Posted by
Posted in

Kibertér

Kibertér Az én időmben volt csupán a főtér, hol szombatonként gyakran összejöttünk, a padjain megannyi ember elfért, lányok, s fiúk külön-külön sürögtünk. Voltak szerelmek, voltak lángolások, beszélgetések és kemény csaták is, születtek ott viták, s komoly románcok, és boldog esküvések minhalálig. De mára ránk köszönt az új kibertér, ki sem kell már nekünk szobánkból jönni, […]

Posted by
Posted in

Éj leánya

Edit Szabó : Éj leánya . Csillagfényes éjszakában elindult az éj leánya, erdő fái szelet fogják, fehér ruháját fodrozzák. . Magasra emeli fejét, karcsú alakja oly egész, fénylik arca a holdfényben, büszke nő vonul az éjben. . Ruháján a csillagfények, körötte is körbe lépnek, fény közeli álom útját, virágszirmok gyűjtik búját. . Körülötte virágoznak, mélypirosban […]

Posted by
Posted in

Az én anyám

Az én anyám jótündér volt. Nappal fákkal, éjjel Holddal dalolt. Két karjával Vállon karolt. Védelmező Őrangyal volt. A tó felszínén Csak csend honol. Nincsen szellő, Nem mozdul. Elmerült a Mindenségben. Búcsút intett Észrevétlen. Édesanyám Egy angyal volt. Visszanézett a csillagokról, S a hajában Ezüstösen Csillant meg a Felkelő Hold.

Posted by
Posted in

A dilemma vége

A dilemma vége Nem is tudom, hogy innen merre menjek, északnak inkább vagy tovább, le délnek, higgyek talán a fényes égi jelnek, vagy épp az ördögök tekintetének. Én nem tudom fejem hová is hajtsam, talán egy úrilánynak vánkosára, vagy egy szegény leánynak félve, halkan ölébe rejtsem el ma éjszakára. Azt sem tudom, nyugodt legyek vagy […]

Posted by
Posted in

Metamorfózis

    Annus néninek már egy bizonyos idő elteltével teljesen ráálltak a fülei és minden létező érzékszerve a közelgő gyermekcsordára. Talán még az utcabéli kutyák sem neszelték meg a közeledtüket úgy, mint az ő idős, mégis becsaphatatlan dobhártyái, amelyek felvették az általuk keltett rezonanciát, és a karosszékében ülve, vagy az ágyában fekve, miközben kötögetett nem […]

Posted by
Posted in

Üdvözlünk Szeptember

Edit Szabó : Üdvözlünk Szeptember . Hirtelen vége lett nyárnak, hűvös szelek fújdogálnak, napról-napra hideg hajnal, lassabban ébred a nappal. . Sárguló arany levelek, szerte-széjjel leperegnek, zöld levélszőnyeg még remél, köszöni,hogy színe megél! . Szilvafán és a meggyfákon nincs már élet, kopassz ágon meredeznek,nem veszélyes, ám tova tűntek a szép kékek. . Gyümölcsöt ad még […]

Posted by
Posted in

Miben remélhetek

Miben remélhetek A szeptemberi fények Úgy éltetnek hogy Ebben nagyon remélhetek A parti sétányon Vígan tollászkodó vadkacsák Élelmet keresve Érzik: hogy elmúlt a nyár A harmadik oltás után Sok lett a megtévesztett, Mintha kitágult volna az életterük Kibővítették mozgásterük Pedig nő a fertőzöttek száma Nő a halottaké is A találkozások gyakorisága legyen Ismét megfontolásuk tárgya […]

Posted by
Posted in

Észrevétel

Észrevétel Nem szólnék én, ha nem lehetne, de tán lehet, ma még beszélni, el is mondom kicsit sokára, tudom, hogy nem kérdezte senki. Elmondom én, ha nem felejtem, kiáltom szét a nagyvilágba, nekem nagyon szerény a lelkem és nem futotta szilvafára. Ezért hát még nemes se lettem, szegény hagymás paraszt maradtam, hiába észrevételeztem, csupán röhögtetek […]

Posted by
Posted in

Illan a lét

Illan a lét Így alakult, rég odalett már az a szó, hogy szeretet, félelem ül nyúlt nyakadon, fojtogatón, hallgatagon. Ős televény, ördögi lény karma kapar, tompa a fény, álmaidat most feleded, s törlöd a szép képeidet. Még valahol társra találsz, még viszonyulsz, nem kiabálsz, csended a hó, tompa lepel, jó takaró, lágyan ölel. Hajnalodik, felkel […]

Posted by
Posted in

Irgalom

Irgalom! Az évszázadok felhalmozott bűnei Felkiáltanak az égre Bűnbocsánat nélkül soha sem juthatunk Ismét a napsugaras fényre Nincs kivétel a vétkesek közt, csupán a szentek Ők is elbotlottak néha Mit jóvátettek, áldozatos életükkel Annyi az elkövetett bőn, mint fűszál a réten Dúskálhat a sátán lelke Hangos gúnykacajától a világ szinte be van telve Csak az […]