Posted by
Posted in

Van az úgy néha

  Van az úgy néha, hogy a padlót nyalod. Olyankor megesik, hogy fel is adod. Vagy ami még rosszabb, el akarnál tűnni. Ebből a világból örökre elmenni. Hogy ha már úgy érzed, veszett a helyzet. Apró darabokra törték törékeny lelked. És ha már sehogy sem bírod a rengeteg bántást. Ne menekülj el! Keresd a megoldást! […]

Posted by
Posted in

Mint úr, vezényel…

Merengünk! Van még élettavasz? (3 soros-zárttükrős) Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Ő Az úr! Azt hittem, Hogy velem van. Igám csak enyém. Igám csak enyém. Hogy velem van, Azt hittem. Az úr Ő! * (3 soros-zárttükrős) […]

Posted by
Posted in

Meghallgatatlan imák temetője

Talán furcsa, hogy egy verssel kezdem, mert nagyon ritkán foglalkozom lírával. Ezt a szösszenetet feleségem édesanyjának halálakor írtam. Akkor már éveken át küzdöttünk az életéért. Hasztalanul. A kisebbik lányom az utolsó előtti nap rajzolt neki, arról, hogy hogyan fog az ölében mesét nézni, miután a Mama hazajött a kórházból. A rajzzal együtt hamvasztottuk el. A […]

Posted by
Posted in

A titok

Titokról filozofált a szerzőpáros… Titkok tudójának lenni nagyon felemelő Titkot kifecsegni… biz’ lélek felszeletelő. Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy, Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy. Más titkát őrizni Megtisztelő s felelősség. Bizalom kérdése. * Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord, Benne bízni olyan, mint zongorán leütni… mi nagyon hamis akkord. Más titkát ki ne mond! […]

Posted by
Posted in

Az idő forog…

Az életküzdelemben… Az élet úgy forog, mintha CD volna, Rohan, mintha gyorsan-sebesvonat volna… Időkísérő mintha késésben volna… Elől baktata a tudat… ha, éppen most rendelkezésre áll, Utána rohan a becsület és a lelkiismeret sem áll. Az életemet jó szívvel szenteltem annak, hogy csak jó legyek, Mert csak a tökéletesben hiszek, hogy végül kegyelmet nyerjek, Pedig […]

Posted by
Posted in

Gyűlölöm a hazugságot

Gyűlölöm a hazugságot   Mi is a hazugság? Talán a realitások, az embernek az életről alkotott valóságképének a cáfolata, letagadása, megtagadása, vagy egyszerűen elutasítása. Hazudni csak tudatosan, szándékosan lehet. Véletlen hazugság, mint ilyen, nem létezik, azt a mindennapokban tévedésnek nevezzük. „Tévedni emberi dolog” – szoktuk mondani, azonban hazudni már nem is annyira emberi, mint inkább […]

Posted by
Posted in

Horgászni mentem

Mikor én egyszer horgászni mentem, nem bíztam ám a tétova véletlenben. Szomszédom gyorstalpalón oktatott ki, annyit tudtam, kell hozzá nejlondzseki. Röpködtek a szakszavak erről-arról, szákról, orsóról, botzsákról és úszóról. Gondoltam elméleti tudásból ennyi elég, lássuk most már az én horgász szerencsém. Horgászbotomat bedobtam a végtelenbe, csöndesen ültem le a horgász székembe. Untam már nagyon a […]

Posted by
Posted in

Macskák és holdak

Macskák és holdak   Ma telihold van! – újságolnám ujjongva az erkélyemen ülve telefonon valakinek, aki fontos nekem, de csak a macska az, aki kijön hozzám a szobából, és megszagolja a koktélospohárban illatozó száraz Martinit és a benne ázó citromkarikát. Akár az oliva is megfelelő lenne bele, de most egyszerűen a citrus illatára vágytam. Felnézek […]

Posted by
Posted in

A páva

A páva   Tipeg-topog, járkál fel s alá peckesen a páva, mint valami dáma, faroktolla kiterítve, mint a legyező, lépeget egymagában.   Zöldarany, füstszín, mélykék, lila, sárga, színkavalkád a tollában, viseli büszkén fajtajegyeit, tündöklik a fénysugárban.   Megszólal a fejed felett, hangja, mint a fácán vagy a fajdkakas, körülnézel, s nem is hinnéd, hogy néha-néha […]

Posted by
Posted in

Farkasok

Farkasok   Hé, farkasok! Haraptok-e még, maradt-e fogatok? Elég húst téptetek a koncból, tele a gyomrotok?   Tépőfogunk elég éles, a gyomrunk korog, megint éhes. Van még a nyájban elég jerke, mit ki lehet ragadni, ha az őrző gyenge.   Újra megjött az étvágyatok? Maradt még elég hús az áldozaton, vagy csak a csonton és […]