Pók Apóka benevezett egy versenyre, a legnagyobb pókhálót szövő lesz a nyertese. Álmában is hálómintát rajzolgat, amit másnap hálójára ráfonhat. Már éjjel-nappal csak dolgozik, napok óta már nem is alszik. A pókcsalád csak neki szúrkol, Apóka már néha-néha horkol. Végre elkészült a nagy háló, a zsűri pók szemeivel csak bámúl. Olyan nagy lett a rekord […]
Víznek lámpásai ülnek hullámkörök fodrain, játszadoznak a nap sugarainak szárnyain. Mintha gyöngysor ülne minden hullámkörön, felékszerezett tónak vizén úszó gyöngyözön. Fénylő kicsi csillagok világítanak a tóban, szél dobálva szórja szét de fénye kiolthatatlan. Partra vetett lámpások soha nem koppannak, halvány csillogásukban maradnak láthatatlannak.
Mert az én hűségem nem köt engem gúzsba, ő választott engem, s lett lelkem lakója, rendelt utamon kitartott mellettem, ha megpróbált sorsom, erejét éreztem. Súlytalan a terhe az én hűségemnek, hálás vagyok érte Gondviselőmnek.
Az öregségről, oximoronban és apevában írt a szerzőpáros… Vajh’ Mit rejt A tükröm Hátoldala? Elmúlt életem. * Bíz’ Voltam Fiatal, Boldog, derűs. Életet faltam. Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. * Száz Kislány Szívével Játszogattam, Elcsábítottam. Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, […]
Vízió a hátralévő időről… vagy a végről? Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe, Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe… Szív Szorong, Gondolat Jövőt kutat. Mennyi van hátra? Életem kereke forog, Hátralévő semmiségbe robog. Szemeimből, reménytelenség könnye csorog. * Itt már nincsen […]
(sedoka) Játssz, mert élvezem, Elbutult az értelem, Cicit simít félszegen… Játssz, mert élvezem, Kis rezgésed észleltem, Ritmusunkat fékeztem… (3 soros-zárttükrős -k) Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet, Gombold, ki kérlek az ingemet, úgy fokozd a gyönyörömet, Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet. Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet, Előbb gombold […]
Gyönyörű ősz volt, mikor először találkoztak. A szomorú pillantások felismertek egymásban valami mindenek-felettit, sorsot a sorsban, s valami láthatatlan szál kezdte összefűzni teljes emberi valójukat. A férfi nemrég özvegyült meg, lelke teljesen összeomlott, a talaj kezdett kicsúszni a lábai alól, menedéket keresett, barátot, társat, bárkit, akivel megoszthatná terheit. Az élet különös játéka folytán a legelképzelhetetlenebb […]
A karácsony estéről… Kutyaugatás… Száncsengő is hallatszik… Szentesti séta. Hová tűnt a szeretet, Egész évben hol lehet? * Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető. Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő? Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő. Hull Apró Százezer Fénylő csillám. Ékes Karácsony! A tavalyi karácsonyunk tartalmas […]
A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros… Szél úrfi pejként, Zabolátlan, mint vadló. Patanyom, hóban. Hópihékkel érkeztem. Ő vár! Tudtam, éreztem. * Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus! Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus. * Kis hópelyhekkel Tangózik a […]
Elemezgetés… (vers) Az éji sötét vágtat matton, színtelenül, Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül… Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés? Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés…. Túl Sok a Fájdalom, Sokszor űztem Elérhetetlent. * (TANQ) Beszorultak szavak, Immár elérhetetlenek. Szenvedés… hullik már? Szép Szó a Szeretet, Volt… elveszett. Már csak szenvedek. * […]
