látod uram felemás az élet nevetés lárma és foszlott remények farsangi mulatság és pad az otthon táncol a nép és korognak gyomrok vidám zsivaj és télűző mágia csörgős sipkában a tavaszra várva messze van az még, majd eljön egyszer ne fagyj meg addig jobb ha igyekszel vidám bálaktól hangos a környék farsangi fánk illatot hordoz […]
“Én népemért már nem imádkozom; Sebem halálos – némán hordozom;” (Sajó Sándor: Nem imádkozom…) sokszor kulcsolod imára a kezed mormolt szavak szállnak az ég felé ott belül csupa könny most a lelked remény nincs már minden az ördögé hitted a bűnös nem lesz “égi pályán” mindenkinek jut majd munka és kenyér de csalódva érzed, úr […]
Edit Szabó Téli tavaszom / humorral / Azt mondják, hogy itt van a tél, fehérségét nem érzem én, a mínuszok leragadtak, nincsen bennem semmi harag. A félelem messze szaladt, sok tüzelőm még megmaradt, nem száll dühöm sem az égre, napsugára mind elvitte. Nem ébredek mínuszokra, fejem alatt nincsen párna, takaróm is levetettem, egészségem nem feledtem. […]
18 éves voltam, amikor apám meghalt. Polgári temetést rendeztünk neki. Sokan eljöttek. A feketébe öltözött embertömeg hatalmas tintapacává olvadt össze a mély gödör mellett. Csak a virágok, egyedül azok voltak színesek mindenfele. Átütöttek a novemberi ködön, elűzték a szürkeséget gyönyörű pompájukkal. Apámat mindenki gyűlölte. Még én is. Mégis itt vagyok. Eljöttem a temetésre, mert kötelezőnek […]
Tulajdonképpen egyáltalán nem indult rosszul az a vasárnap. Úgy terveztem, hogy végre sziesztázom egyet a nyugágyban. Semmi sem lehetett volna tökéletesebb; Nyár közepe volt, perzselő forróság, én pedig éppen a” kötelezően egy hét a nagyinál” nevezetű börtönbüntetésemet töltöttem. Ami nem lett volna rossz, ha nagyi nincs ott, és Sári, szeretett ikrem, nem hagy egyedül arra […]
Októberi remények (for my Squirrel) Valami lángolt bennem, valami égett, S ez bevilágította a nagy mindenséget. Egy boldog pillanatban az érzés belém vágott, Magaménak éreztem a szerelemvilágot. Valami lángolt bennem, valami égett, Reményteli kicsi szívem rossz útra tévedt. Hisz örömöm múló léte túl hamar eljött, Éreztem, hogy késői íze bennem úgy feltör. […]
Edit Szabó : Faluban a tél ereje Csillogó hó falu szerte, utcákat is betemette, fehérsége messze virít, a szépsége szemet vakít. Tél szépsége van itt végre, mélységében a reménye, örömet ád minden háznak, boldogságot a világnak. Tél tengere megérkezett, hóval lepte a vidéket, kéményekből füst tör elő, életöröm bent lelhető. Haza várja a lakóját, falu […]
“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem mer, talpak alatt futnak el az évek. Mit ér a cifra jogrendszer, jut-e szerep a […]
Színtelen a város, Zavaró hangos zaj a csendben. Félek, hogy csak ennyi, Zöldellő fa, de sivár környezetben. Szeretnék messzire elmenni. Indulnék, ha senki nem követne. Indulnék, ha az égi főnök bármit megengedne. Nem kell az útra semmi, Ha hagynák, már elfutottam volna, Az mindegy, hogy mezítláb, Vagy szakadt cipőben taposok a porba. Itt van ez […]
Azért nevet a szél Ha rázza az ágat, Mert védtelen a fa, Nem is kiabálhat. Hiába van reggel, Hiába van hideg, Valaki még alszik, Más pedig már siet. Mindenki csak teszi, Mit a sors rászabott. Senki sem kérdezi, Neki mért ez jutott. Kinek van ideje? Nekem rég elfogyott. Már rohannom kéne, Csak sajnos nem tudok. […]
