Posted by
Posted in

Dal az Irodalmi Rádióról

Dal az Irodalmi Rádióról Rendszerek jöttek, mentek Voltak írók,költők,kiket üldöztek. Az őszinte szót törölték a szókincsünkből Még az írmagját is száműzték életünkből Költészet nélkül üres az életünk A természet elveszti szinvilágát Ezzel csak elrejtheti vakságát Holdbéli tájként övezi minden napját A szabadság feltámadásának igaz világa Néhány megszállott ember bátor vállalkozása Felkutatni a lélek mélyén rejtőző […]

Posted by
Posted in

Távol a várostól

Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]

Posted by
Posted in

Lehetséges új műformák

Lehetséges új műformák 1. az ún. “poetma”: egy gondolat, érzés vagy egy jelenség, egy helyzet, állapot kifejezése tömör, de sokat magukba záró képekkel, szimbólumokkal. Négy sor, szótagszámai: 3-6-6-1. A cím egybeesik az első sorral. Alcíme is van. Gyakran alkalmaz áthajlást két sor között, a sorok akár ketté is vághatnak egy-egy szót. Példa: lásd lejjebb pl. […]

Posted by
Posted in

Az ősemberről

  Az ősemberről Volt egyszer ő… emberelő… de van erő, hogy az ember mily gyors felnőtt. Vajon milyen, mért van itten-vagy tán nincsen-, mért teremté meg az isten? Van-e arca, emberfajta-látszik rajta!! emlékeztet a vízhalra. Nincs ruhája s nem hiányja, ezt, ki bánja… nosza tessék, adj reája. Nincsen teste, elvesztette, megkeresse, miért mondod, hogy kellene? […]

Posted by
Posted in

Csak füttyents egyet!

Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]

Posted by
Posted in

Az őrület határán…

Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művész hatalmat!

Rózsa Iván: Művész hatalmat! A politikusok összeugrasztanak egymással népeket, A művészek kihozzák a legmélyebb érzelmeket. A politikusok uszítanak, a művészek békítenek: Mégis a politikusoké a hatalom, ki érti ezt meg?! Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ellentétes hatások

Rózsa Iván: Ellentétes hatások A művészek kihozzák az Emberből a legjobb állapotot: Mint valami örömet sugárzó égitestek, Napok… A politikusok szívó hatása, mint a fekete lyukaké: A Semmit terjesztik szerte a világban mindenfelé… Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom, édes ábránd…

Rózsa Iván: Álom, édes ábránd… Ahogy a tengerbe ömlik a folyó: Úgy áramlik a lelkekbe a Jó… A folyók, tavak vize újra tiszta: A Föld népe végre az igazságot issza! Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Felutazott Pestre

Reggel hatkor csengett az óra. A fürdőszobába sietett és lezuhanyozott. A haját is megmosta, aztán néhány tincset hajcsavaróra tekert.  Elővette az oldószert és letörölte körmeiről a kissé megkopott lakkot, majd a konyha ablakánál újra halvány barack színűre festette. Háromajtós szekrényéből a divatos zöld kosztümöt választotta, amit kicsit átvasalt. Kávét főzött, megitta, a reggelit gyorsan bekapta, […]