Posted by
Posted in

Őszi fényben

Pára-fátyol ül reggelente a tájra, ráérősen hömpölyög benne a szellő. Csak a nap sugara fürdik a hűst állva, kezében gyengül a hőemelő gyeplő.   Mindenkor erőtlenebbül emelkedik, a természeten már kevésbé gyarapít. Fakulóokker ruhába öltözteti, a közeledő évszak felé irányít.   Éretten mosolyog az idei termés, vándorlómadarak csapata útra kész. Beindul a szeptemberi nyüzsgés – […]

Posted by
Posted in

Holdvilágos éjszakán

A folyóban fürdik a Hold sugara, a mindenséget sötétség uralja. A parton parányi lámpák pislognak, a víz hátán elszórtan megcsillognak.   Kettőnk szíve lángoló tűzzel izzik, mint mikor az égő kemence nyílik, ha lehetne azt messziről észlelni, nem tudna senki sötétben tévedni.   Elvétve csobbant az evezőlapát, lassan elhalkította suhogását. Csak az éjszakai csend dala […]

Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak

Tudósítások páromnak – 9. Most, hogy féléve lett, hogy már nem vagy velem, – ha mégis visszajönnél (mi tudom, lehetetlen) – változások sorát fedeznéd fel minden lépéseden. Változik a város, a boltok, a könyvtár, és változunk mi is, akik most itt élünk. A legfeltűnőbb neked a maszkviselés lenne. A járvány miatt kell, amelytől mind félünk… […]

Posted by
Posted in

Ki a korpa közé keveredik…

(Anaforás, 3 soros-zárttükrős, önrímesekben) Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Én marha, önként beleugrottam, megharaptak… disznók! Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Engemet is figyelmeztek, de minek… mit nekem disznók! Ki a korpa közé keveredik, megeszik a disznók! Engemet is figyelmeztek, de minek… mit nekem disznók! Ki a korpa közé keveredik, […]

Posted by
Posted in

Holdvilágos éjszakán

Edit Szabó : Holdvilágos éjszakán . Holdvilágos éjszakán életre kel a talány, körbe tájon a varázs, nem hallgathat el a száj. . Elmondja, hogy ő mit lát, csónak a folyó partján, gyönyörű híd ível át folyónak két oldalán. . Élénk fényben lakóház, tündököl a száz varázs, nyílik ezer szál virág, mind egyike színpompás. . Holdvilágos […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 1 Az élő kozmoszért   Itt van ez: bolygócska. (Lehet hold… üstökös…) Az összes. Mind között. Elbújt mind lakója? Vagy messzi járhatnak? Meg sose fogantak!   Itt van ez: égitest. Magányost. És ürest. Ezért: Halljátok szavaim. Mindenki hallja, ím!   Bolygó, hold- figyelj jól. Mindene neked szól. Hallgasd és megtegyed mind! mi, mit kell […]

Posted by
Posted in

Kozmotista vers

Mindenhol 2 Az élő kozmoszért   Íme, itt: a csillag. Mily szépen csi-csillog. Mily szépen világít. Bennünket elámít.   És forró mint a tűz. Nem éget. El nem űz. Hol vannak Földjei? Ne mondd, hogy nincs neki!   De sajnos, nincs egy se, hiába keresve. Hát akkor figyeljen. Megmondom, mi legyen.   Te, csillag, figyelj […]

Posted by
Posted in

Én élek (valamit az életről és az élőről)

Én élek -Az életről- Nem él az élet. Nem! Lélegez talán. És- meg is mozoghat. Meg. Bármi hangját hallja. Vagy épp a csönd szavát. Érzi: a szél simogja. Vagy azt, hogy elfújja. Tudja a parancsot. S beteljesíti azt. Ám akarja jókat? Nem. A rosszakat talán? Nem! Hitszi… a bárminőt?! S vajon vágyik reá? … Csakhogy […]

Posted by
Posted in

A lét értelmei

Vannak? Vannak. “Legyenek.” “Lehetnek.” Mik? “Mik?” Á tudja. D akarja. S megteszi. T is. És Á, D is. Is. Értelmeinkkel nemzzük és szüljük a fáragosa brevierünket. Értelmeinkkel el-elfogyasztjuk a mai napi tízórainkat. Értelmeink, ők, körberepülnek s el nem engednek soha-sohasem.

Posted by
Posted in

Nem és igen-a rossz és a jó

Nem -A rosszról- Rosszez. Rossz az. Rosszez. Rosszaz. Minden. Én is. Tényleg. Higgyed. Tudjad. De hát… ne így! Mégsem. Mégis. Ez és az és a mind, az én, te, ő,… S a vanj- a jó.   Igen -A jóról- Jó ez. Jó az. Jóez. Jóaz. Minden. Én is. Tényleg. Higgyed. Tudjad. S tudja-minden. Érzi, látja. […]