Posted by
Posted in

Csak mindenért

Edit Szabó : Csak mindenért “Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem “, mikor a szerelmem mosolygósan megjelent, gyűrűt húzott az ujjamra, boldogságot a holnapra, “csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem ” mikor a szivárvány felragyogott a kék égen, dicsőséget hozott életembe, a hajnali fény felderengett s megszülettek gyermekeim, a nap fény […]

Posted by
Posted in

Bor és mámor

Edit Szabó : Bor és mámor Vörös bor a poharadban, arcod vígan muzsikál, mosolygó szem, édes álom, ki tudja, hányadik már? Szakálladban nincsen borcsepp, mégis csillog a szemed, koszorúval köszönöd meg szőlő szüreti ünnepet. Tavasszal dologgal kezdtél, őszi tőkéket metszettél, egész nyáron adott munkát, míg termőre fordult a vágy. Napsugár fénye segített, a fürtök megédesedtek […]

Posted by
Posted in

A vágyam

A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna, Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska, A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna… Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő, Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő, Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő. * A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné, A reménységem […]

Posted by
Posted in

A szívkirálynő

Edit Szabó : A szívkirálynő Fiatalon boldogságot reméltél, mint minden csinos leány az élettől, királyi család választotta jövőd, Diána hercegné te így lehettél ! Etikett világába beléptél, megtudtad, mi az új előkelő, mosolyod arcodon elbűvölő, milliók számára lettél Ő-fenség ! Szerelem varázsa sokáig került, lelked ragyogása gyermekbe merült, két fiad nevelése lelki béke! Ismerték szeretettudatodat, […]

Posted by
Posted in

A tejföl

A tejföl A mezítlábas, süldőkorú cimborák önfeledt vidámsággal rótták ócska ruhájukban a szekérkeréknyomos falusi utcát. Szomszédok és osztálytársak lévén gyakorta láthatta egyik a másikat. Ha szórákozásra vágytak, vígan fújták a maguk készítette tökszár dudát, fára mászva „fészkeztek”, vagy örömmel rúgták a száraz fűvel kitömött rongylabdát. Csillogó szemmel diskuráltak a nekik tetsző lányokról, elbeszélték a mástól […]

Posted by
Posted in

Bodzatánc

Napsütötte, árnytalan, meleg délután izzasztotta a földeken dolgozó emberek homlokát. Egyre nehezebbnek érezte fáradt, kérges tenyerük a kopott kapanyelet. A közeli úton elhaladt néha egy-egy lovas szekér a többségében nádfedeles, tornácos vályogházak előtt, ahol rongylabdájukat rugdosták a vidáman játszadozó fiúgyermekek. A zsengekorú Misi és a vele egyidős Bandi a vasút mentén terjeszkedő bodzabokrok felé vették […]

Posted by
Posted in

Éhgyomorral.

Pár jó pár napja nem megy az evés,a korai felkelés,után sem.Kitaláltam mit teszek! Séta,éhgyomorral! Öltözöm kint világosodik,lassan felkel a nap,még alig van ember az utcán,csak a madarak csivitelnek,macskák vadászat után felülnek a kerítés tetejére,vagy ha a kutyával együtt nőttek fel, odabújnak,melegedni, én is összébb húzom a kabátom.A madarak? Beszélgetnek,azt hallom: -Mit eszünk ma? Mit eszünk […]

Posted by
Posted in

“…én veletek vagyok minden nap…” Mt; 28,20

Szohner Gabriella:         „…én veletek vagyok minden nap…”  Mt;28,20 Jusztinát kora hajnalban ébresztette az óra. Odakinn mély sötétség honolt, kopasz faágak kocogtatták a huzatos ablakot, a besüvítő szél meg-meglibbentette a függönyt. Jusztina didergett, amint kilépett kellemesen meleg ágyából.  Szolgálatba készült, hatra be kellett érnie a kórházba. Hideg vízben mosta az arcát, ettől, […]

Posted by
Posted in

Magamban

Forrongnak a létkérdések… Senkit nem érdekel, hogy mit írok, Írok így hát, magamnak. Senkit nem érdekel, mit gondolok, Gondolok hát, magamnak. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Önmagam vagyok. Az egész világ bennem, Bennem, lelkemben ragyog. Lélekben vagyok – […]

Posted by
Posted in

Vagy, aki vagy

Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szikra vagy a kelő Napban, hideg fényed oly vakító, ott vagy, tudom és ez így jó.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Szellő vagy egy zárt palackban, ha kell hűsítsz nyármelegben, hajat kócolsz, szoknya lebben.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Dallam vagy egy régi lantban, s ha húrjain játszik a szél, szavak […]