A poéta szemszögéből… Jön az öregség, folyvást csak múlnak a hetek. Már nyáron is meglátszanak a leheletek? A régi időben, volt még az a „régi” nyár, Mára az időjárás is megváltozott már. Immár én vagyok az öregedő, fáradt vándor, Ennek tudatára, már nem tölt el… fránya mámor. Emberek! Sorstársak! Kutya sorsa várhat rátok. Hát még […]
Van éjjel -Ma éjjel- Van éjjel. Száll be holdi fénybe égni-baglyom élte most.
Földrengve -Figyeled- Földrengve, házösszedőlt romja- inkból a Más holtja mász’.
A kettő és a többi Ember vagyok Csillag és a föld násza megszülé a Hold- és a Marsföldet. 2. Én és te Én és te és én lát, tud, hisz és meg-cse-leksz mindannyiunkat. 3. Pokolbéli Hideg- s Melegnek utódja légy te, Forró, hűtesz is, ha kell. 4. Időjárás-előrejelzés […]
Kreáció 0: Legyen és van “Keletkezünk és pusztulunk. Készíttetünk és meg is semmisíttetünk. Foganunk és maghalunk, kezdődünk és végződünk. Mint van és mint nincs kör-körbejárunk, jövünk, megyünk, maradunk. A létezők száma véges. A létezhetőké végtelen. A létezendőké úgyszintén. S minden létezhető létezendő is, a megfelelő formában és módon. Azonban sajnálatosan a létezhetés (ami=létezendés) 99%-a puszta […]
Hétköznapi pszichológia… Az agresszivitás az emberbe kódolt, a sajátja, De a jó emberek, hogyan győzik le? Az agresszivitás nem más, mint az uralkodás vágya S Ember nem olyan, hogy oly’ könnyen mond le. Nyílt agresszívnak mindegy, hogy a másik felebarátja… Vecsés, 2017. június 15. – Kustra Ferenc
A szél hátán járnék, ha hagynák, Könnyemet kicsalják a hangyák. Késem csak arra jó, hogy vágja A kezem… lassan hűl a máglya. Már lecsendül a vad lobogás, Már a vízben nincsen zubogás. Tűz már csak parázslani látszik, Zsarátnokzokogás hallatszik. Legnagyobb tűz is leég egyszer. Hiába rakunk rá ezerszer. Meleg, belefullad hamuba, Szél meg szétszórja… a […]
Hangos szél… végigsüvölt a háztetőn, Dübörögve… mint lovas had a mezőn. Engem üldözne, de én lekushadok, Védelmet ellene, sehol nem kapok. Elvagyok, mint cirkáló a tengeren, Egy csóró pórnép vagyok a végeken. Én lennék más… pici szerencsém volna, De nincs (!) csak a pech szól… utolsó szóra. Már kitörnék, mint bika karámjából, Mert már elegem […]
Az élettől, nem kérek sokat, Csak egy jó „egy éjszakás kalandot”. Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz. Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz! Életút kedves? És mért vehemens velem? Bántó… öröme. Vecsés, 2002. október 15. – Kustra Ferenc
Hétköznapi pszichológia… Az érzésekben kóborolni, átélni, maga egy dzsungeltúra. Éhség, szerelem, remény, vágy, meg a sóvár, merengő szem. Az érzésvilág leküzdhetetlen, keserves mint, gyilkos tortúra S Szenvedő érzi, nincs szabadulás, elvesztem az eszem. Pszichésen, mindennel lehet mit kezdeni, de érzés, lélek ura. Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc
