Újra jó idő jár, fú a langy szél, Lépte enyhén koppan ’mint ideér. Emlékeinkből kibújik a jó, Szép az emlék, másra úgysem jó. Betöltöttem a negyvenkilencet, Elővettem régi emlékeket. Kezdek már én is nosztalgiázni, A rossz emlékeket is szépnek látni. Bízom, hogy csak a felénél járok, Jövő évezredből sokat látok. Inkább hosszan nosztalgiázzak, Semhogy hosszú […]
Rózsa Iván: Elég! Egyszer minden elég… A Földnek parancsolja Isten: elég! Elég vele együtt fösvénység, irigység, kevélység… Nyoma sem marad semminek, nincs reménység… Hogy poraiból újjászülessen az Élet, Mint valami főnixmadár: Egy más dimenzióba téved, Ahol Rá már Isten vár… Budakalász, 2019. május 16., Kovács Lajos gondolatai kapcsán…
Esik a tavaszi eső, Vizes az út. Ettől szép erdő, mező, Téli kiút. Zöldül erdő és árokpart, Vizes a fű. Időjárás hozza tavaszt, Ez már nem mű. Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc
Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek! Bár a talpa alatt a talaj nagyon égett; A tékozló fiú mégis a saját útjára lépett. Ezen halad azóta is szüntelenül-rendületlenül: Célja a Végtelen, ahol minden vágya teljesül… Úgy teljesedik be, hogy egyben kioltódik: A Végtelenben minden problémája megoldódik. Szeretteivel él együtt továbbra is, akikkel akar: De betegség, öregség, halál […]
Verset írok monotonon, Zakatolunk vonatokon. Utazzunk, és lássunk világot, Ismerjük meg, egész világot. Jó dolog menni, kirándulni, Ismeretlen tájat is látni. Embereket megismerni, Az újba belemélyülni. Van világba sok látni való, Van világnak sok csodája, ó! Minél többet lát az ember, Annál inkább “igaz” ember. Persze más a finn vagy olasz, Lehetőséget ne szalassz! Meg […]
Korom haladtával már belátom, Sok embernek ezen a vad világon, Nincsen remény és nincsen boldogság, Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág… Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc
Mint egy vak zongorista… Lia! Nem látlak… vágy, előrehajtva. Lelkem billentyűit, Szeresd szerkentyűit. Csak közösen, előretartva. Mint egy dallamot, zongorállak, De nem kell néznem, a kottákat. Te a lelkemben élsz, Szinte, velem átélsz… Mi kerekítenénk kockákat… Mint egy álmodozó ó, Lia! Jöhetnél, már előrehajtva. Beszéld meg vágyaddal, Egyeztesd, álmoddal… Horkolhatnánk egy jót, egy… ágyba. Vecsés, […]
Edit Szabó : Fürdőzők A tó partján virul a nád, benne fürdik most a család, tükröződik a kék színe, hűsölhetnek a nyékiek. Tisztasága felfrissítő, úszni benne oly üdítő, elfelejti búját-baját, ember, aki odatalál. Biztos lehet tudásában, férfi, asszony és a leány, mert a tónak közelsége, veszélyes lehet mélysége. Forró nyárban örömet ád, lubickolni mind odajár, […]
Hétköznapi pszichológia Viktimológia írja: az áldozat magatartása a bűncselekmény kiváltója! Nos, az emberek, a hatalom, és a társadalmi morál is ekképpen tartja. Viszont ugyan ezek még véletlenül sem segítik, hogy az ártatlan áldozat egója S A léte, embersége visszatérjen és az eredeti bejárt utat járja. Itt fokozottan érvényesül a téves ítélet, a képmutatás, mi ember […]
Edit Szabó : Gyermek mindörökké “Nem maradhatsz örökké gyermek “, hisz az életben hamar felnősz, lelkedben gyermeki szeretet mégis maradjon neked örök. Gyermekség felelőssége sokáig bizony a szülőké, gondtalan élet reménye vezet a felnőtté válás küszöbén. Szelíd gondolatok javítanak kora gyermekkorodtól kezdve, édesanyádnak kedves szava repíthet fel a fellegekbe. Aggódó,féltő gondoskodás, a gyermeki életed véget […]
