Edit Szabó : Nőnapi alkalom Minden évben egy napon, milyen remek alkalom, nőket köszönt a világ – hölgyek, csoki vagy virág ! Kisleányok, édesanyák, fiatal lány – piros rózsák köszöntésetekre vágynak, örömetekre biz’ várnak ! Piros rózsa egy szál virág, mikor hódoló adja át, sápadtságból úgy kivirul, leány arca is kipirul. Szép a leány, sudár, […]
Metamorfózis A jég nem kívánna olvadni a nyárba, s ugyan miért tenné, mi? A tél nem szeretne lenni, úgy, elmenve… hát csak tavaszodjék ki. A fa sem akarja: gazda kivágassa, de újranő s fog élni. Nem örülne a tyúk, ahogyan láthatjuk, ha nyakát kettészelnék. Repül is el íme távol és messzire. Nem parancsolsz a szélnek. […]
A Mi nyelvünk “Hát elzárva ülünk, belül békés, élni-szobánk és falaink alá!” “És tán kéne zavarjon ez? Írd, olvasd, nosza hát isteni könyveink! Nem szükség, hogy a város is mind meglássa betűnk és befogadja ezt.” “És elzárva kapott, örök országunkba-habár Ősi hazánkba nem. Ám nyelvünkbe viszont, no nem? Kirgizt és görögöt, cseheket, szlovént… Azt az […]
Báránybőrbe bújtatott farkas! Nagyon hideg téli éjszakákon Az országban az északi tájakon Megjelenhetnek az éhes farkasok Élelemért,ezért hívják őket: ordasok Hasonló célból született meg egy párt Alapítói mohón csak hatalmat kívánt Ismerve a kifárasztott türelmetleneket Hirdetve: változó gyors eredményeket Egy jó szándéku népcsoportot megtévesztve Rá szavazóként háta mögé beterelte. Mikor látta,hogy egyedül nem boldogul Gyorsan […]
Te, ki tehetetlenül élsz a világba, nem segít semmi, fáj a sors átka. Nincs remény, de talán nem is tudsz remélni, a valódi életedet nem ismeri senki. Sodródsz a napokon, a heteken, de tovább nem jutsz az élvezetekben. Adott neked, zárt, tömör gyötrelem, nem bízhatsz a holnapi szebb napban, csak annyit kapsz, amit eddig is. […]
Soká jött el az a hihetetlen pillanat, hogy a múlt nagykabátját levethessem. A hideg, átvirrasztott éjszakákat, az örömnélküli napokat, sötétséget, félelmet, a kicsordult könnyeket, a sok rettegést. Soha nem volt rend a szívemben. Próbáltam elütni reménykedésben a hosszú napokat, de a fájdalom foltja mindig a sivár felszínem ott maradt. Itt az idő! Indulhatok! Becsukom az […]
Peti még nem szívesen feküdt be az ágyba. Várta, hogy valaki mesével ringatja álomba. -Apu, gyere, mondd el az elefántosat! -Nem érek rá, könyvelnem kell még sokat! -Anya, akkor te mesélj nekem elefántosat! -Nem tudok menni, a lábam majd leszakad. -Katiii, gyere be, félek egyedül rettenet! -Nem gondolod, hogy rád pazarolom az időmet! Szomorúan nézelődik […]
Iszapba süllyedt szavak, fehérre dermedt arc, a kíntól elfakult szemek, kalitkába zárt képzelet. kifeszített vászonból érzések, eltaszított édes álom, szétforgácsolt vágyak, megfagyott, deres emlékezet. Hol vagyok? Mi lett velem? Te vagy az, ki megmondhatja, kiolvaszthatja kinyithatja, lazíthatja összerakhatja megmelegítheti! Felemel a valóságba, s általa lelkemet bearanyozza. Ugye, megteszed?
Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg. Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna! Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]
Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]
