Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége!

Rózsa Iván: Vége! Lét végeztével: Kezdődik a végtelen… Vége a végnek! Budakalász, 2018. szeptember 6.

Posted by
Posted in

Kifüstölt méhkas

A „nincs” filozófiája… Üres vagyok, mint egy kifüstölt méhkas Vagy mint egy ázsiai éhező has. De én vagyok a hibás. Tudom, érzem, Már nincs veszélyben, mert nincsen is létem. Én ellenséges vizeken evezek, Vagy csak egy sűrű rengetegben megyek? Mindegy, ha a környezetem biz’ nem jó, Valóságom kárhozat, mint a faló. Környezet nélkül mindenki csak […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Megérint a Végtelen…

Rózsa Iván: Megérint a Végtelen… Mikor először megérint a Végtelen: kicsit fáj… Úgy érzed, reped a tüdő, hasad a máj… Aztán, amikor másodszor: leolvad rólad minden háj… Nem érdekel többé holmi földi birkanyáj… Fent lebegsz, más innen fentről a táj: Nem is integetsz, hogy viszlát! Vagy bye-bye! Már a lélek beszél, nem kell ide száj: […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Úgy vártalak!

Rózsa Iván: Úgy vártalak! Hát, újra itt vagy! Úgy vártalak, kedvesem… Csak aztán itt is maradj… Ne pénz számítson: érzelem! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen?

Rózsa Iván: A nélkülözhetetlen? Sztálin nélkül is boldogultak az oroszok: Később már nem is voltak annyira gonoszok… Hitler nélkül is talpra álltak a németek: Igaz, a második vesztett háborúba majd’ belegebedtek… Te sem vagy nélkülözhetetlen, te kis senki! Röhög már rajtad, ki számít, majd’ mindenki! Elhúzol majdan egy másik, való világba: Hiányod meg bánja az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim…

Rózsa Iván: Hullanak könnyeim… Bimm-bumm – egyszer csak valaki lelő… Jaj, hogy hullanak érted könnyeim… Az igazság pillanata egyszer eljő! Nem a te véreid, magyarok, az én véreim… A magyar társadalom gyerekből felnő! Budakalász, 2018. szeptember 3.

Posted by
Posted in

Létünk a csillagok között

Edit Szabó : Létünk a csillagok között / Variációk a témára / 1. APEVA Az élet még tiéd, halálodban örökkön élhetsz. Egy élet, egy halál teremtőtől mindenkinek jár. 2. HAIKU a halál kivár lelked mélyén akarod, várj, reád talál ” a lelked mélyén égi csillagokba vágysz, halálod után ” csillagok útján Tejút fényességében visszatér élet […]

Posted by
Posted in

Megtörténik

Megtörténik -Milyen sápadt most. B mondta, felmutatva a holdkorongra. Ami, jegyezzük meg, valóban haloványabban pislákolt mint a megelőző napokban. Pedig telihold volt. -Ti is látjátok? -Sápadt-felelt rá A. Mindenesetre így is olyan érzésük volt, hogy őket nézi. Főleg A-nak. A göndörhajú, pufók arcú, édesszemű A-nak. Tíz esztendeje dacára feltűnően éleseszű volt. Nem maradt el mögötte […]

Posted by
Posted in

Alig uralkodok magamon

Most megmagázom magát… Vágyom, hogy csuszogjak, a hason, Alig uralkodok magamon… Maga oly’ őrjítő, Gyűrődő lepedő… Férjezett! És az én farkamon? Hason csúszni jó! Alig várom! Legyen takaróm, azt imádom! Őrjítő a méret… Magához igézget… Most időm van… Csak Önt kívánom! * Nem bírom viselni, hogy másé, Velem kéne a hacacáré… Hasunk, egybeizzad, Lelkünk összeakad. […]

Posted by
Posted in

Gyász

Mikor gyászol a szív, gyászol a test, A lelked nyomorog, nem érti meg. A nagy űr, mi benned tátong, kevéssé tesz. Ordítanál, hogy MIÉRT?! Nem érted meg. Nehéz a szíved, nehéz a lelked. Úgy érzed, már csupán kínlódás a léted. Na, innen felállni, az a MŰVÉSZET! Ki ezen már átesett, az tudja igazán, mit is […]