, ez meg minek? A sírást közvetítitek, miért és kinek? Könnypatak, immáron apadjon el, Nevetés, már […]

Posted by
Posted in

Az öregkor bajjal jár…

Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele, Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött! Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője? Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött. Vecsés, 2015. január 18. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A szóra várva

A szóra várva Tudod, csupán egy szóra vártam, amelyből azt a mondatot pakoltam és halálra váltan olvastam volna össze ott. Hisz én az értelmet kerestem, amelyben nincsen félelem, s amelynek végén ismerősen borul reám a végtelen. Tudod, csupán egy szót akartam, amely beillett volna még a már magasló téglafalba, akár talán többféleképp. Tudod csupán egy […]