Belső hangom szerelmet dalol magába zár az ősi érzés szállni, repülni fenn valahol szemsugáron csillan a napfény Isteni ujj simogatja lelkem argentin tangó az egész világ romantikus, vágyak cikáznak bennem mire véget érnek időm lejár.
Ellátok-e addig, hol véget ér a lét emeletnyi álmok, a pince oly sötét nyomorult világ, szakadt sóhajok dörgő tapsviharban, épp meg nem fagyok. Pitypang álmok szállnak, légben valahol csahos szél üvölt, vagy félsz nótát dalol a teremtés is reszket, időtlen az idő a kerítés mögött, oly fakó a temető. Átmenni a vizsgán, már nem akarok […]
– parton, vízen Bőrömet átszőtte a nap fénye, Tűje aranyhálót festett Minden centiméterére, Mintát alkottak közé A hársfa levelek, rajtuk Átszöktek az ezüst-veretek. Feküdtem fénypáncélban A türkiz víznek partján, Horizont szélének szélesre tárt karján, Felhők résén ég-kék-szem a tükröt pásztázta, gyöngyház pikkelyeit gyermekként vigyázta. Távolban, közelben minden remegett, kettő közt lebegtem Sem a víz, sem […]
Abban a percben a végső lehelettel a Mindenséggel.
Álságos világban segít Letakarni igazi énünk Arcunk póker maszk Rejtekébe temetni Cicomázva feledni.
gondosan felteszi sminkjét örökre ívelt tetovált szemöldöke valószínűtlenül döfködi a komor tétova reggelt okos telojába mélyed majd bamba selfie-jével szemezve döbben rá otthon felejtette őszinte m o s o l y á t
Mint gyöngy, gurul eléd a pillanat, lobban a láng, a varázs elillan. Halkan sír a szív, az Őszt idézi, holott a Tavasz csókját kéri. Télen tükröző, szűz hó alatt csitul csendesen rejtőző mag. Csörtető kardok ontotta vér, hiábavaló fájdalmat mér. Mit viseljen el még Földanya? Ne legyen már Földünk bűntanya!
Edit Szabó : Csendes este Sötét árnyakat hozott az este, kövér lámpatestek ébredeztek, fényük alávetül díszelegve, sétányon sárgásan elterülve. Van még élet kora nyári napokon, vendégek ülnek enyhe padokon, beszélgetés zaja nem zavaró, jól érzi magát minden látogató. Csendes nyári este halkan énekel, nem zendül a hangja, csendben elmerül, pihennek a fák is, alszik a […]
Kedves Olvasóim! Egy olyan alkotást szeretnék, önöknek bemutatni mi két művész csoportot tükröz. A didaktikus és a tanult művészek közötti különbséget eltérést. Tudom kissé furcsa és meg lepő. Kérem a félreértés elkerülése véget s nem a meg bántás, hanem egy didaktikus alkotó tollából fakadó gondolatai tárulnak, most az olvasok szeme elé mit lelkükkel, s gondolatukkal […]
Szavak Meghatározói életünknek. Az első, gügyögve kimondott szó, és az utolsó, rebegő sóhajtás. Amit a két szó közt eltelt időben mondunk ki, jellemzi egész lényünket, tetteinket, gondolatainkat. Szeretek játszani a szavakkal. Egyenként kimondani, hallani a ritmusát, elgondolkodni azon, miért éppen ezt jelenti és vajon, ki mondta ki először ezt a szót és miért? […]
