Posted by
Posted in

Napszakok

Napszakok I. A csillag felkel, a madár, növény kikel, Te pedig felállsz. II. Madár a légbe, az űr az óceánba, Én a földbe száll. III. Az árnyra lépve: fejünkre ég az űrNap, ne bújj talajba! IV. Madár a földre, le- vízbe Napocska, le, le!- és Mi a völgyre. V. Vár szeret-ágyam. Ősi avarból épül. “Engem […]

Posted by
Posted in

1-5-1-5-3

1-5-1-5-3, az első és az utolsó szótag-lehetőleg-összecseng. Ketten   Nap. Világos és van. Hold. Sötét… ha nincsen. De fényt kap!     Zúgó   Zúg… zuhanó sólyom! Zúg… száguldó hajó! S fülbe súg.   Lámpából   Benn villanya fénnyel, Kinn tombol az éjjel felhőkben.

Posted by
Posted in

Évszakok

Évszakok I. Egy lepke van itt létezem, s látom, igen lebeg a fejbe(n)   II. Az alma pottyan azután piros-kacag a fa biz’ nem dől   III. sárgulni-levél sóhajtja, éli, bontja sárguljon-Napját   IV. szánkó a házban száguld a járda szélén szállsz fel rá te is

Posted by
Posted in

Ezek vagyunk

Ezek vagyunk Az ember ilyen: író. Múzsától érkez puszi, ugyanígy jő az erő. Megtörtént mindez, úgy ni.   Markolja fejben-kézben bizonyos színes pennát. (Kérjed el vajon szépen?) Ha adja, bátran vedd át.   Ujjai közé teszi és ámbár olyan éhes! Meg sosem, mégsem eszi. Megír tán egy jó étket.   (mert éhes bizony, nagyon, -tévében […]

Posted by
Posted in

A kimosott jelvény

Ősz van. Az évszakhoz képest enyhe idő. A fák itt-ott aranyló, máshol rozsdavörös színekben pompáznak, helyenként ritkuló zöld levelek emlékeztetnek az elmúlt nyárra. Reggel még ködburok vette körül a környéket, de mostanra már a nap simogatja gyengéden a járókelők arcát. Az utca sárgás homokfedelét halványbarnásra festette a tegnapi csapadék. A levegő ennivalóan finom. A kerttől […]

Posted by
Posted in

A kislány és az ibolyák

A kislány és az ibolyák Égszínkék szemeit tágra nyitva felébredt álmából a víg tavasz. Körülnézett, mintha azt keresné, megvan-e még, amit tavaly itt hagyott. Kopár ágak, száraz füvek nyitottak neki nyikorgó ajtót, s arra kérték, frissítse fel őket. A tavasz megtette. Mindig is jóban volt az áldott Nappal, mely kellemes hőmérséklettel és simogató sugaraival üdvözölte […]

Posted by
Posted in

Nyári meleg… Izzadós liezon…

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… Nap, forró, csak izzik, Arany fényét, földre önti. Hőség, árnyékban is. Épp kiált a lét: adj vizet, – Test, ha megért, lélek fizet. * Szépséges a kék ég, Felhő nem látszik most sehol. Égető napsugár! Szerelmes perc az, még nem is, Szédülten elkapsz, engem is… * Gondolat csak lézeng, […]

Posted by
Posted in

A gémeskút

Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros… Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon, Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón. Úgy volt az, ahogy volt, Kinn a tanyán réges régen, Ma más ott az élet. * Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni, Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni… Majd, mint gyenge kisfiúnak, hogyan kell […]

Posted by
Posted in

Nyár… pihenés… magány…

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Hajnal, hűs illat Terjesztő. Virágillat. Méhrajok jönnek. Hamvas éjnek évadján, Rám talált a bús magány, * Égben vadgalamb, Alatta pacsirta had. Felhőtlen-kék… ég. Otthonomig elkísért, Már nyúlt volna kilincsért. * Virágillattól Bódult a rét és mező. Vaddisznó legel. Fejbe vágtam ernyőmmel, Ellöktem nyers erővel. […]

Posted by
Posted in

Nyári tanka csokor… 3.

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. A levegőben Úszik a sok galamb raj. Rekkenő hőség. Galamb vadul turbékol, És mindenbe beleszól. * Erdő lombjában, Pókfonál fed zugokat. Pókok, csak híznak. A párkányon araszol, A macskától eliszkol. * Juhnyáj, szunnyadó. Állatok is horkolnak. Nádas, bóbiskol. A kutyuska csak csahol, Orrlyukával szimatol. […]