34
visits
0
comments
(3 soros-zárttükrős) Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés, Miközben rettenetesen hideg van és nem oly’ kevés… Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés. (10 szavas) Hull a hó, ragyog a táj, Fénylő csendben valami fáj. * Hó Ha hull, Elbűvöl. Lábam alatt Csikorog a hó. Csikorog a hó Lábam alatt. Elbűvöl, Ha […]
Oly kevés az önfeledt pillanat a perc,ami most megragad repül az idő,vár a végtelen át erőkön,s túl hegyeken mikor mosolyra nyílik ajkad, a szó belülről fakad,szalad szállsz,csillagok felett jön egy nem várt üzenet a szíved teli,és csókkal és eltelsz most a jóval régi nyarak ide szállnak, engedj kérésnek,vágynak légy önfeledt pillanatban oldódj fel ölelésben,csókban.
Jégvirágok Mélyrepülésben a hőmérő higanyszála Csizmát húz az utcára merészkedők fázós lába Belebújnak a bunda mélyébe Beleharapnak a tél örömébe Lassan fehér lepel borul a városra Így gondjainkat a hó alá rejthetjük Nem gondolva arra, mit hoz a jövő Ha a hó elolvad,s a tavasz végre eljő A lelkek bugyraiban születik a remény Egy új […]
Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki… Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem […]
„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]
Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett, LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett. Gyertyacsonkom, már alig pislákol, küzd a sötéttel, Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel? Várok, nagy poéta gondolatokra, Írnám én azokat nagy halmazokba, De úgy hallom, bunkeremtől oly’ nem messze, akna robban, Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban. Mit […]
Szalad a távol… Fúj a szél. Nézem. A messzeség Ott véget ér, Ahol már nem érthetem meg, csak érzem. Lüktet a város, Bár fagyott. Furcsa. Úgy akarom, Hogy láthasson Forróságot, aki még látni tudja. Acélos minden… Kőkemény. Hideg. Értem én Hogy zord a tél, De ez a búskomorság mégis minek? Megfásult arcok… […]
1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]