Őszből a Tél Borongós-bársonyos Illanó illatok; Sárga- aranyban Zizzen a táj, Alszik a boróka, Karjait kitárja, Bölcsődal- ballada Oltalmat ád. Rebben a madárka Bíborszín ruhája, Ágak közt közelít Lassan a Tél… A hajnali harmat Ereje elszállt – Sejtelmes fátyol már, Zúzmara, dér; Tejfeles, Elfeledt, Réveteg remény. 2017. 09. 22.
Elengedni Remegő kezem már régen nem érzem, kabátom alatt velem fázik a szél… Csak a fehér köd szól; egy elhaló frázis, mely éppen oly hamis, mint amilyen szép. Egyedül nézek most szét, a messzeségbe. A láthatár írisze halovány kék – színe már megfakult, de gyönyörű így is; tükrében sejlik még a tavaszi ég. […]
Tükrök között Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad. Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]
Kívánságom teljesült, szerelmünk beteljesült. Mint a nap, ragyogva kélünk, s mindig a pillanatnak élünk. Béke öleli át az egész testem, melletted megnyugszik a lelkem. Már nem mardos minket a magány, most nekünk dalol a csalogány. Ha a hangod meghallom, elmémből eltűnik a sok lom. Minden porcikám érted remeg, kérlek, azonnal csókolj meg. Csókod felér a […]
Edit Szabó : Akarom Azt mondod, örülsz nekem, azt mondod, szép a szemem, azt mondod, csókos a szám, azt mondod, simulj hozzám. Azt mondod, vártál reám, azt mondod, bátor leány, azt mondod, szeretsz engem, ezt mondod szerelmesen. Úgy érzem, örül szivem, úgy érzem,őrült lelkem, úgy érzem, csókol a szám, úgy érzem, simulsz hozzám. Úgy érzem, […]
Földindulás Robog a világ a végzete felé Hiába készülnek a fák-virágok az újraébredésre Minden boldogság a Földön Hazug ábrándnak tűnik A békétlenség az acsarkodás csak nem szűnik Lábunk az inditógombon áll Auráját a vésznek már érezzük Mert egyre csak nehezebben lélegzünk Kifogy az oxigén az életterünkből Mert egyre távolodunk teremtő Istenünktől.
Forró lávakőként izzik már a szemed, rám tekintesz és én benne melegedek. A léted erősít, átölel a tested. Vigyáz rám, ha félnék üres rengetegben. A szívem merészen táplálja útjait. Te, mikor velem vagy, semmi ki nem szakít. A lelkem könnyű már szárnyalok a légben, óvatosan tartasz biztonság ölében. A végtelenségben egyfelé […]
Rózsa Iván: Múló lét Elszáll a létünk, Mint tollpihe a szélben, Reggeli fényben… 2018. február 6.
Csendből születik a szó, A kimondott érzelem. Magányból a félelem, Félelemből szenvedés, Szenvedésből a remény, Reményből a türelem, Türelemből az erény, Erény, hogy ne légy kevély, Hitből igaz szerelem, Most-ból lesz a Végtelen.
sebet hagyni nem tudok nem szabad a másik ember sem törött szárnyakat érdemel hagyd repülni várja a lég csak óvón figyeld felszabadult röptét apró jelek s már érezned kell ha ott a légben nem neked énekel hisz nem akar téged és lelki sebeket miatta engedd el ha szereted
