Posted by
Posted in

Rézvörös Hold…

A rézvörös Hold méltóságteljesen előbukkant hegy mögül És vöröses fényével megvilágította a párafátyolt. A kis-lak ablakai tompán fénylettek és fölül A Hold, bár oly’ lassan kezdte, de szépen zsugorodott. Egyre feljebb, csak fel, egyre magasabbra kapaszkodott Közben lassan elvesztette a vöröses árnyalatát. Menetközben egész lassan átöltözött, felruházkodott, Ember, állat örömére, felvette ezüstös kabátját. Az égen, […]

Posted by
Posted in

Holdtalan anziksz

Estéli csendélet tavasszal… A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre, A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme. Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya, És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya. Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap, Enyhe szél fúj és esőszagot hoz….. sötét, beleharap. Az esőszag egyre élesebb lett és kellemes volt, A másik […]

Posted by
Posted in

Egymás egyszerű tisztelete…

Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül, Lehet még valaha, hogy haza fényre derül? Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak, A tömegek érzelem nélkül mivé válnak? Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene, Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene… Vecsés, 2013. május 22. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Intelligens hallgatás

Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A lét ködében…

Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Tavaszodik

Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Tenmagad Uram!

Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel, levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Hamiskás az ősz mosolya…

Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]

Posted by
Posted in

A varjú

A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]

Posted by
Posted in

A PIKNIK.

Barátnők voltak már gyermekkoruk óta. Charlotta Williams, Linda Hamilton és Nova Miaó. Nova volt a leg-szebb. Amerikai apja és vietnami anyja volt. De 17 évesen, mind szépek voltak. Együtt jártak, piknikezni, mint ma is. Így vasárnap délelőtt, a mise után nekiindultak a városka melletti hegynek Williamsék terepjárójával. Általában estig maradtak. Ezek a szabadban eltöltött vasárnapok […]