Posted by
Posted in

Megújult szerelem

Megújult szerelem. Kezembe került egy régi fénykép Mosolygó fiatal leány tekint reám Ámultam, s megdobogtatta szívem Éreztem fellobbant bennem a szerelem Éreztem: boldogságom végtelen Hiszen ezt a leányt most is szeretem Nem választanék helyette mást ma sem Hiszen mindig beragyogta az életem Áldott keze nevelte négy gyermekem Kezemet fogva ma is ott áll mellettem Markában […]

Posted by
Posted in

Tűzben

Tűzben Belém karolt, s a rónaságon sütött le ránk a nap tüze, szerelmem égető sugáron követte őt, futott vele. Aligha tudtam én mivégre, miért is ég ma ennyi tűz, csak azt gyanítottam megégve, hogy engem lázam egyre űz. Csak annyi volt a biztos ebben, hogy nemsoká elégek én, s a hamvam majd a szélbe lebben […]

Posted by
Posted in

Hasad a hajnal3.

Hasad a hajnal3. Ahogy fut az idő Úgy közelítenek gondjaim Ahogy fehérednek hajszálaim Úgy gyengülnek lábaim Két marokkal kell kapaszkodnom A reményét egyre elvesztő jelenbe Hogy a jelenből ne csak Fájdalmas emlék nyomuljon szívembe Nagy családomban Bajok, betegségek dúlnak Lehetőségeim segítség nyújtásra Rohamosan elapadnak Kora ősz van mégis A világ lelke fagyos télbe fordult Örömkönnyek […]

Posted by
Posted in

Ősz középi ünnep, holdsütemények

Kínai tanulásom kezdetén (nyolc éve már ennek), amin részt vehettem, a legelső ünnep volt az Őszközépi, másképp a Holdünnep.   Az eredetéről évezredes legendák szólnak, amelyek elbeszélik: Hou Yi íjász szerelme, Chang’E a Holdra költözött párjától örökre…   Otthon a mondát rögtön elmeséltem, szóltam a teáról és a holdsüteményről, eme nyalánkságról, melyből egy darabkát kóstolóba […]

Posted by
Posted in

Téli táj

szürkületbe menvén az est leszáll, ködös messzeségeken suhan át, varjak károgását szenvedi a táj… halott leveleken lépked szívem, tompa esőtől reszkető lelkemet csendben temeti avarba az élet. vén diófák bús árnyékot vetnek, gyászos dallamokban megremegve, ében csokor hervad egy kopott kereszten… hó fedi majdan a régi sírkertet, örökre álomba fagyott emlékek szomorú sóhajai hullnak el […]

Posted by
Posted in

Az ősz utolsó tánca

Még egy utolsó mosolyt varázsol, lassan búcsút int az idei ősz. Avarruháját levetve pózol, földtakaró színében időz.   Pucér faágak ég-felé nyúlnak, ledéren lejtik a táncaikat, ahogy a szél zenél, úgy hajladoznak, mint balerinák, ha felzúg a dal.   Száz-színű termését rég learatta, gyümölcsöt érlelt, a hordókba bort, nem tétlenkedett, kicsit elfáradt, szívesen feledné már […]

Posted by
Posted in

Hűvös idő

Napra nap jön, őszre ősz, lucsok tengerbe gázolok. Rám tapadnak, cipőm alján halott levelű sóhajok.   Lusta napok menetelnek, eső-röptű szél aláz. Merre szöktek az égi szentek? A levegő íze néma gyász.   Felejtsetek égi könnyek, velem ne kufárkodjatok! Ébreszteni lesz majd könnyebb, ha tavasz tár új ablakot!

Posted by
Posted in

Haláltánc

Már hetek óta készülődik, mint ifjú lány az első bálra. Zöld ruháját átfestette nyirkos szél, flamenco-másra. Barnás lett és égő vörös, hosszan, mély, erezett ránccal, mint Biset Carmenje készül, csak egy végső, utolsó tánccal. S ahogy pompázik is már ragyogóan, szinte lángol, egy hatalmas sóhajtással elszakad az anyai ágtól. Lassan, csak hogy erőt kapjon, még […]

Posted by
Posted in

Itt a baj

Itt a baj A szélbe száll az énekem, akár egy ócska rekviem, dagályos, hangja fals, torokszorító és hamis, kicsit szomorkás akkor is, ha nincs ma semmi baj. Mert tegnap este azt hiszem, az ördög ült a lelkemen, hiába, nagy duhaj, velem táncolt az éjen át megittuk hét világ borát, hát jólesett, sebaj. Azóta fekszem részegen […]

Posted by

Kanfi-Horváth Imre: Szívvel-lélekkel könyvbemutató

2021. szeptember 21-én rendeztük meg Kanfi-Horváth Imre szerzőnk Szívvel-lélekkel című második verseskötetének bemutatóját a Szentes Városi Könyvtárban. A rendezvényen készült fotókat itt közöljük: Purgel Zoltán videója a rendezvényről (a teljes könyvbemutató): A rendezvény plakátja: A Szegvár Online beszámolója ITT érhető el.