Posted by
Posted in

Ez minden

Ez minden Nem sok, s mégis, rengeteg. Apró gyermekkéz, melybe,  ahogy nő, egyre több fér bele; gyöngyök, üveggolyók..  Sokszor kalács, olykor viszont éppen hogy csak kenyér, az első szál cigaretta, – a kiváncsi izgalom, mely előtte ég, s a bűntudat, mely utána még sokáig, oly sokáig belülről emészt.   Ez minden. Virágok sóhaja, az otthon melege. Egy […]

Posted by
Posted in

Fülzúgásban

Fülzúgásban! Talán az Úr azért büntet fülzúgással Hogy ne halljam az áskálódást a politikában Terelje figyelmem békésebb vizekre Ne kapcsolhassam a rádiót a megalázó hirekre Meghallom-e még egyszer a csend nyugalmát Mely száműzi tőlem az ádáz politikát

Posted by
Posted in

Két kicsi unokám

Két kicsi Unokám! Mennyi kell a boldogsághoz? Egymásra mászó, mosolyban ölelkező két kicsi apróság Papa,-szól a telefonba, mikor jössz Budakeszire Hozzál kis autót, csokit kéri a nagyobbik nevetve

Posted by

Művészportré Jacsó Pállal

Miskolcon születtem 1964. július 15-én, földműves-gazdálkodó, kereskedő családból. Ebből a környezetből ered józan paraszti ésszel fűszerezett, igazságkereső, szabad lelkületem, amiből a mai napig táplálkozom hivatásomban és a civil életben is. A Földes Ferenc Gimnáziumban eltöltött kamaszévek, majd 1982-83-ban, 12 hónap – novelláskötetbe kívánkozó történetekben megélt – előfelvételis sorkatonai szolgálat után, a Miskolci Egyetem jogi karán […]

Posted by
Posted in

Az utolsó dobbanás

  Fehér rácsos ágyak, gépek harmóniában. Csettegnek,csattognak, szufláért kapkodnak. Mindenki figyel a gép zajára, sípolás jelzi a harc a vívódásban. Rohanó léptek az ágynál teremnek egy útólsóesély de hiába minden. Jő a harc az utolsó küzdelem, kéz a kézre nyomják a szívet, De makacsul ellenáll mindennek, a fájdalmas gyász lett az otthona a csendnek. Felnézve […]

Posted by
Posted in

Családom körében

Családom körében Kopott testtel, de nyitott szivvel és lélekkel Ünnepi ebédre gyűltünk koszorúba Az alkalom kettős születésnap megünneplése Melynek megnyilvánulása a szeretet ölelése Ezért érdemes élni,ezért érdemes munkálkodni Életünk emlékkönyvében örökre megmaradni

Posted by
Posted in

Csasztuskák

Edit Szabó : CSASZTUSKÁK SZABADSÁG Szabad madár, szabadság most, tudja ezt a falu-város, tépjük egymásnak ruháját, lépjünk vele gyorsan tovább. MAGYARSÁG Az a magyar, ki itt marad, aki nem, világgá szalad, itt maradunk országunkban, ellakhatunk vagonokban. ÉTKEZÉSED “Olcsó húsnak híg a leve “, a far-hátat edd meg csak te, hatalmas nagy lakomádon gazdagságban lazac álmod. […]

Posted by
Posted in

Hirtelen jött gazdagság

Van egy falu, valahol nagyon messze. Olyan távol, hogy talán még azok sem találnának el oda, akik egész életükben ezt a helyet keresik. Történt egyszer, hogy egy kis család éppen ezt a falut találta legmegfelelőbbnek a letelepedésre. Így hát vásároltak ott egy házat és egy telket, és be is költöztek. A lakás tökéletes volt, de […]

Posted by
Posted in

Maradnék

Napsütés és vándormadár Hozzám most már búcsúzni jár. Csillagos ég, fonnyadt virág Betonház titeket felvált. Nem én bűnöm, nem én hibám: Börtönöm visszajön hozzám. Rácsos ablak, lakótelep Láthatom még rengeteget. Utcán eldobált szemetek Láttam azt is, épp eleget.   Nyár végi hűvös este Szemem ablakból megleste, Ahogy a távoli sorház mögött Szürke felhő mindent odébb […]

Posted by
Posted in

Mámorító szabadság

  A lóról, ha vágtat, Azt hisszük, hogy szabad, Pedig könnyen lehet, Kerítésnek szalad.   Kopott patáit a Homokba letörli, Rövid életét ma Kalanddal megtölti.   Büszkén felemeli Hosszú mellső lábát. A kaput kitöri, Így szabadságvágyát Beteljesítheti.   Kitárul előtte Nagyvilág térképe, Zöldellő mezőknek Végtelen vége.   Szélsebesen rohan, Nem üldözi senki, Ő sem menekülne, […]