Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen?

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen? Sztálin nélkül is boldogultak az oroszok: Később már nem is voltak annyira gonoszok… Hitler nélkül is talpra álltak a németek: Igaz, a második vesztett háborúba majd’ belegebedtek… Te sem vagy nélkülözhetetlen, te kis senki! Röhög már rajtad, ki számít, majd’ mindenki! Elhúzol majdan egy másik, való világba: Hiányod meg bánja az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim…

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim… Bimm-bumm – egyszer csak valaki lelő… Jaj, hogy hullanak érted könnyeim… Az igazság pillanata egyszer eljő! Nem a te véreid, magyarok, az én véreim… A magyar társadalom gyerekből felnő! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Létünk a csillagok között

Edit Szabó : Létünk a csillagok között / Variációk a témára / 1. APEVA Az élet még tiéd, halálodban örökkön élhetsz. Egy élet, egy halál teremtőtől mindenkinek jár. 2. HAIKU a halál kivár lelked mélyén akarod, várj, reád talál ” a lelked mélyén égi csillagokba vágysz, halálod után ” csillagok útján Tejút fényességében visszatér élet […]

Posted by
Posted in

Megtörténik

Megtörténik -Milyen sápadt most. B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt. -Ti is látjátok? -Sápadt-felelt rá A. Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi. Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte […]

Posted by
Posted in

Alig uralkodok magamon

Most megmagázom magát… Vágyom, hogy csuszogjak, a hason, Alig uralkodok magamon… Maga oly’ őrjítő, Gyűrődő lepedő… Férjezett! És az én farkamon? Hason csúszni jó! Alig várom! Legyen takaróm, azt imádom! Őrjítő a méret… Magához igézget… Most időm van… Csak Önt kívánom! * Nem bírom viselni, hogy másé, Velem kéne a hacacáré… Hasunk, egybeizzad, Lelkünk összeakad. […]

Posted by
Posted in

Gyász

Mikor gyászol a szív, gyászol a test, A lelked nyomorog, nem érti meg. A nagy űr, mi benned tátong, kevéssé tesz. Ordítanál, hogy MIÉRT?! Nem érted meg. Nehéz a szíved, nehéz a lelked. Úgy érzed, már csupán kínlódás a léted. Na, innen felállni, az a MŰVÉSZET! Ki ezen már átesett, az tudja igazán, mit is […]

Posted by
Posted in

Ha már nem létezem

Edit Szabó : Ha már nem létezem Ha már nem létezem, talán még érdekel, mennyország vagy pokol, megakad, rostokol. Kék égben fennakad, lélekként ott ragad, választ- új testet, mában lesz élete? Csillagok ragyognak, lelkembe suttognak, múlik az életed, a tested porrá lesz. Emberek szívében, gyermek emlékében megmaradsz örökre, szemfedő fölötted. Sírhantod készen áll, bizony oly […]

Posted by
Posted in

A második

A második   A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri. Ő is fényel. Égi kénnyel. Ő is meleng és így dereng kozmosz-agyunk: kozmosz vagyunk. Kicsi, apró csillag, de hát miránk csillog.

Posted by
Posted in

Lenni kell

Lenni kell A kerékpáros fiatal fiú felbukkant az utca egyik végén. A Kővágó utcáról van szó, P. városban. Elárulom, a hitelesség kedvéért. Feltűnt és lassan gurigázott ezzel a lángvörös biciklijével.  Minden kapunál megállt és a postaládába dobott egy szórólapot. Minden kapu oldalában ott lapul, tátog egy kicsiny, egyszerű láda ilyesféle célokra. S a kisportolt, kissé […]

Posted by
Posted in

Szerelmi… csendélet?

Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak… Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok, Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok. Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom, Testembe szorult vágyak a gyászom. Vágy Gyötri Testemet. Hiányod fáj! Katarzisra vár. * Szinte […]