Posted by
Posted in

Hiány

Valami mindig hiányzik Hiányzik a csend, zajos ez a világ Hiányzik a béke, ó, jönne, jönne már! Hiányzik a gyerek, hiányzik, hogy játszik Hiányzik a nevetés, mely kacagássá válik… Hiányzik, ó, hogy hiányzik A lépése, a dobogás Mellyel lejött a lépcsőn S máris mondta, mondta már… Hogy anya, ez, meg az…és így meg így Ne […]

Posted by
Posted in

Álmom csak kecsegtet

A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csak egy napra!

Rózsa Iván: Csak egy napra! (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse alapján) Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket: A hazudozó politikusokat, a demokrácia-exportőröket; Csak egy napra… Ide, Irakba, a tömeggyilkos elnököket, miniszterelnököket; A káoszból még nagyobb zűrzavart teremtő üzletelőket; A kínzást normálisnak felfogó, kettős mércés lélek-ölőket: Csak egy napig rohadjanak a börtönükben, rögtön […]

Posted by
Posted in

Szoó Virág – Nincsidő

Nincs idő az érzelemre futni kell a perc után kéz lekötve szív kimetszve gázol át a lét magán nincs idő a gondolatra elfelejtve büszke cél ólombábu-láb dagadva fél az ész és lóg a bél nincs idő csak nincsidőmre vágy legyintve félreáll seb tapad a múlt örömre nyíllövésnyit szúr a váll kapkodón a szó lihegve kényszerlépteket […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A tökély

Rózsa Iván: A tökély Tökély Ha egyszer valamikor valamit magadban a tökélyig fejlesztesz, rácsodálkozhatsz a világra, a világ kapui kitárulnak előtted, és saját világod maga lesz a tökély! Gulliver A neutrínókhoz képest egy hangya, maga a Gulliver… Törpe majom Ki semmiből soha semmit sem tanult: egy törpe majom! Mikrokozmosz, makrokozmosz Tudhatsz mindent a világról akkor […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A bálvány

Rózsa Iván: A bálvány A bálvány Bálványoson… A tuskó Tusványoson… Mögötte a Sátán oson… Elcsúszott egy banánhéjon… Budakalász, 2018. szeptember 19.

Posted by

Átkönyörgött évek 4.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek    4. Amióta kicsit többet evett és ivott, Róza tudata fokozatosan visszatért a valóságba.  Amíg ő a saját, elsötétült világában élt, a családban súlyos változások történtek. Fel sem fogta, észre sem vette. Papának felmondtak a cégnél. Minden reggel elment otthonról, Mama tudta csak, hogy már régen nem a munkahelyére jár. Nem gyógyult […]

Posted by
Posted in

Gesztenyefa árnya

Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad lelkeknek, messzire néz a tekintet. Csemeteként ki ültette, néhol fasort megteremtve, gesztenyefa utak mentén, séta utcát szegélyezvén. Évtizedek, évszázadok, öröklétben forgolódtok, örömöt adva embernek, termésedet a gyermeknek. Egész évben növekedik, […]

Posted by
Posted in

Az olvasó ember

Az olvasó ember     Biztosan olvasol. Valahogy… valahol… Könyv van a kezedben. Tán sétálsz eközben. Olvasod, hogy holnap: felkel-é majd a Nap? Olvasod, hogy tegnap az ördög poklot kap. S olvasod, de hamar: a király mit akar. S olvasmány Homérosz! Vagy mit írt, az Eposz. Olvasol híreket, háború hol lehet. És azt is olvasod: […]

Posted by
Posted in

Hangyaboly

Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé. Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt […]