Ha belefáradok a szürke hétköznapokba, ha már nem tudom, mi az, hogy élni a mostba, ha mindenki csak lehúz és a mélybe taszít, ha nem tudom, mi az, mi a mennybe repít, ha eltévedek a gubancos életem között, ha nem sírok, csak csendben küszködök, olyankor elindulok haza, szélsebesen repülök! Oda, ahol anyám és apám nekem […]
Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]
Már üres a nyomor, a meghatottság, Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, Ez a mai világ és ez végtelen? Fényesség nincs, így már betelt az idő. Fényesség nélkül epedünk, ez minő? Az ég küld-e még üzenetet vagy már, Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. Bízzunk benne, hogy nem csak az […]
Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok, Hétszáz éve újulnak lovagok. Mi, soha nem tagadjuk meg magunk, Hétszáz éve jó oldalon vagyunk. Rend, szeretet, lételemünk; fontos, Rendszeretet, ami nekünk fontos. Fekete leplünk mögöttünk uszály, Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj. Szeretetünk a szegények iránt, És az elesettekért, megkívánt. Feladatunk, élő hit védelme, Morál védelme, lovag érdeme. Lovagok vagyunk, becsületesek, Lovag […]
Európai stílusú haikuban… Kis medvebocsok Verekszenek. Életet, Így gyakorolják. * Ha esik eső Csak ázzál és hadd essen. Ez élet rendje. * Isten hozott Ősz. Vártam, tudtam, hogy eljössz. Lesz még hideg is. * A tél jéghideg, Ágról a jégcsap lelóg. Messze még a nyár. * A részeg éjben, Árokban henteregnek. Reményt vesztettek. * Ülünk […]
Mikor a lelkem útra kél, Elkíséri az esti szél. Mikor a lelkem jót remél, Halkacskán… zúg az esti szél. Szemem az alkonyat tűzébe réved, Oly szép, hogy az esti szél is eltéved. Lelkem azonosul a naplemente fénnyel, És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel. Vecsés, 2012. május 11. – Kustra Ferenc József — pályázatra készült, […]
A természet tízmillió évek alatt alkotta Mindazt, ami a Földön a nagy életet alkotja. Az ember meg a fő emlős, nem törődik semmivel, Csak pusztítja környezetét és magát jószerivel. Egy élőlény, tíz-húsz millió év alatt alakult, Ember miatt meg száz év alatt sok el,- és kipusztult. Ha, így halad ember, még száz év és megöli […]
Meditálok… Előttem az út… sötét alagút. Fénynek kéne lenni ott a végén, Legalább kicsi, mi mutatja út Járható és kivezet a végén. Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József
TANQ –ban elmélkedés… Két kézzel markolom, Kívülről rácsot… szaggatnám… Sír lelkem… csontvázam! Nem akartam én már láncot, Meg nem, elvi szabadságot… Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc József – Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.
Versben és európai stílusú haikuban… Egyre többször érzem, ahogy öregszek, milyen romboló az enyészet, Életemben mindig döntenem kellett, elfogadni szélső végletet… Ilyen tudással és, ha, így haladok, meg fogom én érni a véget? * Rossz úton jár az, Aki álomvárban él. Múlt, realitás. * Ódon falak is Omlanak, nem mesélnek… Már nem regélnek. * Megfoghatatlan… […]
