Fal-sorozat 1. Falat! 1 A fal felépül. Fel-… és fel-… és felépül(t) Lakik ki benne? 2. Falat! 2 A fal leomlik, akár a Bábel tornya. Tető maradhat. 3. Halad Át a falon megy és repül, ugrik, mászik. Vissza, utána. 4. Teker- Tekereg a fal! Felnyúlik, tüzet okád- […]
De szeret De szeret. Csakugyan. Én szintén. Valami meggyűlölt. De.
“Cipőmre nézek: fűző benne! Nem lehet, hogy ez börtön lenne.” (Petri György: Mondogatnivaló) derekamon öv cipőmben fűző kezemen még nincs ott a bilincs kimennék de zárva az ajtó zárban nincs kulcs nincsen kilincs falakon át ajtók nélkül koszos opálos üvegen át színes világ csendben beszürkül tört tükörben nem látok csodát zajos az élet csendre vágyom […]
Csak ülök némán s csendesen a parton, nézem, ahogy a víz elterül a homokon. Az idei tavasz egy kicsit más. Szomorúan süvít a vízparti sás. Csalódottan meredek előre a semmibe, hosszú utat tettem meg, hogy elérjek ide. Lelkem igazodik a télies tavaszhoz, hó fedi el még, mi tartozik e világhoz. Télen egy kicsit meghalok, s […]
Forró nyári napra, jön az alkonyat. Szívünkben a parázs örökre megmarad. Szárnyalunk a széllel a ringatózó vízen. Álmodunk szó nélkül, szemünk egymásnak üzen. Fátyolos lebegés öleli át összefonódott testünk. Nem gondolkodunk, csak igazán szeretünk.
Puha, finom a kéz érintésnek, mellkasodon a színes szívalak. Naponta simítod többször, végig húzod rajta az ujjadat. -Milyen jó! Kellemes érzés!- mondogatod magadnak. Kell a simogatás! Rájöttél!? De nem a pulóvereden, saját kézzel, magadat! Öleld, simogasd meg szeretteidet! Ugorj a nyakukba! Mondd! Szeretlek! Jobbat kapsz helyette valós érzésekkel. Nem kell hozzá sima ruha, csak érezni […]
Volt benne minden, félelem, magány, gyötrelem, remény, várakozás, igen kevés éden. Szürke tél, vágyódás kemény. Telt az idő, hajtottam a napokat, csak azt vettem észre, valaki lemarad. Nem vár már haza senki. Ez a ház nem otthona neki. Nincs gond, de elment a szeretet is. Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni. Tükörbe nézve […]
Hihetetlen, de lejárt az idő. Mondogatják körülöttem a szót, mely igaz, fájdalmasan élő. Letelt, elmúlt? Talán rövid volt. Utoljára teszem, amit szoktam. Most már rövid az év, nincs hosszan A napok még gyorsabban mennek. Már megint újra félév lesz! Minden esemény, minden gondolat a múltra irányítja a figyelmem. Lelkem sóvárog egy-egy nap miatt. […]
– Tavasz – Úgy tűnt, mindig tél lesz. Bántó homály és jégvirágos körök – bolond, márciusi fagy! Hitte, hogy a tél itt örök. De most langyos szellő simul élénk, cirádás levelekhez; a fű kövér és illatos. Méz, akác és orgona száll a nap felé, tüdőmben feszül mind és szívemben zsongnak díszes, eleven dallamok. Éles fényben […]
Pénz-sorozat 1. Nincs pénz 1 Ingyen a minden. Mert hiszen akarja: minden az ingyen! 2. Micsoda? Pénz: ragyogó, kék, hallgatag és mogorva réz- s aranyérem. 3. Nincs pénz 2 Mégiscsak lakás, gépkocsi, laptop, göröngy, fizettél értük? 4. Nincs pénz 3, de mégis fúj a szél, mégis kék és nagy a tó, mégis nyit a sír. […]
