Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kedvesem

Rózsa Iván: Kedvesem Búzát hetykén vetettem: Szárba szökkent helyettem. Rózsát félve ültettem: El is száradt mellettem… Szelet vígan vetettem, Vihart bátran kerestem. Te vagy tán az egyetlen, Ki ért is kicsit engem… Ágyat bízvást vetettem, Nem egyedül feküdtem. Velem aludt kedvesem, Álmodtunk is rendesen… Budakalász, 2019. március 30.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei Nincsenek már észérvek, Nincsenek már érdemi viták, Visszajelzésből nem kérnek Az ostoba paraziták… A hülyék fő hülyéje „Tévedhetetlen” és konok: Azt hiszi, ő Isten szeme fénye; Pedig tévedni emberi dolog. A nép csendes birkaként tűr, Vagy éppen hazugságnak felül, Egyre nagyobb a fejekben a zűr: De az igazság egyszer kiderül! Álnokság, […]

Posted by
Posted in

Félelem

Félelem Felkapott a tornádó szele Majd ide-oda kavarog velem Belefáradok ,szinte kilóg a belem Hol fog végül lecsapni a földre Az ég is rám köszön mennydörögve Belsőmet feszíti az igazság érzetem Végül homlokon csókolt a félelem A halál mára már nem ellenségem Mert az élet szúrkálja lelkiismeretem Be kíván darálni a multikultúrába Tuszkol egyre tuszkol […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok (Wim Wenders: Berlin felett az ég) Az angyalokat a Földön csak a gyermekek látják; A gyermekek a kérdéseikre a válaszokat várják. Mi az, hogy tér? Mi az, hogy idő? Mikor volt rég? Mit hoz a jövő? Miért vagyok én? Miért nem vagyok te? A gyermek számára az angyal nem meskete… […]

Posted by
Posted in

Buján örömteli

Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]

Posted by
Posted in

Tavasz egy napja

Tavasz bujkál a fák között, Incselkedőn, kacagva szalad Szeme ragyog, akár a gyémánt, Ruháját szellők fonják Felnéz az égre, Kacsint a Nap tüzére Illatát virágok nedvére szórja Pirongatva néz a csendes rigóra Suhan az ég kékjében Bárányokat kerget a felhőkben Zöldet szór a pázsitra Szivárványt a virágra Kopár szívekbe magot  vet, Felszárítja a könnycseppet Megmártózik […]

Posted by
Posted in

Bár tavaszelő…

Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat, mára, De tudjuk ez már felkészülés hőségre, a nyárra. A tavaszelő, még gyors fagyot is hozhat, mára, Tudjuk, hogy ezt is túlélve, lassan futunk nyárba. (Kínai versforma – Vágyódás délre: Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Tél. Lassacskán már útra kél. Jő tavasz, Dúdolja a […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]

Posted by
Posted in

Legyőzzük a távolságot

Edit Szabó : Legyőzzük a távolságot Piros autó nem csak álom, mióta a volánt fogom, megnyugtatja a lelkemet, vezető ülésbe enged. Nagy esemény volt a jötte, hat ikszet megjövendölte, ajándék az életembe, talán lesz még több belőle. Közel hozza a nagyvárost, legyőzöm a távolságot, suhanok a hegyek útján, fejem felett a magas fák. Barátokkal találkoztam, […]

Posted by
Posted in

Lélekderű fokozó

A tavasz, lélekderű fokozó, Tél már elment, ő nem tiltakozó. A léleknek utólagos adó A tavasz… lélekderű fokozó. Nagykabát nem kell már, derű terjed, Meleg közeledik, mustként erjed. Tél már elment, ő nem tiltakozó, A tavasz, lélekderű fokozó… Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Triolett versformában