Nincs idő az érzelemre futni kell a perc után kéz lekötve szív kimetszve gázol át a lét magán nincs idő a gondolatra elfelejtve büszke cél ólombábu-láb dagadva fél az ész és lóg a bél nincs idő csak nincsidőmre vágy legyintve félreáll seb tapad a múlt örömre nyíllövésnyit szúr a váll kapkodón a szó lihegve kényszerlépteket […]
Rózsa Iván: A tökély Tökély Ha egyszer valamikor valamit magadban a tökélyig fejlesztesz, rácsodálkozhatsz a világra, a világ kapui kitárulnak előtted, és saját világod maga lesz a tökély! Gulliver A neutrínókhoz képest egy hangya, maga a Gulliver… Törpe majom Ki semmiből soha semmit sem tanult: egy törpe majom! Mikrokozmosz, makrokozmosz Tudhatsz mindent a világról akkor […]
Rózsa Iván: A bálvány A bálvány Bálványoson… A tuskó Tusványoson… Mögötte a Sátán oson… Elcsúszott egy banánhéjon… Budakalász, 2018. szeptember 19.
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba. Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]
Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad lelkeknek, messzire néz a tekintet. Csemeteként ki ültette, néhol fasort megteremtve, gesztenyefa utak mentén, séta utcát szegélyezvén. Évtizedek, évszázadok, öröklétben forgolódtok, örömöt adva embernek, termésedet a gyermeknek. Egész évben növekedik, […]
Az olvasó ember Biztosan olvasol. Valahogy… valahol… Könyv van a kezedben. Tán sétálsz eközben. Olvasod, hogy holnap: felkel-é majd a Nap? Olvasod, hogy tegnap az ördög poklot kap. S olvasod, de hamar: a király mit akar. S olvasmány Homérosz! Vagy mit írt, az Eposz. Olvasol híreket, háború hol lehet. És azt is olvasod: […]
Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé. Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt […]
Már ujjai elzsibbadtak, görcsösen dugta hol az egyik végét lefele, hol az alsó keskenyebb végét felfelé, mégsem akarta az igazat. Homloka izzadt, ideges volt, hiszen már csak tíz perce van az indulásig. Miért is nem figyelte meg jobban apját, hogyan kell megkötni. Soha nem gondolta volna, hogy valamikor idáig süllyed, hogy nyakkendős inget, öltönyt vesz […]
Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 3. Másnap Róza lement a kis fűszeres boltocskába, és kért a boltostól egy nagyobb dobozt. -A Papa újságait pakolnánk el – hazudta pironkodva, látván az eladó csodálkozását. Pedig nem füllentett nagyot. A következő napon a Papa által kiolvasott újságokkal kibélelte a dobozt, elővette a legcsinosabb ruháját, kiterítette az ágyra. […]
Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem vágyok éji álmokra, nappalok foglalják el életem, annyi fejemben a munka, olykor tervszerűtlenül cselekszem. Hirtelen jön a gondolat, szerszámok jönnek úgy a kezembe, holnapi idő igazolja, mindezeket el kellett végeznem. […]
