Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mozgalom

Rózsa Iván: Mozgalom Majd’ minden kis vidéki városból vagy faluból származó, „nagy” diktátornak mozgalmi, „művész” neve volt, úgy látszik, szégyellték az eredeti családnevüket, ahogy anyakönyvezték őket. Például így: Vlagyimir Iljics Uljanov, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, Adolf Schicklgruber, Joszip Broz, Orsós Viktor… Budakalász, 2018. május 21.

Posted by
Posted in

Temető

Temető Ablaktáblák szívzörején játszik a szél, orgonál; hattyúk dala búg az éjben, a fehér köd már szürkén száll – kéményfüst és szív-dohány illata vegyül vele. Juharágak karjai közt suttog halkan a magány, sírkövekbe vésve nyögnek a holnapok, lefejezve már – hóhérjuk volt a galád idő… S főként te magad. Hallani még: almák sírnak, az asztallap […]

Posted by
Posted in

Otthon

Ha belefáradok a szürke hétköznapokba, ha már nem tudom, mi az, hogy élni a mostba, ha mindenki csak lehúz és a mélybe taszít, ha nem tudom, mi az, mi a mennybe repít, ha eltévedek a gubancos életem között, ha nem sírok, csak csendben küszködök, olyankor elindulok haza, szélsebesen repülök! Oda, ahol anyám és apám nekem […]

Posted by
Posted in

Egy angyallal a metrón

Egy angyallal a metrón Szállok, repülök. Égszínkék repülők sziluettje olvad össze a végtelen szélével. Újságpapírba csomagolva áll sorba számtalan írásjel. Ékezetek hullnak alá; nem bírták a magaslati levegőt. Búcsúzás után kicsit elengedni mindent, mi hozzánk láncolta az illetőt… Felébredni. Hisz tudja, úgy repülni néha elég nehéz, mikor az emberszárnyra a vártnál picit jobban rákövül az ég… […]

Posted by
Posted in

Zordon tömeg

Már üres a nyomor, a meghatottság, Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság. Hajnalhírre fény szűrődik a leplen, Ez a mai világ és ez végtelen? Fényesség nincs, így már betelt az idő. Fényesség nélkül epedünk, ez minő? Az ég küld-e még üzenetet vagy már, Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár. Bízzunk benne, hogy nem csak az […]

Posted by
Posted in

Nemzetközi Szentgyörgy Lovagrend Himnusza

Szentgyörgy lovagok vagyunk, rendtagok, Hétszáz éve újulnak lovagok. Mi, soha nem tagadjuk meg magunk, Hétszáz éve jó oldalon vagyunk. Rend, szeretet, lételemünk; fontos, Rendszeretet, ami nekünk fontos. Fekete leplünk mögöttünk uszály, Szeretetet, jót hirdetnünk; muszáj. Szeretetünk a szegények iránt, És az elesettekért, megkívánt. Feladatunk, élő hit védelme, Morál védelme, lovag érdeme. Lovagok vagyunk, becsületesek, Lovag […]

Posted by
Posted in

Természet…

Európai stílusú haikuban… Kis medvebocsok Verekszenek. Életet, Így gyakorolják. * Ha esik eső Csak ázzál és hadd essen. Ez élet rendje. * Isten hozott Ősz. Vártam, tudtam, hogy eljössz. Lesz még hideg is. * A tél jéghideg, Ágról a jégcsap lelóg. Messze még a nyár. * A részeg éjben, Árokban henteregnek. Reményt vesztettek. * Ülünk […]

Posted by
Posted in

A lelkem útra kél

Mikor a lelkem útra kél, Elkíséri az esti szél. Mikor a lelkem jót remél, Halkacskán… zúg az esti szél. Szemem az alkonyat tűzébe réved, Oly szép, hogy az esti szél is eltéved. Lelkem azonosul a naplemente fénnyel, És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel. Vecsés, 2012. május 11. – Kustra Ferenc József — pályázatra készült, […]

Posted by
Posted in

Tízmillió évek

A természet tízmillió évek alatt alkotta Mindazt, ami a Földön a nagy életet alkotja. Az ember meg a fő emlős, nem törődik semmivel, Csak pusztítja környezetét és magát jószerivel. Egy élőlény, tíz-húsz millió év alatt alakult, Ember miatt meg száz év alatt sok el,- és kipusztult. Ha, így halad ember, még száz év és megöli […]

Posted by
Posted in

Alagút

Meditálok… Előttem az út… sötét alagút. Fénynek kéne lenni ott a végén, Legalább kicsi, mi mutatja út Járható és kivezet a végén. Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József