Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kaum berührt…

Rózsa Iván: Kaum berührt… Im Wasser verbrannt, Im Feuer gekühlt… Ich stehe nicht wie gebannt: Nur durch Gott berührt… Budakalász, 02. 08. 2020

Posted by
Posted in

Néma kérdések

Hívó szemeid szemembe ívódnak, úgy érzem, a lelkemig behatolnak. Erős sóvárgásodra válaszra vársz, pedig ajkadon minden hangot lezársz.   Találgatom a gondolataidat, mely tekinteteid fényéből rám hat. Bemerészkedem a lélek létedbe, hogy ne legyen az óhaj eltemetve.   Szeretet fonala köztünk sugárzik, mint a tenger vize, nem úgy hullámzik. Meleg érzésekből lett megsodorva, a megfelelő […]

Posted by
Posted in

Pipacs a repcésben

Száguldunk a kikelet ölelésében, szemünk elvész a szántó felvételében. Napsárga repce magát itt illegeti, léte a boldogságot feljebb vezeti.   Tábla tenyerén itt-ott pipacs kandikál, piros sziromlevele messzire kiált. Felemelt fővel csodálva nézegeti, hogy a sárga tenger őt miként legyezi.   Az aranyló búzában lenne a helye, társa az égszínkék búzavirág lenne. Környezetében egyiket se […]

Posted by
Posted in

A tenger felé

Forrón tűz a nap a delelő égaljára, színpompában ragyog az éghajlat virága. Kelletteti magát az elgyengült szellőben, illatával csókolja a járókelőket.   Hívogatja a kép látványa a turistát, miközben hallgatja a hiteles krónikát. A falak színe beolvad a napsugárba, csak a tengerre nyílik ragyogó ruhája.   Imitt- amott a királykék büszkén legyőzte, ahol már a […]

Posted by
Posted in

Balatoni élmények

Edit Szabó : Balatoni élmények . Balatoni nyár, hova tűntél már lábnyomom porát belepte sok nyár, homoktengerben nyári reggelen harmatcseppekre tekint a szemem. . Hamar felszárad, színe mély sárga simítja lábam vidám szép nyárban, öleli testem, bátran engedem, napfény, szerelem magyar tengeren ! . Haza érkeztem hosszú éveken, messzire néztem túl a végtelen tónak a […]

Posted by
Posted in

Hajléktalan

Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök a priccsre, társam egy bögre, benne borom – vele lakom. Gyomromnak szüntelen éhe kiűz a térre, s a fájdalom: Mért így lakom?! Kiégett katlanom télre összerogy: vége! s én nem […]

Posted by
Posted in

A “boldog ember” boldogtalansága

(Móricz Zsigmond: A boldog ember c. műve alapján) Legénykorba’ minden jó vót! Buzgalom és virtus megvót! Osztán mire megvénűtem, boldogságom veszejtettem. Mer’ a világ zsebrehajló, sóvár, mint a kikoplalt ló. Így izenget, ilyenformán: nyútóckodni lassan-formán! Én a dógom jól végzettem, fődbirtokot is szerzettem. Mán meg kódusbotra jutok?! Mint asszonynép, búsulgatok… Gyermekem mind szóra hajló, feleségem […]

Posted by
Posted in

Naplemente és holdfény

A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről, TANQ –ban írt a szerzőpáros… A lemenő napnak Fénye, mint kiokádott láng. Piros a tófelszín. Halvány napsugár alant jár, Hold ásítozva estre vár. * Kék égnek fényében Bíborrá lett már az alant… Nap, lassan búcsúzik. Nyári est meleget áraszt, Hold sarlójával fényt fakaszt. * Hullanak csillagok Égnek bíbortengerében. Hőség […]

Posted by
Posted in

Az őrült, tomboló viharban

Az őrültként tomboló vihar, TANQ csokorban Hirtelen lett vihar, Vad, cikázó villámokkal… Még, föld is belereng. Ég zeng, felhők terhe súlyos, Fény siklik, mosolya gúnyos. * Kemény szélkorbácsok Jól végigvágnak mindenen. Dühödt ez a szél-tánc. Pokoli szél kerekedik, Minden összekeveredik. * Szarkák csak cserregnek, Varjú meg, ordítva károg. Félnek a villámtól. Villám, kardját hegyezgeti, Áldozatát […]

Posted by
Posted in

Csipi “tizesek” II.

Éva és Ádám öröksége   A boldog szerelem az emberpár csodálatos és varázslatos vágya a gyermekáldást várja teljesül életük álma Isten őket boldognak látja végtelen a nő és férfi párja.   Az árnyékvilág leple A gonosz színtelen köpönyegét soha ne vedd fel ha magadra öltöd ezt a fekete göncöt az ég szürke esőt öntöz e […]