Szohner Gabriella: Őszi szonáta Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]
Hétköznapi pszichológia… Van, hogy ami édes volt keserűvé, a sóvárgott gyűlöletessé Válik és ez már végleg javíthatatlan… De van, hogy az eddig hőn áhított, úgy vágyott, válik kerülendővé És Így e változások már… mind oldhatatlan. Ezen csapásoktól, a mentális probléma válhat elsőrendűvé. Vecsés, 2017. június 18. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én […]
Rózsa Iván: Élettér Az ember terjeszkedik, térít: Ezért nincs már lassan hely, tér itt. Élettértelen létben már forma sincsen: Létformánk amorf káosz, alaktalan minden… Budakalász, 2018. november 4.
Rózsa Iván: Cogito ergo sum Gondolkodom, tehát vagyok: Terjeszkedni nem akarok! Embernek születtem, s annak maradok: Hiába hatalmon ember-állatok… Budakalász, 2018. november 4.
Rózsa Iván: Isten lény(eg)e Isten, merre vagy? Fel tudod fogni lényét? Vagy csak érzed Őt? Ó, emberi agy! Érzékeled lényegét? Vagy csak féled Őt? Budakalász, 2018. november 4.
Rózsa Iván: Örök Isten Ingatag lét-tudat: Isten, mondd, merre vagy? Biztos bizonytalan: Végtelen s kortalan… Budakalász, 2018. november 4.
Kártyajáték Nagy a ricsaj a kocsmában A terem közepén egy kerek asztal Az italtól eltorzult arccal A hangzavarban ülnek a kártyások Mit megszakítnak káromkodások Egyre emelik a téteket Az ezresek csak úgy repdesnek A vesztes megszakítva a játékot Mérgében hirtelen a pénze után kap Ebből lesz a nagy kalamajka Egymást csepülve szállnak birokra Igy kerül […]
Hétköznapi pszichológia… Hirtelen, futva tűntek el a fiatal évek De érdekes, én az óta is magammal vagyok. Láttam én, hogy véglegesen futásnak eredtek, S Én, az óta jobb híján, mindig magammal vagyok, Ha jő halál, hogy készüljek… csak egyedül megyek… Vecsés, 2017. július 13. Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, […]
Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]
Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő. Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért! […]
