Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz. Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz. Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést. Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum, míg tollad legalább íme a puszta kezed.
a kópé álmok megtörik csend-varázsod más útra visznek te elhagyod magányod választod a világot
Átdereng a fázós napsugár a felhőtornyok apró résein. Néhány sárga, karcsú fénynyaláb megcsillan a fű harmatcseppjein. Szép az ősz, bár elmúlást ígér, s benne a tél fagya, hidege, de néha még szép mesét mesél, levéltakarót terít a kertre.
Köszönöm, sors, hogy rávilágítottál, minden, mit szépnek hittem illúzió. Csupán egy rés a mátrix fényoszlopán, hol látni véltem, ott egy új dimenzió. De nem! Tudom, hogy gyarló az ember, nem számít semmi, ha érdeke más. Ideje rövid, szolgálni kell, mert a “vetett konc” érzése olyan “csodás”. Barátság, szerelem, érzelmi szálak, helyük e világban csak képletes […]
Szürke felhők az életem felett, a temető csendje sem ad feleletet, hol szeretteim sírja van, nincs öröm soha, megbékélést nyerek, vagy a bánat maga ül rajtam tort ezen az őszi napon, béke lesz-e bennem, vagy fájdalom? Szüleim sírja itt van régóta már, ilyenkor nem dalol a fákon madár, csak a szél fütyül, kerget felleget, nyugalomra […]
Megtörténik, naponta látom, hogy álarcot viselsz, barátom. Titkolod valós éned rejtelmeit, gondolod, a maszk ezen segít. Dobd el. Az álarc semmire se jó, hisz nincs farsang, mi mámorító. Élet van, mi szebb és igazabb, ha a hazugság álarca a porba ragad. Evokáció Pilinszky János Szabadulás című versére.
Kósza esti szél, Fülembe suttog, mesél, Most is csak rólad! Mindig csak szépet, Tudja: szeretlek téged, Halkan dúdolgat. Drága esti szél, Arra jár, neked mesél, Akkor már rólam! Súgja, szeretlek, Álmodom, mindig veled, Csupán csak álom! Ha felébredek, Megköszönöm, szél, neked, Hogy segítettél! Álmom messze szállt, Szeretetem nem talált Most viszonzásra. Van még bennem hit, […]
Beszürkült világban kell egy jó barát, Így talán a nap is szebben süt le rád. Áldás és békesség kézen fogva jár, Deret nem tűr a napfényes határ. Látni és érezni őt magad mellett, Amikor csak neki adod a szerelmet. Gyémántként tündöklik életed egén, Korod? Mit sem számít, a szeretetért. Szürkült életed, ha kell, hátrahagynád, Ameddig […]
Irigyeltem, hogy másoknak van, S én csak vártam rá szótlanul. Míg egy nap a valóságban Rám talált hirtelen, váratlanul! Gyönyörű volt, az arcán mosoly, Belé szerettem egy perc alatt! Bár magamra hagy olykor-olykor, Haragudni nem tudok, nem szabad! Nekem van a legszebb múzsám! Ragyogó mosolyú, szerethető. Homlokon csókol, vagy csak lazán Segít, ha a bánatom […]
Pál Júlia határon túli költőnő emlékére Megtört a szemed bűvös, tiszta fénye, Mert eljött érted a nem várt halál. Eltávoztál vele a kéklő messzeségbe, Ahol az élő már meg nem talál! Kik szerettek, emlékeznek rád majd, Hisz verseket írtál, nagyon jókat. Öröm és bánat, kedvesség a bájad, Ma is átlengi szép soraidat! Kicsi unokáid már […]
