Posted by
Posted in

Csak egy átlagos Hétfő

Csak egy átlagos Hétfő Írta: Egyed-Husti Boglárka Reggel van, nincs kedvem felkelni, főleg nem ma. Dolgozni sem akarok. Pedig határidős leadás van. Érzem magamon a pia szagot. Tudom, hogy bent is sejtik. Hiszen múltkor a kollégáim a folyosón arról beszélt, hogy iszom. Hallottam őket, hiszen én is ott voltam mégis úgy tettem mintha süket volnék. […]

Posted by
Posted in

A kukkoló

Ismét a fa tetején ücsörgött, akár egy gyermek. Az ő korában már nem illik, már nem való fára mászni, de ő mégis ott pihent éppen a legmagasabb fák egyikén, a feketeségben, mint rémek karjaiként kacskaringózó, testét átölelő gallyak sűrűjében. Őszi éjszaka volt, a legsötétebb éjszakák egyike. Arrafele a közvilágítás sem világította meg úgy igazán a […]

Posted by
Posted in

Elképzelt szerelem

Nehezen csukódtak pilláim a rám borult sötét homályban. Nyitott ablakomon át elmerengtem a csillagok ragyogásában. Kósza hangokat hallottam bekúszni süket füleim belsejébe. Egy ismerős dallam foszlányai hasítottak bele félholt szívembe. Olyan nagyon szépen szólt! Aki csak hallotta biztos megszakadt a szíve! Elfojtott könnyeim, mint sebes vízfolyam zúdultak arcom bőrére. Hallottam, hogy a sós ízű fájdalom […]

Posted by
Posted in

Vendike névnapjára

Vendike névnapjára Vendike névnapját ünnepelte Napokon át azt rebesgette Új horgászbotot kap majd érte Már napok óta ezt remélte Nem néz többet mesefilmet Csak a horgászfilm érdekelte. Órák hosszan ezt szemlélte, Hogy csomót kötni szeretne Okos fejjel azt is felfedezte Mert nagy hal fogását remélte Nagyszüleit ezért megkörnyékezte Ajándékként csónakkal meglepje Legnagyobb reménye az maradt […]

Posted by
Posted in

Ide születtem!

Magyar vagyok, már azért is, mert régen… ide születtem. Magyarul beszélek, anyám tanított… ez anyanyelvem. Magyarul tanultam imádkozni és az iskolában! Mindig magyar gondolataim fogantak a hazámban! A magyarokat és hazánkat áldja meg az Isten, És tudjátok csak meg… magyarságnak még vége nincsen! Van a nagyon csúnya világnak sokkal nagyobb gazdagsága, És elcsábít sokakat az […]

Posted by
Posted in

A margitszigeti tölgyfa árnyékában

A margitszigeti tölgyfák árnyékában Századok suttogták a Sziget titkait De verssorok is elrejtették gondolatait Magyar lélek tanyázott a fák alatt Mára sajnos itt csak emléke maradt Emléke, mert a mai ember nem becsülte Gondolatait, bölcsességét mindig kerülte De a passzív ellenállás strófáit ismerte Ha kellett méltósággal verssoraiba rejtette A habsburgokat soha sem szívlelte Hangját ellenük […]

Posted by
Posted in

Lélekősz

Egyedül maradni a végére Nincs is annál sorsszerűbb jelenség Ahonnét jöttünk, s ahová megyünk, A halál szomjazik lelkünk vérére   Az ősz mindig felidézi az érzést, Mely évtizedes távlatokban Tulajdonképpen a négy évszak, S nincs mi elállítson állandó vérzést   Már a kezdetektől érezhető Milyen lesz megsemmisülés szaga, Az idő múló természete Emlékeztet, hogy mi […]

Posted by
Posted in

Pillanat

A találkozás, a pillanat közelsége. A várakozás öröme, a létben. Engedi, hogy láss. A tükör mögött élőt. A jelen repülése, a végtelenbe néz. Az idő megáll, majd újra indul. A hegek összeforrnak. A jelenlét öröme, az ébrenlét. Csúcsok fölé emel. Meghalsz és megszületsz a pillanatban. Hol lelkek titkai, egymáshoz lépnek, A hétköznapok találkozássá érnek, Ünnepnapokká […]

Posted by
Posted in

Épülő házak

Épülő házak, felhőkig érnek. Nézd a fákat, hallgatnak csendben. Tűnnek a parkok. Betölti a beton a partot. Felhőkre nézel, lásd a Napot. Izzik a fényben. Ne törj az égre, lépj le a Földre. Lábaddal érezd, szépségre ébreszt. Indulj az útra, keresd a földet. Virágok útja, vezeti lépted.

Posted by
Posted in

Őszi fák

Kopasz faág, leng a szélben. Levelei földet érnek. Duna parton ezer színben, Játszanak az őszi fényben. Sima tükrén a folyónak, Nézik őket őszi fák. Hallgatják, a nád dalát. Lesz  még tavasz, Itt lesztek még. őszi fák.   Vízre hajló, erős törzsű, Nyári napban, árnyat ád. Védelmezi kicsiny fát. Gyökere él, magasba tör, Kusza ágán, felhők […]