12
visits
0
comments
Posted in
Rózsa Iván: A csend A csend hangja Új szerelmet teremt majd – Légy türelemmel! 2018. január 18.
Edit Szabó : A hűség titka Szonett “Kutyából nem lesz szalonna ” tudhatod, pompás, szőrös teste, izmos lábakkal, két szeme néz rád epedő vágyakkal, örülj, mert magad gazdának mondhatod. Ne mímeld a szeretetet, megbánod ha szemed tükréből sötétség fakad, hiteltelen emberséged, az marad, lelked mélyén érezni mindig fogod. Hűségért add a hűséget cserébe, hazug embert […]
Választás Magyarországon! Cirkuszfesztivál napjaink kultúrális eseménye Ez a világ bohócseregének is megmérettetése Egy kis ország a művészetek fókuszában Mégis vergődik az Únió harapófogójában Csak a magyarok arca nem nyilik mosolyra Pedig nevettetni akar a résztvevők bohóc kara A feldúlt lelkekben viaskodik a jövőkép Köd fedi ami a múltban volt a nemzeti érték Az összetartozás,s az […]
Edit Szabó : Föld felett Magasan a föld felett álmodni az életet, repülni az ég felé madarak szárnya közé. Csodák várnak ott reám léghajó, úgy vártam rád, felhők között, kék égben, enyém lesz a végtelen. Szabadságvágy énekem, hallgatom a kék égen, nekem dalol a világ, felfedezem országát. Felfedezem országomat, megtekintem a lakókat, messzire körbe nézek, […]
Európa népe ébredj fel már végre! Mer ha így megy tovább itt mindennek vége. Ne légy már tétova nemzeteid védd meg. Ez az irányított tömeg tönkretehet végleg. A fő döntést hozók halálba kergetnek. Eladták jövődet. élve eltemetnek. Pénzért adták lelkük és a biztonságod Ha nem teszel semmit, azt majd későn bánod. Már nyakadban a kötél […]
“Maga az élet kész röhej! Itt nem akad számomra hely, hát leszámoltam a világgal.” (Kamarás Klára: Leszámolás) Tényleg! Milyen volt itt az élet? Pimasz, komor, vagy végítélet, mosolygós, kedves, fagyos talán, elmúlt egy “perc” és vége már? Olyan volt mint a vágtató csikó, elmével, talán, fel sem fogható. Itt hagyott néhány álomcserepet, a tér, idő, […]
Lassan ébredt, mintha köd venné körül, szeme még nem fókuszál, de ott legbelül érzi, hogy valami, most, megváltozott. Megérem-e még – gondolja – a szép holnapot? Csend veszi körül, lassan oszlik a pára fényes és fehér, mindaz mi körbefogja, előtte arcok, oly tisztán látja már, túlvilág ez! Csupán, egy ítéletre vár! Minden valószerűtlen, hisz nincs […]
A tiltott gyümölcs csábít, felmászol, s érte nyúlsz, de arról is, csak miután beleharapsz, derül ki, hogy savanyú. – Osztozhatnánk egyen, hátha a következő nem lesz az. – Mert tudod, ha én teát főzök, két bögre közül az egyik mindig neked meleg, mesélek, s valahogy nem tudom, hogy most velem, vagy éppen […]
“Úgy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek,” (Garai Gábor: Sokáig élni) renyhülő izmok, fájó ízületek ki tudja, vajon meddig élhetek tűz mi egykor izzott, most még pislákol fényében már csak az emléke lángol mi egykor szép volt mára megszokás felcsillanó fény is olyan szomorkás szemedben, hol vidámság csillogott most rezignáltan várod a holnapot […]
B. Mester Éva Versíró diákok Hat arnóti kisdiák az iskolában egy – egy órát szívesen tölt a könyvtárban. Betűk között, könyvek között cseperednek egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet. Éva néni két csoportra osztja őket, jó tanáccsal látja el a kérdezőket. Verset írnak kétszer háromfős csapatban, lelkesednek, már az első pillanatban. […]