Az igaz költő Írni, hogy élni József Attila már nem ír többet? “Nem. Írhatnék, de az élet- viháncoló szilvásgombóctöltet- gégémbe zárult, nem vagyok képes -s nem oldozhat fel egy csodás főzet- lenyelni egy falatnyi csepp étket. Csak tépetik kenyér, öntetik bor, elősajog fogamból minden por. Az élet elemózsiás, zöld zsák, cipeljük ölben és elfáradván -ürül, […]
Kész 1 Kitágul a kozmosz és elolvad a hó-való! A macska dorombol és föld mennyé váljék. Kész 2 Fény- amint világít, sötétít és visszaverődik és kikerül, áthatol, és meleget ad, és hideget ad, mert hisz fény, és ez tény. Kész 3 Pont odatéve. Nincs ceruzám, tehát a pont odaszülve. Mondat előtt elég tán! Rakd oda, […]
Haikuk 2 Élet, halál-sorozat Élet és halál 1 A lélek lebeg. Lehet: libben, felfelé. Látszik lenn a lét? Élet és halál 2 A lélek lépked. Lapos (l)égi lajtorján. Lám, Laci lő rá! Élet és halál 3 A lélek, látod, liheg, letész lapátot… de dúdol-dalol. Megint és ismét és újra Újra elindul. Újra bevégzi. Aztán? Újra […]
A haiku: kevéssel sokat. (Akár) meglepően kevéssel (akár) meglepően sokat. Tizenhét szótagba belefér a minden, a Van, a Nincs, a Mi? és az Ami. A Van és a Legyen. Haikuk 1 A nem Nem írom ezt meg. Ezt a haikut. Punktum. Nem írtam ezt meg. “Felfelésítő” Hullik eső, le. Akkor is, úgy ni, száll, fel- […]
Jóvá Rossz? Pajkos gyerek és gyújtogat épp ezért, fellobbantva lakás… és univerzum is. Adtál néki gyufát? Felcseperedve majd mindent újrateremt, megteszi és segíts. Oly rossz éjszaka! ám némi idő után pirkad majd, betekint és kivilágosít, jól felkúszik a ránk helyezett lepel… Hát rossz nappal is-és alkonyodik hamar, élénkszín lepel-oly nagy nyugalom… leszáll. Tudjuk, rossz a […]
Beteg fiú A beteg fiú itt van. Van és itt van. Beteg a világ-úgy hírlik-, a fiú is. Ebben a kerekesszékben. Ebben az országban, városban, lakásban, kerekesszékben. A fiú beteg. Szíve dobog, friss ütősóra. Tüdeje szív-fúj, be-ki. Vére, igen, kering, száguld, forrong. Lát mindent, hall mindent. De beteg. Nem jár, nem beszél, lába engedetlen, hangja […]
Ló, lovas 1. Ott áll a ló a karámba’. Megteheti, van négy lába, megteheti, van hely szabad. Le is ülhet, ha ez vágya. 2. Futkos a ló a karámba’. Megteheti, van sok lába. Megteheti, van hely szabad, futkosson, ha így vágya. 3. Futkos a ló az országba’, megteheti, van négy lába, megteheti, van hely szabad […]
La Nuova Commedia Töredékek Az emberélet kezdetén-vagy végén: vonatra én felültem, úgy bizony! Atyám nem jött velem, hiába kérém. (…) Mennem kellett, azonnal és titkon, valószín árnyak körbevettek, oly sok bizsergettek minden csontjaimon. Az “énsemértem” vágya úgy elkapott, futottam és úsztam szenvedéllyel fogdosni, úgy, az Ősi Nagy Jó Majmot, előtte tisztelegni bal kézzel. Sütött a […]
Bűnösök és emberek Gyilkosok, szentek és háborús bűnösök. Hősök és zaklatók! Szól a Jog, hát gyerünk: Nyakba táblát akassz! Szám- s kilód, centid is rájaírván legyen! S lássa mindenki jól képedet, tégedet. Zúg a gép, jöjj fotó. Balra is, jobbra is! Erre nézz, szép mosolyt! Hogyha eztán rabolsz, lopsz, hazudsz, lám mi már ismerünk, úgy […]
“Isten szava” Én vagyok a bíró. Döntök és ítélek. (Vigyázz, mert ítéllek!) Ez így jó, az így jó! Nálam az igazság. És nálam az erkölcs. Én a Jó, én a bölcs! Rettegjen a gazság! Vagyok az igazság! És vagyok az erkölcs. Hatalom-jól betölts! Te pedig meglássál. Én vagyok a bíró. Hirdetem a törvényt. Galádság ha […]
