Posted by
Posted in

Nem itt van

Nem itt van -Önsírra- 1. Gondolta, akarta. Gyenge volt a hangja. De vannak létkellők! Mindenét átadja. 2. Gondolta, akarta. Belényúlt agykarja. Ő talán afféle atomgyűjt-őshangya? 3. Gondolta, akarta. Lesz-e még hatalma? Kísértsen szelleme, s hamvát tedd asztalra. 4. Hiszed-e, nem itt van! Elhagyott csontsírban. Olvad-fagy Mindőben. “És erre én igyam?”

Posted by
Posted in

Állati-emberi haikuk

Állati-emberi haikuk   Kopp, még!   Kopogj, fakopáncs. Háncs hull, s fejét kifúrja- újra, Faember.   Vízben   Pál csapot szennyez. Zöld tóból hegyre ballag új béka-magzat.   Enni és élni   Elfogadta már zsiráf a gólya ősét. Még eszünk tojást!

Posted by
Posted in

X, én, te, ő

X, én, te, ő -Hisz ő is irodalmandó- Mostan felhőn ugrál vagy lehet: falombon. Sovány, kövér és nagy és megikszi ikszet gyorsan, szépen, bátran. Persze ipszilont is. A-val, j-vel, F-fel. S általam megikszve. Ikszes késed látod? S állsz-e iksz hazában? Bizony mondom nektek: iksz te vagy, de minden. Íme, a Nagy Eszme: tartja iksz a […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan mozdulatban…

Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról… (10 szavas) Ha, minden benne van, a mozdulatban Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan? (sedoka) Míg mozogni tudsz, Élj a lehetőséggel, Mert lesz az másképpen is. Élj teljes létet. Ma még mozgásképes vagy, Mi lesz holnap, nem tudod. (3 soros-zárttükrős) Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben, Amíg élsz, addig tudsz […]

Posted by
Posted in

A Nap könnyei

Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]

Posted by
Posted in

Jázmin illatú fasorok között

  Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott. Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott. Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét. Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért. Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély, álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért. Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben […]

Posted by
Posted in

hajnali szerelem

hajnal szédelgésben arcod simogat mélyen kék szemedben fürdetem magam tajtékzó vizébe megadón merülök hűsítő hullámba belemenekülök kristály tükrében egy angyalt látok szemed sarkában ugrálnak a ráncok gyűrött fodraiba beleájulok az az angyal a szívedben én magam vagyok

Posted by
Posted in

Gombaszedés

Edit Szabó : Gombaszedés Az erdő mélyén tisztásra érvén, napsugár fénye felébredt végre. Pihenő lányka, telve kosárka, gombászva járva, dől a botjára. Elfáradt végleg, siker reménye, elégedettség fáradt szemében. Vesszőkosárka, tele gombával, keze munkája, örömet várhat. Lesz a családnak jó lakomája, erdő áldása, mindenki vágya. Bőcs,2018.07.21.

Posted by
Posted in

A Lent

A Lent     Vajon lent milyen?…   Ahogy nézni fel   a padlásra, hol…   lakik senki se.   A pincében is.   Oly árván üres.   Talajt enni fel,   s ha felzúg vihar:   Tető kellene.   “Ragassz szárnyakat.   Kerék is legyen!”   Igen, szárny, ez az!   Kinőveszteni,   a […]

Posted by
Posted in

A Fent

A Fent         Van égbolt. Igen. Az ég. Ülni fel. Születvén oda? Repülvén oda? De sétálva is, vagy épp ugrani. Mi ott fenn legyen? Eső-, hó-, s jeget leszór-önteni? A villámot is? A mennydörgeni? Kifelhős’teni? Madárfogni be…, repülgépet is… De majd jönni le? De majd szállni le? Emitt, fenn, örök. Tekintgetni le […]