Posted by
Posted in

Őszi szonáta

Szohner Gabriella: Őszi szonáta   Többször előfordult már velem, hogy az emlékezetembe lopakodott egy-egy elfeledettnek hitt kép, egy mozdulat, egy hangulat, egy ember, aki valamilyen módon része volt az életemnek. Leginkább az ősz kell hozzá. A napsugár, ami előbb csak gyengéden rásimul a világra, majd lassan elhagyja nyári hevületét, fáradtan, bágyadtan már csak a delelőjén […]

Posted by
Posted in

Csapások…

Hétköznapi pszichológia… Van, hogy ami édes volt keserűvé, a sóvárgott gyűlöletessé Válik és ez már végleg javíthatatlan… De van, hogy az eddig hőn áhított, úgy vágyott, válik kerülendővé És Így e változások már… mind oldhatatlan. Ezen csapásoktól, a mentális probléma válhat elsőrendűvé. Vecsés, 2017. június 18. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Élettér

Rózsa Iván: Élettér Az ember terjeszkedik, térít: Ezért nincs már lassan hely, tér itt. Élettértelen létben már forma sincsen: Létformánk amorf káosz, alaktalan minden… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Cogito ergo sum

Rózsa Iván: Cogito ergo sum Gondolkodom, tehát vagyok: Terjeszkedni nem akarok! Embernek születtem, s annak maradok: Hiába hatalmon ember-állatok… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e

Rózsa Iván: Isten lény(eg)e Isten, merre vagy? Fel tudod fogni lényét? Vagy csak érzed Őt? Ó, emberi agy! Érzékeled lényegét? Vagy csak féled Őt? Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök Isten

Rózsa Iván: Örök Isten Ingatag lét-tudat: Isten, mondd, merre vagy? Biztos bizonytalan: Végtelen s kortalan… Budakalász, 2018. november 4.

Posted by
Posted in

Kártyajáték

Kártyajáték Nagy a ricsaj a kocsmában A terem közepén egy kerek asztal Az italtól eltorzult arccal A hangzavarban ülnek a kártyások Mit megszakítnak káromkodások Egyre emelik a téteket Az ezresek csak úgy repdesnek A vesztes megszakítva a játékot Mérgében hirtelen a pénze után kap Ebből lesz a nagy kalamajka Egymást csepülve szállnak birokra Igy kerül […]

Posted by
Posted in

Eltűntek az évek

Hétköznapi pszichológia… Hirtelen, futva tűntek el a fiatal évek De érdekes, én az óta is magammal vagyok. Láttam én, hogy véglegesen futásnak eredtek, S Én, az óta jobb híján, mindig magammal vagyok, Ha jő halál, hogy készüljek… csak egyedül megyek… Vecsés, 2017. július 13. Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sors

Rózsa Iván: Sors Múlik a léted, Szakad sorsod fonala: Nincs hová kötni… Folyik, hömpölyög Sorsod folyója – Idő Óceánjába… Nem semmisül meg, Oda tart, ahonnan jött; Ahová való… Tengerben fogant, Mint minden földi élet; S végtelenné lesz… Ős-egysejtű-lény – Őstenger-Ősóceán – A titok nyitja… Tengerhullámok Akkor is morajlanak, Mikor már nem vagy… Hulla, hullám: Az […]

Posted by
Posted in

Budapest

Ötven éves elmúlt, de még most is kisasszony, Szeme fagyoskék gyémántként világít egy szigorú arcon. Léptei hangosak, körülötte izzik a levegő, Megérkezett a páncélos múzsa, Budapest, a nagyon nagy Ő.   Budapest komoly. Komoly és marcona. Senki nem látta mosolyogni soha. Budapest rideg. Rideg és kimért. Csak akkor szólj hozzá, ha külön erre kért!   […]